Kóczián Péter

A politikáról és az életről szól

_

HTML doboz

Polgárok, figyeljetek!

2009.09.21. 18:25 Kóczián Péter

Amíg nem lesz egy tulajdonosi tudattal és élményekkel rendelkező középosztály, addig sem a korrupcióban, sem a közvagyonnal való hányaveti gazdálkodásban nem lesz változás.

Nem a politikusok és a törvények, hanem társadalmi nyomás és leginkább egy társadalmi szemléletváltás vethet véget annak, ami Magyarországon folyik.

A társadalmi szemléletváltás pedig egyéni szemléletváltások tömegéből alakul ki.

Egy olyan középosztályra van szükség, amely saját döntései alapján formálhatja az életét. Ezért hasznos a magán nyugdíj rendszere, a fizetős oktatás, a fizetős egészségügy, mert a szabadon felhasználható jövedelemmel rendelkező társadalmi rétegek – őket nevezem középosztályinak – csak akkor váltanak át az individualista kaparós és etatista kényelemből egy másik gondolkodásmódra, ha megtapasztalják azt, hogy a pénzzel való gazdálkodásnak nem csak pillanatnyi és személyes előnyei, hanem közösségi méretekben is érezhető hatása van.

Vegyünk egy példát. Ha Magyarországon 2000 és 2009 között arról rendeztek volna népszavazást, hogy a) csökkentsük jelentős mértékben az ország adósságát,  b) emeljük a közfizetéseket és a közkiadásokat a társadalmi intézményrendszerben ( oktatás, egészségügy), c) vagy építsünk utakat ( autópálya és a többi út építése –fejlesztése, akkor a népszavazás a politikai elit számára a legnagyobb dilemmát jelentő kérdésben adott volna eligazítást. A magyar állam ugyanis tőkehiányos, e három célt nem lehet egyszerre megvalósítani. 1990 óta – sőt, 1972 óta – e három cél megvalósítása és a szűkülő pénzforrások között őrlődik Magyarország. 

A kérdések mögötti pro és kontra érvek világosak és megvitathatóak. Nem kell agysebésznek lenni ahhoz, hogy eldöntsük, melyiket támogatjuk inkább. Mindegyik a jelen és a jövő kapcsolatáról szól, s a fejlesztések és a társadalmi jólét közvetlen, adott pillanatban való javítása közötti, eléggé világos választási lehetőséget kínálja fel.

Ez nem egy absztrakt probléma. A mai középosztály ugyanilyen dilemmákkal szembesül. Autó, nagy értékű fogyasztási cikkek, azaz fogyasztás és jólét most – vagy pedig megtakarítás, illetve a közvetetett hasznosulást jelentő egészségügyi és oktatási célokra való költés. A fitnessz bérlettől az angol tanfolyamig, a számítógépes grafikai programtól a gyerek készségfejlesztő óvodájáig mind- mind a hosszútávú befektetés perspektivájának értelmezéséről szólnak. Ezt országos szinten is le tudnánk játszani.

A BKV, a kormányzat, az MVM és társaik addig tudnak szabadon költeni hülyeségekre és hülye módon, amíg senki nem kérdezi meg, hogy az ő, azaz a saját pénzét mire költötték. Amíg a parkoló autósok nem kezdenek civil elégedetlenségbe, amelyben rendezett körülmények között, jogilag alátámasztott módon – mondjuk, ügyvédi letétbe helyezve-, s a jogi eljárást is végig csinálva nem tagadják meg egy feltehetően korrupt, az ésszerűséget, a fogyasztók érdekeit semmibe vevő parkolási rendszer finanszírozását, addig nem történik semmi. Egy embert meg lehet büntetni, száz ezret nehéz.

A politikusok öngerjesztő finanszírozási folyamatai és szívesség biznisze csak úgy tüntethető el, ha annak forrásait, az ellenőrizetlenséget és az ellensúly nélküli helyzetet a polgárok megszüntetik. Ha elzárják a csapot. Ha a polgári engedetlenség több százezer embert elér, egy egyébként ésszerű cél érdekében, akkor nincs az a politikus, aki ennek ellenáll.

Én azért voltam a vagyonadó pártján is, mert azt gondolom, hogy a magyar emberek számára kiemelt jelentőséggel bíró lakás és ingatlan vagyon megadóztatása a társadalom egy részében felkeltené az érdeklődést a zsebéből konkrétan kivett 50-500  ezer és egy millió forint sorsa iránt. S azért fontos ezt az egész társadalomra kiterjeszteni, mert a társadalmi és egyéni tudatosság szintjének emelkedése véletlenszerűen szóródik szét.

A magyar jobb módúak és gazdagok ugyanis nem egy szabadversenyes kapitalizmus természetes győztesei – csak egy részük az, míg sokan közülük szituatív gazdagok, akik egyéni szerencseként élik meg a gazdasági sikerekeit, s nem egy ethosz megvalósulásaként. Gondoljunk csak bele abba, hogy ha Kálvin a Kálvin téri templomban ma kezdene a személyes felelősségről prédikálni, mi lenne annak hatása még a jómódú közönség előtt is. Dagadna a mellük, hogy ők milyen jól gondoskodtak magukról, de eszükbe sem jutna a közösségi aspektus. Ezért nem kell bedőlni annak, hogy majd a gazdagok, meg a gazdagodás magától megoldja a problémát.

A sajtó azért nem ebből az aspektusból tárgyalja a dolgokat, mert az olvasók nem erre kíváncsiak. Vagy legalábbis a sajtó munkatársai nem hiszik el, hogy ez érdekli az embereket.

Tudom, sok a szegény, sokaknak kisebb gondja is nagyobb ennél. Társadalmi változások azonban nem nagy csoportos, hanem kiscsoportos változások nyomán következnek be. A társadalmak egyre nagyobbak lettek a z idők folyamán, de a társadalmi változások erjesztői továbbra sem milliók, hanem tízezrek és százezrek. A kommunista rendszer nem csak magától rohadt el, hanem a benne zajló társadalmi változások is rohasztották azt (Magyarországon mindenképpen).

A kutyaszar felszedésétől a társasházak felújításán, csinosításán és megőrzésén át a helyi önkormányzat pénzügyeinek áttekintéséig  a lokálisan is aktív, a tulajdont és az azzal való gazdálkodást fontosnak tartó, azzal foglalkozni képes emberek megjelenése választhat a jelenlegi helyzeten. A helyileg aktív közéleti emberek is azért lebegnek a levegőben, mert nincs mögöttük társadalmi érdeklődés. Nem csoda, ha jó részük beszáll a helyi pártpolitikába, vagy annak játékszabályait veszi tudomásul, hiszen a politikai rendszer kialakult játszmái csúnya, de átlátható, kijegecesedett szerkezetben zajlanak.

A z individuumok individuális érdeklődésének lokális közösségi érdeklődéssé formálása mind a két nagy tábornak, a konzervatívoknak és a baloldalnak is inspiráló lehetne. A baloldal tagadja az individualitás erejét, a konzervatív ideológia  ( angolszász változatában) viszont a szabad egyének egyéni és közösségi önrendelkezésének harmóniáját tartja fontosnak. Így tehát mindegyik érdekelt lenne a helyi közösségi aktivitást stimuláló intézmények kialakításában.

De ez is légüres térben mozog addig, amíg a helyi bolt tulajdonosok – főleg ők és nem a bérlők, akik az önkormányzattól függenek-, a helyi értelmiség, amely nem helyben keresi a pénzét, nem alkotnak aktív civil közösségeket, s a tulajdonosi szemlélet nem formálja a gondolkodásukat. A Fidesz polgári társadalom megteremtéséről szóló gondolata ezt célozza meg, s ez volt a Medgyessy-Gyurcsány polgári baloldal megteremtéséről papoló propaganda célja is. Ami arra utal, hogy a magyar politikai elitet ma sokkal jobban megosztja a hagyományos társadalmi status quo megőrzése és kiszolgálása, illetve a polgári attribútumokkal rendelkező társadalmi rétegek megteremtésének a szándéka.  A politikai pártokon belüli stratégiai és taktikai vitákat ez határozza meg, s ez osztja fel a politikusokat maradi és változtatni akaró politikusokra.

Ennek addig nincs jelentősége a politika alakításában, amíg a politikusok elképzelései mögött nem lesznek olyanok, akik a polgári ideológiát magukénak érzik. 

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://koczianpeter.blog.hu/api/trackback/id/tr891397563

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

==T== 2009.09.21. 22:10:11

A második nagy bekezdésig jutottam, amikor megamban felsikítottam, hogy ezt inkább ne....

Ajánlott olvasmány a szerzőnek:

www.portfolio.hu/cikkek.tdp?h=1&k=5&i=121189

A tandíjas baromsága meg csak arrra lenne jó, hogy még jobban bebetonozza a jelenlegi féltudású csapatot...

VINIKORN 2009.09.21. 23:05:22

Középosztályt miért kell polgárságnak hívni. Röhelyes. Dolgozó osztályról van szó, lehetne akár munkásság is.

Kóczián Péter · http://koczianpeter.blog.hu/ 2009.09.21. 23:18:35

Kedves T!

Olvastam. Miért baromság ehhez képest, amit én írtam?

Az én gondolatmenetem mennyiben mond ellent az ajánlott cikk világképéhez képest? ami egyébként eléggé radikális a mostani felfogáshoz képest.

rockjano 2009.09.21. 23:23:02

Jó cikk nagyon egyetértek, egyedül a vagyon/ingatlan adót tartom így ebben a formában igazságtalannak, de ha igazságosabb és alacsonyabb értékű volna azzal sem lenne akkora gond. És igen kell/lesz vizitdíj, tandíj persze jól kell kitalálni mert ha rossz a törvény akkor több kárt okoz.

Csak az a gond hogy a most kétharmadon áló ellenzék mindezt ellenzi a semmiből akar osztogatni és mindhárom kérdésedre igennel akar válaszolni, vagylagosságot tagadva, miközben persze maga is tudja hogy ez képtelenség és nem is úgy lesz de gond nélkül hazudik saját magának, híveinek és mindenki másnak. Szerkezeti reformokat kér számon a mostani kormánytól, van képe hozzá, miközben pont ő volt mindenfajta reformnak a legnagyobb kerékkötőlye. (ja meg a teljesen debil alkotmánybíróságunk).

Persze az is igaz hogy a ballib társaság meg ennek ellenére sem mert akart semmit végigcsinálni akkora volt a társadalmi ellenállás, és gyávák is voltak hozzá.

Ez a nagy gáz mindenki tudja hogy nagy reformokra lenne szükség de már most mondom hogy a Fidesz sem fog semmi komolyat csinálni, még 2/3-addal sem. Ugyan ez a tetvészkedés fog tovább menni legfeljebb jobban kommunikálva. Amikor hatalmon voltak akkor ezt csinálták (pedig nagy tervekkel kezdtek hozzá ők is)

rockjano 2009.09.21. 23:29:01

A Portfóliós cikk jó. Érdemes elolvasni.

Kicsit elszomorít hogy így 40 felett értem már nem kapkodnak :-((

==T== 2009.09.22. 09:17:08

@Kóczián Péter: Kedves Péter!

Amit itt leírtűl az kb. egy szdsz-es kampányszöveg az elmúlt évekből.

A tandíjnak semmiféle társadalmi haszna nincs, viszont az egyik legkomolyabban demagóg szövg, hiyzen egy olyan tétel, amit a társadalom többségének soha nem kell kifizetnie. méghozzá kiknek nem kell? A társadalom butábbik és inaktívabbik felénnek, vagyis kimondhatjuk, hogy a társadalom kevésbé hasznos felének.

A tandíj fizzetése azonban sok embert esetében jelenthet akadályt, akár átugorhatatlan akadályt is. A társadalom számára ez pedig veszteség. Az is veszteség, ha valaki a tandíj miatt csak úgy tud elvégezni egy jobb iskolát, ha előtte x évig dolgozik valamilyen komolyabb képesítést nem igénylő pozícióban.

Közgazdasági/gazdaságtudományi tény, hogy az egyes országok közti jóléti különbségek nagyrészt a szellemi tőke eltérő színvonalával magyarázhatóak. Nem véletlen, hogy az elmúlt évtizedek legjobban fejlődő országaiban van a legjobb oktatási rendszer. aho lez nincs, ott agyelszívás van.

Magyarország a jelenlegi helyzetében sok egyéb mellett azt sem engedheti meg magának, hogy egy bebukott, önmagát rég lejárató eszmei/nézet tételeit tegye magáévá a tandíj vs nem tandíj kérdésben. Növekedés, fejlődés és jövő ugyanis csak akkor képzelhető el, ha növvekszik a magyar szellemi tőke színvonala, és ha nyitott marad a társadalmi előreléps tanulás útján történő lehetősége.

Erről van egy indexes topikom:

forum.index.hu/Article/showArticle?t=9175518

Persze valóban súlyos zavarok vannak a hazai oktatásban, így a felsőoktatásban is. Ezért kéne az Államnak, mint megrendelőnek határozottan és felelősen fellépve bezárni, megszüntetni olyan szakokat, szakirányokat, melyek jelenleg olyan mértékben ontják a diplomásokat, melyre a gazdaságnak semmi szüksége. Leginkább a jogi és bölcsészképzés sorolható ide. A támogatásnál pedig nem a diákok számában kell gondolkodni, hanem egy kb. állandó felvételi követelményszinttel. aki átugorja, az mehet, aki nem, az nem.

Ezzel párhuzamosan jobban kéne támogatni a műszaki és TTK_s karokat, valamint ezzel összefüggésben a középiskolákban is erősebben kéne ráállni a matematika-fizika-kémia oktatásra. Szóval van teendő bőven, de az már ne ma témához tartozik.

Ami a magánnyugdíj pénztárat illeti, arra ott a válasz a portfóliós cikkben is. Ha nem lesz elég gyerek (méghozzá ha nem lesz elég középosztálybeli gyerek, mert bizony a minőség is fontos) akkor teljesen mindegy, volt-e magánnyugdíj pénztár, vagy sem.

histar007 2009.09.22. 11:33:24

Vanak pontok amikkel egyet tudok érteni, és valamikkel csak feltételesen.
Fizetős oktatás:
Pro
- Ha én fizetek, akkor követelhetek megfelelő technikai és tudományos színvonalat egy egyetemtől
- Sok "ingyen" tanulóknak jelent a felsőoktatás egy véget nem érő buli-sorozatot, ahol a tanulás csak minimálisan rosszként fordul elő
- Az iskola többletfottáshoz jut, amivel az oktatás színvonala valóban javulhat
Kontra:
- A mostani ingyenes felsőoktatás is csak kvázi ingyenes, hiszen tankönyv, lakhatás, utazás, megélhetés és adminisztrációs költségek már most is több tízezres kiadást jelentenek mindenkinek. Itt bármi emelés sokakat távolíthat el a felsőoktatástól.

Megoldás: eredményektől függő befizetés, ahol nem egy X összeget osztanak szét évfolyamok között, hanem egy abszolút skálán vannak meghatározva az értékek, vagyis:
Ha mindenki átlaga 2-es akkor fizessen többet az egész évfolyam mint az előirányzat, hiszen ekkor "rossz" munkaerő alakul, ha pedig mindenki >4,5 akkor pótolja az állam az előirányzatot, hiszen jó minőségű szakemberek végeztek. Sőt kapjanak ösztöndíjat, hiszen az államnak érdeke a saját tehetségeibe fektetni, hiszen az évek alatt kifizetett párszáz vagy akár 1-2 millió forint a munkába állás utáni néhány év alatt bőven megtérül.

Következtetés: legyen bárki bármilyen rossz szocális helyzetű, amig jól tanul és kiválóan teljesít, addig ne kerülhessen komoly összegbe a tanulás. Ha valaki tehetős és nem tanul, akkor ottléte alatti befizetéseivel támogassa más hallgatók eredményes munkáját.

Ez talán családi méretben sem másképp: a szülő boldogan ad zsebpénzt néhány ötös után, de 1-es után nincs "mutter-fater alapítványi támogatás"

Decentralizáció:
Ez egy bűvös fogalom, ami lehet, hogy keveseknek mond keveset, mégis szokás hangoztatni. EU-s alapelv, lényege hogy egy-egy döntést a legalacsonyabb szinten kell meghozni.
Magyarország egy rendkívül centralizált ország, ahol sokan hiszik (talán nem is alaptalanul), hogy minden Budapesten dől el. Csökkenteni kellene a kormányzat szerepét, és növelni a régiók, megyék és kistérségek szerepét, viszont a 3200 település 3200 önkormányzat megint csak túlzás.

Megoldás:
- több döntésnek kell helyi szinten keletkezni, ehhez pedig több helyi forrást kell biztosítani. Az gazdaságos üzemméret elvét felhasználva egy megye lehet hogy gazdaságosabban tud üzemeltetni egy korházat vagy akár a helyi rendőrséget, míg nyilvánvalóan régionkéntként finanszírozni egy hadsereget már értelmetlen.
A fejlszetésekbe is több helyi forrást kell bevonni, hiszen egy autópálya beruházás fele részben biztos, hogy a helyi érdekeket szolgálja.
Ehhez több helyi, és kevesebb központi adót kell szedni, jelenleg ez a tendencia.

Ebből adódóan, ha egy kistérség tanácsa nagyobb összeg fölött diszponál, akkor komolyabb megbizatás lesz ott feladatot végezni, az eredményeik jobban követhetők. Ne a kormányzatnál kelljen egy falusi iskola mellékhelység-felújításához forrást keresni.

Ez egy komoly lépés lenne lenne egy szövetségi típusú rendszer felé, ahol az egyes régiók versenyképesség növelése nem a Parlamentben ülő korány színétől, hanem a régió igazgatásáért felelős tesület munkáján múlik. Például szívesebben fizetek adót, ha tudom, hogy ebből a pénzből a sarki útkeresztődésre telepítenek lámpát, és nem valahol máshol lesz egy képviselő kölségtérítése. (bocs ez demagógia).

Elszámoltatás

Aki közpénz felett dönt, arra a törvény vonatkozzon a legszigorúbban. Kapjon fizetést a munkájáért, de ne azért legyen politikus, hogy ebből gazdagodjon meg. A korrupció ellen 2 tényező számít:
- a korrumpálandó személy morális állapota, vagyis mennyire "korrupt" típus. Ha a törvény szigorú, akkor kevesebben kockázatnak.
- a személy vagyoni állapota, vagyis ha elég gazdag, akkor nem fog kockázatni, hiszen a lebukás kockázatos, millárdosként lebukni egy 200.000-es boríték miatt már-már vicces.

Anno a görögök és rómaiak sem véletlenül találták ki, hogy a politika a gazdag emberek sportja.

Pelso.. 2009.09.23. 13:02:19

Tisztelt K.P.!

Említi a társadalmi nyomást: ugyan mi motiválná kellő kohéziójú társadalmi nyomás kialakulását, amikor a társadalom jelentős részének no1-es célkitűzése, hogy legalább a saját territóriumán belül folytatni tudja önnön mutyizós, oda-vissza korrumpálós, adócsalós hagyományait? Arról meg nem is beszélve, hogy a főbb politikai erők számára abszolút nem hiányzik szemléletváltás és önállóan gondolkodni, tenni akaró néptömeg, -mindent meg is tesznek a jelen helyzet fenntartására. Az öntudatos, cselekvő középosztály (polgárság) felszníre bukkanása nem illik koncepciójukba, magyarul: fizess adót, s ikszelj négyévente (persze ránk), ennyi s nem több.