Valami elkerülte a figyelmünket. A megszorításokat elutasító ellenzék nem tiltakozik a kormány megszorító intézkedései ellen.
Az ellenzék tehát felelősen viselkedik, a megszorítás bírálatát vészhelyzetben felfüggeszti, s természetesnek veszi, hogy egy kormány politikája nem csak népboldogításról szól.
És még egy dolog elkerülte a figyelmünket. A magyar politikai elitnek rendszeresen Mohács kell. Együtt tapicskolnak abban a lavórban, amelyben egymást hergelik, viselkedésüket csak a másik viselkedése befolyásolja és külső referenciát nem fogadnak el.
1978-ben, 1982-ben, 1987-89-ben, 1991-ben, 1995-ben, 1998-ban és 2008-ban mindig a pénzügyi helyzet megingása, s mindig külső erők állítják kényszerút elé a magyar politikai elitet, a diktatúrában éppen úgy, mint a demokráciában. Minden alkalommal az ország finanszírozhatatlanságának réme fenyegette meg a magyar politikusokat.
Másképpen fogalmazva: csak a pénzügyi összeomlás képes megzabolázni és megregulázni a magyar politikai elitet.
A magyar szuverenitást nem a NATO, nem az EU, hanem csak a pénzügyi helyzet megingása korlátozhatja.
A kelet-és közép-európai országok, de akár az USA kormánya is imádja, ha a lakosságot hagyhatja költekezni. A különbség a regenerációs képességben, erőben és az elszalasztott lehetőségekben van.
Igaz, a másik oldalon ott áll a szociális rendszer megőrzése, az emelkedő bérek és nyugdíjak miatti öröm, megnövekvő mozgástér, a fogyasztás és a gyarapodás élménye. Az ország valóban halad előre. Kevésbé, mint tehetné, de mégis jobban, hogy az időnkénti megszorítások megfélemlítően kemények lennének.
A közgazdasági kimutatás arról, hogy most értük el újra a hetvenes évek fellendülést biztosító időszakában, nos, ez valahogy senki nem érdekel. Ez arra mutat rá, hogy a politika, a politikai döntések, a választók döntései nem lineáris fejlődési elvárások alapján alakulnak ki. Nem az számít, hogy hol lehetnénk, ha jól mennének a dolgok, hanem egészen más. A választók tehát nem zabolázák meg magukat.
A felelősség ezért a kormányon levők és az ellenzékben lévők belátásán múlik. Vannak pillanatok, amikor jól vizsgáznak.
