Orbán Viktor politikai döntéseit csak az határozza meg, hogy megnyerje a választásokat - mégpedig csak a saját választói segítségével.
Minden választási időszakban kimondott, sokszor ki nem mondott igény, hogy a miniszterelnök-jelölteknek általános társadalmi mondanivalóval is kell rendelkeznie, mindenkihez kell szólnia, még azt is elvárják tőle, hogy más pártok szavazóit is megszólítsa, elhappolja. 2018-ban ez biztosan nem fog megtörténni.
Orbán Viktor egyetlen célja, hogy a vele együtt gondolkodó, őt elfogadó emberekből annyi menjen el választani, amennyi a parlamenti mandátum számában többséget, netán kétharmadot teremt.
Ezért csak nekik politizál.
Ugyanis joggal számíthat arra, hogy még ha többen is vannak, akik már nem értenek vele egyet, de azok a gyenge ellenzéki teljesítmény miatt vagy nem mennek el, vagy a pártjukhoz hű szavazattal – egységes ellenzéki lista híján – a kormánypárti erőket juttatják be az egyéni képviselői körzetekből.
A CEU ügyről azt gondoltam, hiba, mert Orbán ellenfeleit erősíti. Az ellenzék választóközönségét kovácsolja össze. Erre lenne is esély, ha az ellenzék képes lenne egy jelöltben megállapodni. Legalább a baloldali ellenzék. Erre azonban nincs esély. Hiába mennének el sokan, a sok párti ellenzéki jelöltek kioltják majd egymást és ezért a kormányon levő pártok nyerik majd az egyéni körzetek többségét.
Miután azonban ez a kimenet kódolható, az ellenzéki szavazók egy része el sem megy majd szavazni.
A CEU ügy és az ilyen ügyek azért kellenek, hogy a kormánypártiak között fenntartsák az acélos lendületet, a „bármikor elveszíthetjük, amit megszereztünk” érzésével a lehető legtöbb jobbost elcsábítsák szavazásra.
Ebben a stratégiában a jobbikos potenciális vagy tényleges szavazók megszerzése is cél.
Ha ez sikerül, akkor újra lehet akár kétharmada is a Fidesznek – még akkor is, ha a közvélemény-kutatási többséget Orbán már elvesztette.
Ezért van értelme a CEU elleni kampánynak.
Ezt nem érti az ország baloldali, liberális fele.