Elképesztő az a kettősség, amely Gyurcsányban van. A puha, pártját és saját túlélését szolgáló politikus mellett ott van a keménységre mindig hajlandó másik énje is.
Gyurcsány miniszterelnöki pályáját nem könnyű értékelni. Hol meghajol mások politikai ellenállása előtt, hol az élére áll a legkeményebb intézkedéseknek.
Költségvetést ilyen gyorsan még egyetlen miniszterelnök sem írt át, ahogyan azt Gyurcsány tette. A szeptember eleji költségvetés tervezete még óvatosan kemény, bizonyos fontos pontokon költekező költségvetés volt.
Két héttel később viszont kemény megszorításokról döntött.
Az, hogy ez nem először fordul elő, azt jelzi, a miniszterelnök politikusi énjének stabil eleméről van szó.
A legutóbbi két döntése semmiben nem különbözik attól, ahogyan áfát csökkentett 2006 elejétől, s aztán Őszödön az egész mögöttes politikai filozófiát visszavonta.
A gondolatmenetet előre is lehet folytatni. Ha nem lett volna a pénzügyi válság, milyen lett volna a 2010-es költségvetésünk?
Gyurcsány most bátor és fontos döntést hozott, amikor a pénzügyi válság lendületében előre hozta a maastrichti kritériumok teljesítését.
Hogy ha jobban mentek volna dolgok, elhalasztotta volna az euro bevezetését?
A mozgékonyság fontos tulajdonság egy politikusnál, hiszen akkor marad sok vegyértéke, ha nyitottan tud több kettőnél több alternatívát is megfontolni. De ha ez változékonyságnak, csapongásnak, megfelelésnek tűnik, akkor nagyon karakterromboló lesz egy idő után.
Gyurcsány Ferenc rengeteget beszél, de keveset mond arról, hogy végül is hol áll és mit akar. Állandóan önmagát mutatatja meg, de keveset beszél azokról az elemekről, amelyek politikai csapongásait összekötik.
