Fidesz –párti beszédet tartott a köztársasági elnök újévkor.

Ha az hangsúlyozza, változásra van szükség, s a szocik a béka segge alatt vannak, s a választás a változás eszköze, akkor nem lehet másra gondolni, mint a nyerésre álló jobboldali koalíció támogatását.

Már csak azért is, mert Sólyom László az elmúlt időszakban inkább csak a kormányzó baloldaliak politikáját bírálta. Ebben a kontextusban mi mást jelenthet az elnök által fontosnak tartott változás lehetősége?

Olyan beszédnek tűnt, amelyet addig írtak át, hogy egy eredeti egységes gondolatmenetnek csak egyes töredékei maradtak meg benne.

Sólyom egy egyiptomi Ré papra hajazó módon a Nap megújulásával indította az évindító beszédét. Ez mindenképpen időszerű tematikai keret Magyarország 2010-es helyzetének elemzéséhez.

Majd nem mondott semmit arról, hogy minek kellene megújulnia.

Új ellenzékre és új kormánypártra van szükség, mondta még.  És nem volt folytatás.

Ha a magyar sajtó érdeme szerint bánna el a politikusok kijelentésével, akkor ezt a részt nem idézné, így büntetve az elnököt (meg más politikusokat), jelezve, hogy üres kijelentések további közlését feleslegesnek tartja.

Semmi nem derült ki arról, hogy a köztársasági elnök szerint miben kellene megújulnia a politikai erőknek. Így csak annak örülhetünk, hogy sor kerülhet a változásra.

Azaz, arra, hogy a szocik végre leválthatók.

Meg kell vizsgálni, hogy aki kormányzott, megtartotta-e az ígéretét – és azt is, hogy aki kormányon kívül volt, meg tudja-e valósítani, amit ígér – mondta az elnök. És a választás fontosságáról beszélt. Mert hogy a politika kívülről újítható meg, azok által, akik nem politikusok.

De ha a mostani politikai választék (mondjuk) leszerepelt, akkor mire vonatkozik a választás lehetősége? Ha meg nem szerepelt le, akkor mire gondolt az elnök, amikor a választásban rejlő megújulást hangsúlyozta?  

Azt is mondta, hogy a korrupciót vissza kell szorítani. A mindennapi kis korrupcióinkat is.

Ez a semmit mondás csúcsa. Minden politikai kontextusban vannak olyan biztonságos témák, amelyekkel ki lehet tölteni a rendelkezésre álló időt. Ma a korrupció ilyen téma Magyarországon.

Persze, ez is lehetett egy utalás a hatalmon lévő koalíció korrupciós ügyeire. Ha az volt, az elnök ismét csak a szociknak mosott be. Mintha csak ők lennének a hatalomban, s csak őket érinthetné meg a korrupció.

Majd beszélt az oktatás fontosságáról. Mert hogy a családok fontosak. És a családoknak össze kell kapcsolódnia az iskolaüggyel. Hogy az iskolák ügye nemzeti ügy legyen.

De miért pont az oktatás a kiemelt téma? Miért nem az infrastruktúra fejlesztéséről?

Tudom, hogy az oktatás szívmelengetőbb téma, mint a vasútfejlesztés, de az oktatásról szóló üres kijelentés - részletek, kontextus nélkül – teljesen értelmetlen tartalmi elem.  

Mint ahogy az is, hogy az egész nemzetért érzett szeretetnek mindenkit át kell járnia.

Konkrétan?

Az elnök beszéde alapján kicsit elfáradtnak tűnt. Olyannak, akinek távozása nem hagy majd űrt, mert vagy kifulladt, vagy pártossá vált.

Holott éppen az utolsó évben kellene világossá tenni, mi is Sólyom László öröksége a Magyar Köztársaság továbbépítését illetően.  Az aktuális fideszes választási retorika megerősítése elég gyenge húzás volt.

A paradox az, hogy az elnök eddig arra az érzésre játszott, hogy a pártpolitikának van alternatívája. A mostani beszédében is erős mozzanatnak szánta az erről szóló gondolatot. S éppen a saját beszéde bizonyítja, hogy nem lehet kitörni a mindent meghatározó átpolitizáltságból.  

Ha a pártosság mindent átható jellegét próbálta ellensúlyozni, , akkor beszéde nagyon gyenge teljesítmény.