Kóczián Péter

A politikáról és az életről szól

_

HTML doboz

A komoly sajtó halála

2009.10.10. 17:39 Kóczián Péter

Nem nyafogni kéne, hanem újságot írni. És akkor lenne kereslet a komoly újságok iránt.
 
A magyar sajtó problémája az, hogy reprezentatív szerepet játszik. A komoly sajtó politikai, gazdasági, üzleti és értelmiségi érdekeknek, gondolatoknak akar megfelelni. Nem egyszerűen érdekcsoportoknak, hanem egy adott szerkesztőségen belül erős újságírói szerepfelfogásnak. Amelynek a lényege – s ez a sajtó jelentős részére igaz-, hogy a politikai, a komoly újságírás értékek képviseletét jelenti.
 
Aktuálisabban ez azt jelenti, hogy a magyar komoly sajtó egy jelentős
része pártok, ideológiák, holdudvarok – azaz személyek által megtestesített és kézben tartott – pozíciók védelmében dolgozik. A képviselt elitcsoportok véleményét reprezentálja, s annak uralmát akarja biztosítani, melelsleg elégé lapos módon.
 
Miklós Gábor – ugyan nemzetközi kontextusban – de a komoly sajtó elkerülhetetlen bukásáról beszél. Éppen a németországi cikk bizonyítja, hogy nincs igaza.
 
Miklós Gábor cikke:
Németországról szóló cikk:
Ázsiáról szóló cikk:
 
A vitának két része van: a komoly sajtó versus könnyű sajtó olvasótábora. Szerintem ez állandó. Régen sem olvastak többen komoly sajtó.
A másik, a nagyobb gond, hogy mit is közöl a magyar sajtó komoly része. Három héttel ezelőtt lehidaltam egy cikktől. Pedig nem is akartam elolvasni. Az osztrák belpolitikáról szólt. Semmi kedvem nem volt olvasni erről a témáról.. Ráadásul a szélsőjobbról és még ezen belül is Karintiáról. K a fenét érdekel ez a szokásos ballib téma egy szép szombat délután?
 
Aztán belekezdtem. Fantasztikus cikk volt.
http://nol.hu/lap/vilag/20090919-haider_arnyeka_es_az_osztrak_jobboldal
 
Az írás alapján már aznap délután kiselőadást tudtam volna tartani az osztrák belpolitika cikkben említett aspektusairól. Három héttel később is emlékszem a részleteire. A karintiai szeparatizmus, kisebbségi probléma bemutatása egészen gondolatébresztő volt – ugye, nem kell mondanom, az európai kisebbségi politika, meg az európai politika színvonal nálunk sokat emlegetett kontextusában is.
 
A cikket egy magyar ember írta. Egy magyar ember, aki Ausztria befolyásos újságírójává vált. Mi is ismerjük. Paul Lendvai, azaz Lendvai Pál néven. Ez a hetvenvalahány éves öregúr messze a magyar sajtó színvonala fölött teljesít még mindig. Nálunk mint orákulumot idézik, ha egy osztrák lapban a magyar belpolitikáról ír. Miért is? Egy magyar csak Ausztriában lehet meghatározó súlyú újságíró?
 
Ha a Népszabadság vagy bármely más komoly lap naponta közölne zsákszámra ilyen minőségű cikkeket, akkor érdemes lenne elolvasni. Ugyanis egy komoly lap ilyen cikkeket közöl.  Édes mindegy, hogy Michael Jackson kultuszáról, Madonna új koncert körütja kulturális aspektusairól, a velencei biennáléról vagy a sanghaji éjszakai életről ír, vagy Magyarországról.
 
Körülbelül két éve beszélgettem egy volt újságíró kollegámmal. Elmesélte, hogy a román határ mellett volt egy –két település, amely a békési Szaharában vegetált a nyolcvanas években. Aztán jött a román fellendülés, s a magyarok elkezdtek átjárni oda dolgozni. S a munkanélküliségtől sújtott faluban szép lassan helyreállt a rend. Az ilyen sztorik alig kapnak helyet a komoly lapokban. Ugyanis ezt nem lehet a szokásos keretek közé helyezni. Egyrészt Magyarország leszakadásáról szól. Másrészt, az élet forgandóságáról. Harmadrészt, hogy a gazdasági terület nem az országhatáron ér véget. S ez érdekes aspektus Trianon, az európai unió, s a történelem menete szempontjából is. Egy komoly lap ilyen emelkedett dimenziókban mozgatja meg az olvasóit. Az első nyers vázlata a történelemnek, szól az amerikai újságíró szlogen.
 
A komoly sajtó példányszáma Magyarországon évek óta – most már évtizede – zuhan. Amikor az Indexet, s az Origót az ismerőseim elkezdték csinálni, az írott sajtó vezető és nem vezető munkatársai egy emberként sajnálták le őket. Úgy kezelték az egészet, mintha önkéntes száműzetésbe vonultak volna, mert megkergültek. Ez nem tegnap volt, hanem tíz éve.
 
Az elmúlt tíz év rengeteg emelkedést és bukást látott az üzleti életben. Én nem ismerek olyan céget, amelynek a menedzsmentje - üzleti és tartalmi felelősei– egyszerűen széttárta volna a kezét, hogy nemzetközi tendencia az, hogy a termékük iránti kereslet csökken, s ez egy olyan tendencia, amely ellen nem lehet mit tenni. A magyar sajtó készítői és menedzserei azonban évek óta folyamatosan ezt teszik. A menedzsmentek egy része alig változott, de ennek nincs is jelentősége, mert olyan általános a letargia, hogy tökmindegy, hogy ki maradt és ki ment.
 
A magyar komoly sajtó rezervátummá vált. Öngerjesztő folyamatok működtetik, s ebben politikai érdekek jócskán benne vannak. Meg a politikai helyzet és a politikai harc alakulása. Én ezt nem ítélem el, nem véletlenül alakult ez így, s ennek meg van a maga logikája. A helyzet nem attól fog megváltozni, hogy a politikusok szőrös és akaratos mancsának működését  látványosan elítéljük.
 
Az viszont mára már világos, hogy Magyarországon az elmúlt 15 évben egy olyan politikai-ideológiai-kulturális réteg uralta a komoly sajtó működtetését, amely szorgalmas munkával diszfunkcionálissá tette azt. A reprezentatív sajtó az így működik. Ezt tudja, s erre egyre kevesebben adnak ki pénzt.
 
Nem szemérmességből kerülöm a pártsajtó kifejezést. A komoly sajtó szerintem nem pártok foglya, hanem egy tagolt értelmiségi, üzleti, társadalmi elképzelés világ terméke, amelyben végső soron egy csomó természetes dolog, mint a kíváncsiság, az információszerzés mint önmagáért való dolog, az olvasóközönség tagoltságának kiszolgálása, háttérbe szorult. S  emögött értelmiségi, újságíró identitások, identitás - változások, szerep felfogás, egzisztenciális és meggyőződésbeli dolgok állnak. Nálunk a sajtó nem azért van, hogy informáljon, hanem hogy valakiknek az érdekeit megjelenítse. Idősebb pályatársaim azt mondják, ez mindig így is volt, így is van, s az olvasók is így fogadják a lapokat. Valahogy mindenki belenyugszik, hogy ennek így kell lennie.
 
Az önfeladás példája, hogy a komoly sajtó képviselői – menedzserek, szerkesztők, kiadói kereskedők – a bulvárosodásban látják a megoldást. Miután az önbecsülésük a béka feneke alatt van, ezért a nagy és látványos kép, az érdekes történet, a tömörség, vagy a „könnyű témák” feldolgozása jelenti a bulvárt. Holott ez nem bulvár, mert azt bulvár olyan, mint egy jó karikatúra: élesít és rövidít, s egyszerűsíti. A komoly sajtó minden, ami ennek az ellenkezője. ( Akadékoskodóknak: a sajtó mindig tömörít, rövidít, egyszerűsít, a komoly is: ennek mértékben, módjában, s a feldolgozott témákban azonban jelentős különbségek vannak).
 
Egy csütörtök este rápillantottam a Reutersra, s ott a vezető hír Michael Jackson halála volt. A Reuters a világ legkomolyabb hírügynökségeinek egyike, jelentőséggel bíró hírekre éhes emberek olvassák. Mégsem tartották cikinek ezzel indítani a weboldalukat. Mert van egy nemzedék, amelynek Jackson kulturális ikon volt.
 
Ha holnap – ne adja isten – meghal Koncz Zsuzsa – a komoly újságok közönségének egyik ikonja -, akkor biztos, hogy ez nem lesz címlapos történet. Majd a kulturális rovatban írnak róla egy nekrológot. Mert egy komoly lapban ez nem lehet vezető hír, csak a költségvetés ezredszer lerágott részlete, meg egy közép nagy szakszervezet tiltakozása.
 
Holott a komoly lapok értelme az, hogy Koncz vagy más kulturális ikon halálát, munkásságának jelentőségét a maga mélységében, ne csak érzelmi, hanem gondolati űrként is kezelve dolgozzák fel. Ettől komoly egy lap. Az olvasóik is ezért veszik.
 
Magyarországon a komoly lapokat nem az olvasók érdeklődése, hanem az intézményi reprezentáció biztosítása érdekében írják. A szakújságírók az adott szakmai közönségének virítanak, hogy ismerik a szakmai bikkfanyelvet – a hozzá nem értő újságírók meg mindent leírnak, amit hallanak fontos pozícióban levő emberek szájából. Nincs múlt tudat, s ha van, azt pártosan szemlélik. A komoly magyar sajtó például képtelen az ország eladósodását 1990 és 2010 közötti tendenciákban szemlélni, vagy ha igen, akkor éppen a kérdéses időszak ( 2000-2006 közötti) tendenciáit mossák el. Nem ragozom ezt tovább, mindenki tudja, hogy a komoly sajtó narratívája sokszor teljesen egybeesik a két nagy párt uralkodó narratívájával.
 
Tudom, a pártos fejűek most majd azt vetik a szememre, hogy a jobbos sajtó még annyira sem kritikus, mint a balos. Ez igaz, bár mostanában már vannak „rendetlen publikációk” is a jobbos orgánumokban is. De sajnos ezeknek a részleteknek nincs semmi köze ahhoz, hogy mi a komoly sajtó lényege. Azt hál’ istennek nem az határozza meg, hogy Magyarországon a közönség egy része és a szakma is csak az aktuális viszonyok alapján tud reflektálni erre a problémára.
 
A másik klasszikus érv – „és Amerikában verik a négereket -, hogy nyugati komoly sajtó is elfogult. Sajátos kulturális gettó az, amelyben külföldi lapokat olvasó értelmiségiek és kollegáim ezzel nyugtatják magukat, s a külföldiül nem olvasó hazai közönséget – miközben tájékozottságukat, pallérozott és cizellált megközelítésmódjukat nem a magyar, hanem a külföldi sajtó olvasása közben fejlesztették. A relativizálással végtelenül káros hatást fejtenek ki, s kulturális gyávaságuk szerep nem kevésbé romboló, mint a ma röhejesnek tartott kisnemesi ellenállás a 19. században Magyarország átformálása során.
 
Másképp is meg lehet ezt közelíteni: gúzsba kötve csak a jelenlegi teljesítményt lehet nyújtani.
 
Értelmes emberek évek óta csak azt figyelik, hogy a felvágott erükből milyen szépen és méltósággal csordogál a vér, s közben arra koncentrálnak, ,hogy lehetőleg méltóságteljes tartással vonuljanak a halálba.
 
Azon borongani, hogy micsoda időket élünk, s hogy vesznek el régi értékeink, semmi más, mint gyáva önfelmentés. Ajki hisz a komoly lapok létében, az csináljon komoly lapot.
 
Ha meg ez kis piac, kis, egymással összefonódó elittel, a politikai hatalom által meghatározott játéktérrel, ami csak azt teszi lehetővé, ami van, akkor meg erről kell írni, s nem a komoly lapok haláláról. A kettőnek ugyanis semmi köze egymáshoz. Gyenge szépelgés valódi problémák helyett álproblémákat taglalni. S nem illik egy komoly laphoz.

21 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://koczianpeter.blog.hu/api/trackback/id/tr831440860

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szibarita 2009.10.10. 18:28:25

Kihagytal egy fontos vonast, nevezetesen az ujsagiras blogosodasat, miszerint minden nyamvadt firkaszt mostanaban csak es kizarolag az erdekel, hogy valahogy hangot adjon a velemenyenek.

Igazad van abban, hogy nincsenek minosegi cikkek a magyar sajtoban, de szerintem ez 10 eves hir. Az uj hir az, hogy most mar lassan hirek sincsenek, csak az uj lepcsofok, a dolyfos poffeszkedes es ebbe fokozottan beleertem az online-sajtot, bar igaz a nyomtatottra is.

agyvihar · http://agyvihar.blog.hu/ 2009.10.10. 18:28:52

Maszatolós sajtót könnyebb csinálni, mert akkor elég csak tartani a markot a gazdáiknak. Minek csinálnának jó újságot, ha mindkét oldalon jobb üzlet pártsajót csinálni, és aztán várni a zsíros falatokra?

A dolog másik fele pedig, ahogy látom, hogy a nép nagy része sem igényli a komoly cikkeket, mert a politikát focimeccsnek tekinti. Ő a saját csapatát ajnározó újságot akarja venni, mert annak szurkol. Az igazság részletei nem lényegesek számára, a szurkolót csak az érdekli, hogy ujjonghasson, és az öklét rázhassa a másik csapat felé.

statler 2009.10.10. 18:29:19

Mindenesetre örvendetes, hogy a bolgárgyörgyfélék eltűnnek végre!!!!

lendvai attila 2009.10.10. 18:29:29

nekem mar reg ota eszem agaban sem volt papir ujsagot venni, de mostanaban meg-megveszem a HVG-t...

Dr_D · http://www.pallas70.hu/marketing-kepzes.php 2009.10.10. 18:46:00

mi a baj a blogosodással? szerintem remek dolog, hogy azok is akik eddig nem tudták kibontakoztatni a tehetségüket megírhatják amit gondolnak. igenis az én tájékozódásom jelentős részét már a blogok is kiteszik. persze azok sem túl pártatlan írások, de ez nem baj szerintem, hiszen a végletek is segítenek, hogy összerakjuk a saját képünket. nekem inkább azzal van bajom ha tehetségtelen emberek összecsapják a cikkeket és igénytelen munkát adnak ki a kezük közül. na ez a problma.

magyar-magyar szótár 2009.10.10. 18:55:02

A papírsajtónak kaput. A hagyományos régi médiaháborús eszközöknek kaput. Vége, The End, Das Ende. Valamennyire belejátszik a szajkómunkáság magatartása is. (Amit a hirlapíró feszgettem, hogy ti. a régi hírlapírók [Kosztolányi, Karinthy, Krúdy & Co.] egylégtérben írtak kormánypárti és ellenzéki lapot.
A nyáron a kezembe került egy Die Presse. Sima hétköznapi szám, kb egy hétvégi Népszabi szövegterjedelme, apró betűk, kultúra jó sok, gazdaság mégtöbb, kitekintés kolumnákon át.. (azért a Die Presse, mert ugye a Bezzeg Ausztria, Bezzeg Óperenciántúl és Beze Amerika ríjjódik állandóan...)
A jövő a netokratív néphülyítésé. A Mocskos Kéthétben az index hat miniszterelnök pofájáról szedte le a bűrt annyi idő alatt, amennyi egy lapzáró értekezlet és a lap utcára kerülése között eltelik. Lehet, hogy nem olvasnak annyian indexet, mint nézik a három fő agymosóhiradót, 4,2-4,4 millió össznézettségben, de ez nem szám, mert a hiradószerkesztőségek is az MTI mellett már az index hírgyárat tallózzák...
Vagyis miről beszélünk? Lehet busongani.. De az tény, hogy a blogoszféra ingyen van, ráadásul persze sohasem a legjobbat dobják föl (Kóczián, a Reakció meg a Konzervatórium éppen az álsemlegesség hoaxálására kel.. bár ezt a technikát a Felnőtt Bácsik se akarják érteni.. Pedig papírsajtóban is volt ilyen...
Vehetjük úgy, hogy a blogoszféra a Visszhang rovat, az olvasóilevelek, az Agora , a Nézőpont turbózott chiptunning változata. És ingyen van. Másrészt viszont a politikai payolák pénzért álcáskodnak "népszerű bloggerként"

rockjano 2009.10.10. 19:09:54

Jó cikk, gratula...

K.Z 2009.10.10. 19:12:06

Teljesen egyetértek az írásoddal, igen jó látleletét adod a hazai szeriőz sajtó kínlódásának!
Kiemelném belőle azokat a gondolatokat, miszerint a mai sajtó "elit" egy kontraszelektált, párt és gazdasági érdekek mentén tagolt valami, a teljesítménye pedig ehhez mérhető. (Kivétel a HVG, ami szerintem egy magányos szikla, bár az azt körülvevő fostenger már a HVG-t is kezdi szétmarni. Mindegy.)
Egyetlen hozzátenni valóm van, egy kérdés. Mi az a korrupció fajta, amiről ma Magyarországon még soha nem beszélt senki, nem szólt róla híradás stb.
Ez az újságírói korrupció.
Akik a szeriőzben dolgoznak, nagyon is jól tudják, hogy miről beszélek. Megrendelésre született nyalonc PR-cikkek, semmitmondó interjúk, külföldi ún. Study tours-ok, és különféle "ajándékok" világa. Külföldön egy magára adó újságíró kikerekedett szemmel küldené el az anyjába azt a PR-est, aki drága ajándékot ad neki a sajtótájékoztató után. Nálunk sorban állnak érte. Komolyan. A korrupció a médiában is intézményesült. Az üzleti szféra nagyjai olyan szinten tisztában vannak azzal, hogy kell kilóra megvenni az újságírót, hogy előfordult, hogy teljesen "hidegben" is felhívtak már azzal, hogy írjak cikket erről és arról, majd közölték, hogy mennyire gondoltak. Vagy ugyanígy egy riport végén egy jókora borítékot akartak a kezembe nyomni, valami olyan a szöveggel, hogy köszönjük a segítségét. Mindkét esetet felnyomtam a főnökeimnél. Soha nem hallottam arról, hogy bárki hasonló módon tett volna. Akik pedig meg akartak venni, azok abszolút úgy tették, mintha az egy megszokott dolog lenne.
Na mindegy, szval ezzel kicsivel talán kerekebb a kép.

br · http://www.szalaiannamaria.net 2009.10.10. 19:26:28

Paul Lendvai mint a hiteles újságíró? Please...

Amúgy nyilván nem azért olvasok "ekonomisztot" mert olyan színvonalas a magyar sajtó.

A nyomtatott sajtónak nyilván vége. Úgy néz ki, hogy van egy csomó lap amely meg tud birkózni a nettel külföldön.

Magyarországon ezzel szemben inkább arról van szó, hogy a nyomtatott lapok kihalnak és egy űrt hagynak amit majd idővel talán be tud tölteni a most felnövő hírportálok közül pár.

Jacques de Molay 2009.10.10. 19:30:36

Azért lendvai paul munkásságára néhol árnyékot vet a magyar ballib értelmiséghez való elvtelen és ideológiai alapon történő dörgölődzése. Szerintem ezért különösen pikáns egy ilyen cikkben őt hozni fel, mint ellenpólust: az az ember határokon átívelve valósította meg a pártos újságírást - nem kis teljesítmény.

Krajcs · http://uralicowboy.blog.hu 2009.10.10. 19:45:15

Jó cikk, de kicsit átnézhetnéd az első linkek utáni bekezdést ;)

ibn_battuta 2009.10.10. 19:51:59

Jobb lett volna pl. Bujtorral példálózni...

Minek kell egy egész bekezdésen keresztül egy egészségnek örvendő kulturális ikon elképzelt halálát feltételezni?

Egyébként teljesen igazad van...

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2009.10.10. 20:14:16

Paul Lendvai, na hiszen... lehet, hogy az osztrák belpolitikáról jól ír, na de ha magyar kérdésben megszólal... tökéletesen elfogult. Ne tessék mondani, hogy ezt nem tetszett észrevenni.

turorudi · http://check.blog.hu 2009.10.10. 20:28:03

Egy valamit kifelejtettél: a magyar sajtó tulajdonosi szerkezetét.
Nyilván lehet szidni az ÉS-t és a Narancsot, de a magyar sajtóban messze e két lapban legszélesebb a stiláris spektrum (tényfeltárás, szociográfia, igényes kritika, karcolat stb.) és minőségben messze felül állnak minden más lap felett (persze közel nem tökéletesek). Ez a két lap, amely autonóm, nincsen nagy, külföldi tulajdonosi köre. A HVG-t azért nem sorolom ide, mert éppen azon keresztül látható, hogy ha megvásárolja egy befolyásos üzleti kör, milyen mértékben kezd csökkenni a színvonal.

turorudi · http://check.blog.hu 2009.10.10. 20:33:12

Vagyis csak azt akartam ezzel mondani, hogy a tulajdonosi érdekek a példányszám növelése felé tolják a lapokat, ami nálunk egyenlő az igénytelenkedéssel. Sajnos arra nincsen példa, hogy egy igényes média-befektető komoly lapot hozott volna létre.

Ja, és légyszíves próbáld normálisan megformázni a szöveget. Ha wordből illesztesz be, akkor töröld a formátumot, vagy forráskódban a felesleges meta-kódokat, mert így nagyon nehéz olvasni.

cicavízió · http://www.balintagnes.hu/cicavizio.htm 2009.10.10. 20:59:55

@ turorudi

Figyelő és FigyeloNet?

Többször átalakították, korszerűsítették, szerintem elég jól tartja a nívót.

turorudi · http://check.blog.hu 2009.10.10. 21:57:24

@cicavízió: Szerintem a fn tényleg jó, de műfajilag nem elég színes és kevéssé kreatív. Egyébként lett volna egy nagyon ígéretes próbálkozás, a Menedzser Magazin, amikor Vajda Éva, Magyari Péter tényfeltárásokat kezdett benne írni. De aztán ez hirtelen megszűnt.

lordart 2009.10.11. 08:15:20

A komoly sajtó létrejöttének elhanyagolhatatlan feltétele egy komoly olvasótábor létezése és igénye.
Azért azt sem szabad elfeledni, hogy a "piaci" törvények alapján a szükséglet mindig hamarabb szűl kínálatot, mint a kínálat szükségletet.
Én annak is látom egy halvány árnyalatát, hogy igény sem lenne a komoly, igényes, pártatlan újságokra... De... lehet, hogy tévedek.

lordart 2009.10.11. 08:26:59

Gondolom, hogy az sem véletlen, hogy az "idézett" sajtó, vagy az említett sajtó mindössze a Népszabadság cikkeit ajánlja figyelmembe. Szerintem nagyon távol áll a Népszabadság attól, hogy vonatkoztatási rendszer, vagy mérce lehessen. Legalább annyira érdekeket szolgál ki, mint a másik oldalon a Magyar Hírlap.
Én egy komoly újság megjelenésénél sokkal fontosabbnak tartom egy semleges, független újság létrejöttét, amely természetesen a komolyságot se mellőzné. Ehhez viszont semleges, független újságírókra is szükség lenne. Pedig ahogyan nincsenek komoly újságot igénylő olvasók (tisztelet a kivételnek), úgy az újságírók között is "fehér holló" a semleges, vagy független.

mikénehavóna 2009.10.12. 13:00:56

A szerző és a kommentelők is úgy tesznek, mintha az újság irányultsága és színvonala az újságíróktól függne. Anyám, segíts... Az utolsó, akinek van beleszólása, mi jelenhet meg, az a "sajtómunkás". A szerkesztő választ témát, és ő dönt a megjelenésről. Meg arról, kit bíz meg munkával. A tapasztalt és képzett idősebb kollégát, vagy a fele annyiba kerülő fiatal senkit, akit lehet csicskáztatni. A szerkesztő pedig védi a seggét a tulajdonos irányából érkezhető rúgásoktól...

Itt, ahol most élek, "fejlődő ország", nagyobb az internet penetráció, mint Magyarországon, tévé és rádió ugyanannyi, ám nyomtatott újság több. A legtekintélyesebb lap (El Mercurio) 1827 óta működik, és benne világosan elkülönül a hír és a vélemény. Na ez a lényeg! A szombati és a vasárnapi kiadás összesen annyi oldal, mint a vezető országos magyar napilapok egyhavi felülete. A heti kulturális melléklete a Times Literary Supplement méltó kistestvére, naprakészségének és tájékozottságának egyetlen magyar újság a közelébe nem ér. Ismétlem: "fejlődő ország",
Nagyon el vagyunk mi magyarok tájolva.