Kóczián Péter

A politikáról és az életről szól

_

HTML doboz

Orbán és Gyurcsány a történelem fogságában

2007.02.26. 12:57 Kóczián Péter

Gyurcsány Ferenc halvány kísérletet tett a Kádár kor átrajzolására a „Szembenézés” című tanulmányában, de már ez is érezhető és kemény ellenállást váltott ki az MSZP-ben.
 
Legutóbb éppen a kongresszuson kapott érte kritikát, méghozzá a szocialisták között nagy tekintélynek örvendő Horn Gyulától, aki azt mondta: nem kell újabb frontot nyitni ebben a témában. Horn azután beszélt így, hogy Gyurcsány a kongresszuson ismét megerősítette: a szocialistáknak választania kell Nagy Imre és Kádár öröksége között. Nem lehet a két történelmi figurát együtt cipelni a szocialista pantheonba.  
 
Gyurcsány Ferenc ezzel és a korábban elhanyagolt szocdem örökség, például Kéthly Anna örökségének fontosságát hangsúlyozva fontos lépéseket tett a szocialisták sok tekintetben még mindig a sztálinista diktatúra örökségét tükröző ideológiai örökségének felfrissítésére. Kéthly Annát például a kommunista diktatúra a jobboldali szociáldemokratákhoz sorolta, a „munkásárulókhoz”, akik támogatták a Horthy (fasiszta) –rendszerrel való kiegyezést. A szocialista párt 1990 óta sem korrigálta ezt a helyzetet. Vitányi Iván, a párt választmányának egykori elnöke, még csak-csak beszélt a progresszív baloldali irányzatok értékeiről, de a párt egésze nem sokat törődik az ideológiai háttért rendbetételével.
 
Horn megjegyzése jelzi, hogy a szocialista párton belül még mindig sokan vannak, akik a Kádár –rendszert a „mégiscsak jobb volt” véleményre építve inkább folytonosnak látják a demokratikus renddel, s nem a Rákosi-rendszer és a sztálini szocializmus örökségének tartják.
 
Gyurcsány senki által nem értékelt erőfeszítéseket tesz, hogy ezen a helyzeten változtasson. Úgy látszik, teljes kudarcra van ítélve. A baloldali sajtó – amely állítólag lojális a miniszterelnökhöz – egy lépést nem tesz erőfeszítéseinek értelmezésére. A baloldali értelmiség, amely Orbán minden kijelentésére ugrik, semmit nem tesz a Gyurcsány által szorgalmazott szembenézés további értelmezésére.
 
Persze, ez nem véletlen. Gyurcsány ugyanis az antikommunista baloldaliság felé lépeget. Ha tehetné, s kellő értelmiségi, politikai támogatás állna mögötte, akkor a Szocialista Párt már rég hivatalos dokumentumokba öntötte volna a most már pártelnökké is választott politikus elképzeléseit. De ma erre az antikommunista baloldaliságra nem vevő a szocialista párt tagsága, a hozzá kötődő holdudvar, a szociálliberális , a két párt között elhelyezkedő értelmiség és a tágabb véleményformáló értelmiség sem.
 
Gyurcsány nincs egyedül ezzel a problémával. Orbán Viktor sem képes megszabadulni attól a béklyótól, amit a jobboldali értelmiségi közöny és bátortalanság alakított ki. A jobboldalon nem létezik olyan kiérlelt álláspont, amely a Horthy-rendszer mint az utolsó jobboldali uralmi rendszer tagadására épül. A jobboldal a mai napig a sztálinista kommunisták hatása alatt van, amikor negyven év propagandájától fújtatva tisztára vagy tisztábbra próbálja mosni a Horthy-rendszert. Az értékelésben mindig az utána következő kommunista rendszer a kiindulópont. Az összehasonlítás könnyű, hiszen a Horthy rendszerben lehetett ellenzék, a sajtó félszabad volt, a munkásmozgalom a lojalitás által korlátozva létezhetett – a zsidóüldözést viszont a sztálinista rémuralom egyenlíti ki a szemükben. Mindaddig, amíg a kommunista rendszer az összehasonlítás alapja, ez így is marad, mert a szisztematikus csoportüldözést (kitelepítés, orosz munkaszolgálat, Andrássy út 60, az egzisztenciális ellehetetlenítés, az 56 utáni megtorlás) ugyanúgy lelkeket nyomorított meg és pusztított el, mint a zsidóüldözés.
 
A zsidóüldözés és a kommunista üldözés közötti különbséget csak akkor lehet megtalálni, ha a kiindulópont nem a szörnyű és még szörnyűbb diktatúrák egymás közötti hasonlítgatása, hanem mondjuk az 1867 és 1914 közötti polgári fejlődés. Ez volt az a korszak, amikor a magyar polgári fejlődés többé-kevésbé szinkronban volt az európai fejlődéssel, a politikai, gazdasági és társadalmi, kulturális viszonyok európai szinten álltak. Ennek a korszaknak a demokratikus fejlődése mérce lehetne mindenki számára. A polgárok életét akkor is háborúkban kockáztatták, de a népcsoportra, felekezetre, foglalkozási ágra kiterjedő néptizedelés ismeretlen volt ( az Osztrák-Magyar Monarchiában).
 
Orbán Viktor azonban éppen úgy képtelen túllépni az utolsó ismert, jól dokumentált és a kommunisták által elutasított Horthy –rendszeren, ahogyan a szocialisták a Kádár-rendszeren. Őt sem veszi körül egy olyan értelmiségi réteg, amely cikkek, könyvek publikálásával, az egyetemeken való oktatással átformálná a közgondolkodást, s a korábbitól eltérő szempontokat vetne fel.
 
Valahol ebben mutatkozik meg, hogy az 1990 utáni polgári fejlődés nem a kifejlődőben levő polgári átalakulás 1867 utáni modelljén, hanem a torz körülmények között születő, helyét is csak nagy nehezen találó Horthy-rendszerben, majd a rémisztő sztálinizmust enyhítő Kádár-rendszerben születetett meg. 1867 után a fejlődés szabad volt – még hogy az adott kor korlátai mindig meg is mutatkoztak. A Trianon utáni fejlődés 1919 után, a szovjet érdekkörben való helykeresés 1956 után viszont minden relativizálódott: a helyzet mindig „ahhoz képest” volt jobb, s nem egy önálló mércéhez mérve. Megkockáztatom, hogy a mai értékválság alapjai is ekkor teremtődtek meg, szétrombolva számos olyan politikai, civilizációs, gazdasági intézményt, amelyen megszilárdulhatott volna egy vagy több értékrendszer. Mondjuk egy arisztokratikus, egy polgári és egy munkásmozgalmi: mindegyik saját ethosszal, értékrendszerrel, súlypontokkal, saját civilizációs kódokkal és viselkedési formákkal. Egy szabadabb fejlődési pálya az ilyen alkotóelemek összecsiszolását hozhatta volna a 20. század második felében.
 
De ez nem történt meg, így a mai politikusok és ideológia - gyártók a 20. századi történelmi fordulatokban relativizált szempontok alapján építik fel a múltra vonatkozó elképzeléseiket. Sem Orbán, sem Gyurcsány nem szabadulhat meg e béklyóktól. Nézzük meg, hányan kapják fel a fonalat azt követően, hogy Orbán Bibó szobrot avatott Brüsszelben vagy Gyurcsány elítélte Kádárt és (halványabban) a Kádár –rendszert. Szerintem alig akad majd vállalkozó.
 

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://koczianpeter.blog.hu/api/trackback/id/tr8740435

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kovács Pál 2007.02.26. 17:20:19

Mit képzel magáról ez a pojáca? Ez beszél a baloldalról?lenin apátok forog Putyinéknál!Egy dús gazdag milliárdos ,akit csak a hatalom érdekel?Na ,Viktor sem piskóta!Meg az MDF jókat nyal az MSZPnek. igaz t.IBOLYA?Ez van,mi magyarok mindíg a rossz oldalra álltunk!Sajnos most sincs jó alternatíva!TÉVEDEK?

attendee 2007.02.26. 21:41:51


Röviden is lehet ezt értelmezni.
Gyurcsány modosítja a párttörténelmét.
Neki olyan nagy párttörténelme van, hogy abban már Kéthly Anna is szerepel.
Orbán is módosítja a párttörténelmét. Most arisztokratázott egyet, hogy pfúj, csak elfelejtette, hogy egyetlen valamire való programját, pont egy arisztokratáról nevezte el. Széchenyiről.
De van igazad. Lehet ezt hosszabban is elemezni. Csak akkor már szóba kell, hogy kerüljön a memória, - vagy a Cavington.

izsák 2007.02.26. 22:48:00

Ennyi felületességet nem kellene megengednie magának egy ilyen jol ismert publicistanak.
Gyurcsanynak, ahelyett, hogy egyszemelyes torteneti intezetnek nevezi ki magat, illett volna konzulalnia a tars.tud. intezettel, kerni tole egy rendes, elmelyult es kiegyensulyozott elemzest a Kadar-korsazkrol, azt megvitatni a partjaban, abbol keszittetni egy allasfoglalastervezetet es azt vinni a kongresszus ele. ha annak az az eredmeny, hogy a maszop nem viheti a pantheonba Nagy Imret es Kadar Janost egyutt, akkor szavazni kell, hogy kit vihet, es azt gyorsan vigye is.
Sajnos azonban ez elmaradt; Gyurcsany szabad idejeben esszeket fabrikal es nyilvan valami oriasi elmeleti felkeszultsegu embernek kepzeli magat, holott csak frazisokat puffogtat, alighanem nagyon is materialis celokert: Kadart peldanak okaert a Koztarsasagi terrol valo elkoltozes indokakent hozta elo, es nem lesz nehez kimutatni, hogy az egy netto ingatlanspekulacio. Az Echo tevenel nyugodtan utanamehetnetek, hogy ki fejleszti az uj szekhaz-ingatlant, kitol berlik az elnokseg uj irodait, kinek, milyen korulmenyek kozott ertekesitik majd a Koztarsasag-teret.
Sajnos a korrupcio tul nagy arnyeka vetul a partra ahhoz, hogy az ember bedoljon az uj gyurcsanyi tortenelemszemleletnek.
A masik: nekem speciel nem azal van bajom, hogy Gyurcsany nem vallalja fel Kadart, hanem azzal, amikor azt mondja, a Szembenezesben, hogy a magyar tortenelem 1948-ban fordult ki normalis medrebol. Es a Horthy-korszakban eszmeletlenul benne maradt, ugye? Szoval Gyurlcsanynak minimum meg kellett volna kovetnie a Horthy-Szalasi rendszerek aldozatait ezert a gyalazatos tortenelemoraert.
Ezek okan Gyurcsany teljesen hiteltelen. Jobb, ha tortenelmi kerdesekben nemnyitja ki a szajat.
Orbannal nem foglalkozom, szerintem oe komplett elmebeteg; nagy kar erte, mert egesz jo MLSZ-enok valhatott volna belole.

Dina 2007.02.27. 11:09:49

De,hiába minden erőfeszítés,Gy . Ferencet ,és O.Viktort, jelen megváltozott alkotmányunk értelmében , nem vihetik el,és nem is börtönözhetik be. Mert amit csinálnak és csináltak, azt az orrunk előtt legálisnak csúfolva tették és teszik azt ma is.Haj rá hatalom, ezt megcsináljuk! Ez a mix a gix.

Bakura az okostojás · http://bakura.buzz.hu 2007.02.27. 13:14:40

Elvileg itt léphetne a képbe az SZDSZ és az MDF. Közép felé nyitna a két kisebb, szél(ebb)re politizálna a két nagyobb. Egyszerű szereposztás kérdése lenne.
Csak sajnos most messze állunk ettől.
Talán az új MSZP és SZDSZ vezetés megállapodik majd egy ilyen szereposztásban. :)