Gyurcsány Ferenc parlamenti beszédének lényege és az azóta megjelent interjúi nem csak a sajtónak és az ellenzéknek szólt, hanem a saját pártjának.

A miniszterelnök kettős beszédet alkalmaz: úgy tűnik, mintha az ellenzékkel vitatkozna, a választópolgárokat győzködné, holott közben folyamatosan hazabeszél, a saját kritikus választóit, s a még kritikusabb MSZP politikusokat győzködi.

A miniszterelnök finoman ugyan, de többször is utalt arra, hogy a legnagyobb kormányzópárton belül viták vannak a kormány politikájáról. Sokat nem beszélt róla, de azt elmondta, hogy vita a reform menedzseléséről folyik. Amikor a toporgást kritizálta, amikor a nagy társadalmi elosztó rendszerek meg nem torpanó átalakításáról beszélt, akkor az MSZP tagokhoz, s a frakció elégedetlenjeihez szólt.

 
A szocialista párt tagolt párt, belső életét a külvilág előtt is éli, politikáról való felfogása szerint a társadalom egymástól eltérő érdekű tagjai érdekeinek kielégítése a dolga. Ezért kell felsorolni a mindenkori miniszterelnöknek az összes kormányzati terület várható ügyeit. A szocialisták vezérszónoka mindig a legügyesebb szakpolitikus is, aki az űrkutatástól a szociálisan hátrányos gyerekek képzési struktúrájának részletéig terjedő területen mozog otthonosan.

A beszéd lényege, hogy sokan kapnak sok mindent. Első ülésre a beszéd hangsúlyai követhetetlenek, mert a kormány továbbra is mindennel foglalkozni fog. Második olvasatra kirajzolódnak a hangsúlyok, de nemrég, még csak fél éve volt, hogy a digitális írótábla jelezte az ország modernizációját. Bár az oktatás még mindig kiemelt terület, az oktatásban már nem a digitális leszakadás csökkentése a vezérfonal.

A szocialista vezetők vezérszónoki gondolatai pár percet érnek meg, legalábbis a kommunikációban, mert képtelenek fókuszálni, kijelölni azokat a területeket, amelyekben politikájuk sajátosságai megmutatkoznak. Ez a tendencia 1997 óta tart, úgyhogy a magyar politikai élet tartós elemének lehet tekinteni.

Az még csak hagyján, ha a sajtó nyafog emiatt, de úgy tűnik, hogy a szocialista képviselők is a fókuszálatlanságról panaszkodnak. Valójában ez áll a „nem tájékoztattak minket” panasza mögött, ahogyan a „nem egyeztettek velünk semmiről” kormánypárti panasza mögött is a magára hagyatottság áll. Ez azonban csak akkor történhet meg, ha a miniszterelnöknek magának sincs összefogott mondanivalója a teendőkről, s a politikailag érdemes és hasznos lépésekről. Ez a legnagyobb veszélye a Gyurcsány vezette csapatnak.

A miniszterelnök tematikai naptára nyilván tele van, fejében egymást érik a nagyjelentőségű témák, , amelyekkel foglalkozni kell, s biztos, hogy napi sok órában bele is ássa magát e területek problémáiba. A baj az, hogy ki se látszik belőlük. A Gyurcsány – kormány tevékeny korszakának látképét probléma hegyek torlaszolják el, s maga a miniszterelnök és kommunikációs csapata is nehezen tudja elmagyarázni, hogy mit oldottak már meg. A hiány csökkenését, a gyógyszerpiac rendbetételét , a nyugdíjakkal kapcsolatos problémákat, s az ezeket kezelő döntéseket azért el lehetne magyarázni. Nem könnyen, de el lehetne. A magyarázatkészítés maga is fókuszálná a kormányzati munkát.

A miniszterelnök lázasan reformál, s lázasan magyaráz, egyik területtől a másikig fut, mintha az egész ország aggódó országgyűlési képviselőkkel lenne tele, akiknek konkrét és sokszor érthetetlen részletekkel kellene betömni a száját, megnyugtatni az idegei.

A múlt hét hétfőn úgy tűnt, hogy nagyon sok minden lesz, és ami lesz, az jó lesz. Egy héttel később már senki nem emlékszik arra, hogy mi lesz. A miniszterelnöki program olyan erős, hogy még néhány száz tüntető sem tudta elmosni a kommunikációját. Ezt, ugye, azóta tudjuk.

Ez a láz szimptómája. A láz pedig arra utal, hogy a szervezet beteg, s valahogyan kezelni kellene. A múlt heti látványos szózuhatag a felszíni hőmérsékletet csökkentette, de a betegség még nem múlt el. Most éppen nem látszik, de az eltelt hónapokban lecsendesített MSZP képviselők európai pénzek feletti öröme hamar elmúlik majd. Ugyanolyan gyorsan, ahogyan a múlt heti beszéd hatása.

A politikailag helyes beszédet vagy normatív alapon vagy hasznosság alapján lehet megítélni. Normatív alapon ítélte el az MSZP a szélső és radikális jobbot, ismét világossá vált, hogy miattuk nem terjed meg a kétes beszéd. De a politikailag hasznos szövegeik hatásfoka egy percnél tovább nem tart.

Éppen Gyurcsány Ferenc mondta azt fennhangon, hogy a pénzosztás nem segít választási győzelemhez. A kedvezményezett területek nem a kormányzó pártokat díjazták. A politikailag hasznos beszéd során azt a víziót kellene elmondani, ami a csip-csup milliárdokat az emberek számára is értelmezhető módon összeköti. Ez ismét nem történt meg.

Úgy tűnik, az MSZP ismét saját csapdájába esik. Nem a saját propagandájának dől be, hanem közlések struktúrájának csapdájába esik. A normatív beszéddel helyettesíti a hasznos beszédet.

A fasiszták ettől is szabadon csatangolnak a képzeletünkben, s ezért is válik elrugaszkodottá a kormányzat propagandája. A jókor jött ürügy ismét elfelejteti, hogy minden csoda három napig tart. A jól eltalált vízió tovább hat.