A nemzeti csúcs után világos: nincs az a válság hangulat, amelyben a magyar pártok inkább krízist menedzselnének, s nem a választási propagandát nyomatnák.
Azt hittem, nem jól hallok, amikor Gyurcsány Ferenc hivatalban lévő miniszterelnök a bizalmi válság kellős közepén azt mondta: ha tartós növekedés lesz, akkor lehet adócsökkentés is. A miniszterelnök azonban nem megkergült, hanem jól számított: az összes többi parlamenti párt is az adócsökkentésről beszélt. Úgy látszik, nincs az a válság hangulat, amelyben a magyar pártok inkább krízist menedzselnének, s nem a választási propagandát nyomatnák.
A mai nemzeti csúcs azt bizonyította, hogy a magyar politikai pártok lefagytak, s képtelenek a beásott szerepeikből kilépni. A nemzeti csúcson semmit nem adtak hozzá a pénzügyi –bizalmi válság megoldásához, csak a választóiknak kedves javaslataikat ismételték meg.
A legsúlyosabb figura, Orbán Viktor, a legnagyobb ellenzéki párt szokásos adócsökkentési javaslatát adta elő. Szerinte a korrupció felszámolása 200 milliárddal, a bürokrácia csökkentése meg nem nevezett összeggel csökkentené a kiadásokat, a kis-és középvállalkozásoknak nyújtott 30 százalékos EU támogatás ( a jelenlegi 3,5 százalék helyett) az adócsökkentés meg nem nevezett mértékévek együtt beindítaná a gazdasági növekedést. Orbán ismét nem beszélt az aktuális problémáról: ha a pénzügyi befektetők nem hisznek a költségvetés fegyelmében, akkor mit gondolnának a leendő miniszterelnök elképzeléseiről?
Járai Zsigmond a maga beszédében ehhez az tette hozzá: az adócsökkentés kockázatos, de egy bizalommal teli légkörben megvalósítható. Magyarul: az új miniszterelnök a többséggel a hátában új bizalmat ébreszthet. A történések fényében ez soványka érvnek tűnik a megbolydult pénzpiaci helyzetben.
Dávid Ibolya, Fodor Gábor is az állami bevételek csökkentését emlegette; Fodor nem azonnali intézkedésként, Dávid viszont igen.
Dávid Ibolya ismét a legkeményebb retorikát nyomta: 13. havi nyugdíj kifizetésének megfontolása, s a közpénzből fizetettek bérének egy éves befagyasztása. Ez nagyon jól hangzik, de kevés a kiadások lefaragásához.
A tanácskozás alapján a politikai erők között a közpénzek lefaragásában és az adócsökkentés programjában van némi konszenzus. Azért némi, mert ezek időpontja, menetrendje, s kiterjesztésük mértéke továbbra is homályos.
Gyurcsány annyit elért, hogy javaslatai nem izoláltak, vannak társadalmi, politikai, gazdasági erők, amelyek annak egy részét támogatják. A politikailag gyenge, sarokba szorított miniszterelnöknek már ez is előrelépés, segíti politikai megerősödését.
Valószínűleg bejött Gyurcsány számítása: a Fidesz elnöke markáns adócsökkentő programjának ismertetésével egyedül maradt és úgy tűnt, képtelen reagálni a válságra, csak a régi verklit nyomja változatlanul. Orbán kemény kritikája Gyurcsányról és a pénzügyi rendszer kapzsi szereplőiről és vonásairól ült és ütős volt, de azt hiszem, ma mindenkit inkább az izgat, hogy ki tud értelmes választ adni a válság megoldására. Attól tartok, ebben Orbán gyenge volt. Ettől persze győzhet egy választáson, hiszen a közvélemény-kutatások szerint óriási többség támogatja. De nem azért győz majd, mert a társadalom megvette válságkezelő programját, hanem azért, mert elegük van Gyurcsányból.
És ez az a pont, ahol elemzése vonalvezetése maga is azt bizonyítja, hogy a magyar politikai vezetőket nem rázta meg a válság. A nemzeti csúcs elemzésének ugyanaz a kerete, mint a napi adok-kapoknak. Úgyhogy, kijelenthetjük: a magyar politikai politikusaink szerint életünk nincs válságban. A kialakult politizálási módot még egy ekkora bizalmi, pénzügyi válság leküzdésére is alkalmasnak tartják.
A közeli földrengések nem tudják megrepeszteni a befagyott magyar politikai rendszert. Nálunk a jég az úr. A politikusok továbbra is a megszokott pontok között csúszkálnak majd.