Gyurcsány Ferenc a baloldal leglendületesebb, legkoncepciózusabb, legellenállhatatlanabb vezetője.
A szombati Népszabadság interjúban ennek rengeteg példáját adta:
Ki tud ilyen átfogó ívet megfogalmazni a konzervatív fordulatról?
„…kitapintható egyfajta konzervatív fordulat az elmúlt években. Tetten érhető ez 1968 negligálásától kezdve a legutóbbi, a regisztrált élettársi közösséget elutasító alkotmánybírósági határozatig nagyon sok ponton. Egyfajta konzervatív fordulat szisztematikus előkészítése érzékelhető, s ez már messze nem pártpolitikai kérdés. Engem megriaszt, ha az Alkotmánybíróság úgy gondolja, hogy korlátoznia kell két embernek azt a jogát, hogy házasságon kívül kössék össze az életüket. Nincs kétségem afelől, hogy nem a közvetlen jog birodalma határozta meg a döntést, hanem a jognak valami többszörös áttétellel való magyarázata, amelynek a legmélyén az alkotmánybírák egyéni, konzervatív értékválasztása áll. De ha így megy tovább, a házasság anyakönyvezése előbb-utóbb visszakerül az egyházakhoz, kötelező lesz a hitoktatás, míg végül a legfőbb hatalom megmondja, miként kell élni és értékeket választani. Ez nem a Fidesz és az MSZP vitája, hanem egy korábban már idejétmúltnak hitt konzervativizmus és az emancipált, szekularizált, demokratikus szabadság vitája. Meg kell nyomni a vészcsengőt.”
Ki tud politikai fordulatot elrejteni, s egy következő kormányzás magját megfogalmazni egy olyan időszakban, amikor a puszta túlélése is nagy sikernek lenne nevezhető?
- „A 2006 és 2008 közti időszak nagy tanulsága számomra, hogy nem elég, ha a kormány reformelkötelezett, mert ha csak ő akarja, abból csak részsikerek lesznek, de inkább politikai-társadalmi kudarc következik. Előbb egyezségeket kell kötni, sokakkal, aztán lehet döntést hozni. Ha úgy tetszik, ez önkritika is.”
Ki tud ennyire ellenállhatatlanul sármosan érvelni jobbos megoldások mellett a baloldalon?
„- És az nem konzervatív fordulat, hogy az MSZP úgy szigorította a segélyhez jutás feltételeit, ahogy azt annak idején még a Fidesz sem merte?
- Ez nem így van. Mi azt mondjuk, hogy az államnak kötelessége munkát teremteni azok számára, akik munkaképesek, és akiknek a piac nem teremt. És azt is mondjuk, ha ezt megtette az állam, akkor annak, aki képes dolgozni, el kell fogadnia ezt a munkát. Ez tisztességes baloldali gondolat.(…)
- Mennyire életszerű, hogy segélyezettek korrepetálják a gyerekeket?
- Ez a vita így nem vezet sehová... Mi azt mondjuk, hogy mindenkinek, aki segélyt kap, ajánljunk a szakképzettségéhez képest legfeljebb egy fokozattal alacsonyabb szintű munkát. Ha ilyet tudunk biztosítani, akkor azt gondoljuk normálisnak, ha az illető dolgozik, és munkabért kap. Az első számú felelősség a polgáré, hogy tartsa el magát és a családját, hogy ragadjon meg minden alkalmat a törvényes munkára. Ha mindent megtett magáért, ami elvállalható az ő körülményeit figyelembe véve, és ezek után sem tud munkát végezni, annak segélyt kell kapnia. A törvény nem azt mondja, hogy nincs segély. (…)
- Biztos, hogy azt kell büntetni, aki azért, mert nincs legális állása, hajnalonta kiáll a Moszkva térre, és feketén kap munkát?
- Mi segíteni akarunk, de a segítségnek feltétele van: tartsd be a törvényt! Valóságos konfliktusnak érzem azt, hogy az ország egy sor területén széjjelbomlanak a helyi közösségek, mert sokan úgy érzik, hogy ma könnyebb segélyért folyamodni, mint dolgozni. Tegyük hozzá: elfogadhatatlan önzés és előítéletek teszik még drámaibbá a helyzetet. Erre egy válasz a jobboldal radikalizálódása, a remélhetőleg jogerősen is megszűnő Magyar Gárdáig bezárólag. Nem tehetünk úgy, mintha nem lenne probléma, hogy míg az egyik ember fölkel öt órakor, kisétál a buszhoz, elmegy dolgozni, keres 70 ezer forintot, amiből tízet a bérletre költ, a másik összeszed segélyből úgy negyvenezer forintot, s időnként, ha kedve van, még elmegy egy-egy nap dolgozni. És ugyanannyi pénze lesz, mint annak, aki veszi a fáradságot és naponta dolgozni megy. Az ország lakosságának jelentős része nem hajlandó eltűrni ezt a helyzetet, és vannak megfontolásra érdemes érveik. Vannak túlzások is. Előítéletek is. Vannak igények büntető jellegű beavatkozásokra, de ezeket elutasítjuk. Ugyanakkor nem tehetünk úgy, mintha nem vennénk észre, hogy az ellátás keretei közt kialakult egyfajta segély- és jóléti függőség, ez pedig sok helyütt közösséget bomlasztó konfliktus lett. A szolidaritás kétoldalú erőfeszítés - nemcsak jogaink vannak, hanem kötelességeink is. Erről szól a rendszerváltozás, ez a polgárosodás programja, ez a polgári demokrácia. Szerintem ez tisztességes, helyes és szociáldemokrata magatartás. Ebben nincs semmilyen szegényellenesség, semmilyen kirekesztés.”
Amikor azt írtam, ezt a palit nem lehet majd leírni még egy vereség után sem, akkor ezekre a képességeire gondoltam. Mi lesz itt,ha még olvasni és töltekezni is lesz ideje egy esetleges vereség után?
