A pécsi kudarc után az MSZP-nek és a Bajnai –kormánynak stílust és kommunikációt kellene módosítani: a puritán megbánás és a puritán kormányzás művészetét kellene gyakorolniuk.
A szokásos antifasiszta propagandán túl – amely hoz egy törzsközönséget, ezért elkerülhetetlen – a Bajnai-kormány összes tagjának visszafogottá, szakszerűvé, az MSZP-nek pedig a kritikák iránt alázatosság kellene válnia.
A pécsi eredmény azt bizonyítja, hogy az MSZP a húsz százalékért küzd a következő választáson. A tét az, hogy ez 19, 22 vagy 28 százalék lesz-e. S még ezért is szívós küzdelmet kell folytatni.
A párt és politikai közössége, választói számára a legrosszabb két dolog lehet: ha az MSZP feladja a küzdelmet, vagy ha elbujdokol.
Ennél sokkal jobb lenne, ha az emberekkel kezdene kommunikálni. Nem az MSZP aktivistákkal kidekorált gyűléseken, hanem a választókkal.
Ez lenne a kutyaharapást szőrével kommunikáció. Az elégedetlen választókkal való találkozások kegyetlen menete.
Mit kellene csinálni ezekben a helyzetekben? Hallgatni. Utána elmondani, hogy mit tettek a kormányzás során. Elismerni, hogy miben hibáztak: nem a kommunikációban, nem az apróságokban, hanem abban, hogy délibábos álmokat váltottak valóra. Lényeges politikai döntésekért vállalni a felelősséget. Levonni a tanulságokat.
Szerényen kellene beszélni. Az „ország fejlődését” az európai uniós pénzek beérkezésének és nem a kormány gazdasági növekedést teremtő politikájának tulajdonítani, azzal összemosni.
Őszintén beszélni. Korrektnek lenni. Nem összetörtnek, hanem a megbánást a tettrekészség érdekében vállaló politikai közösségnek.
Abbahagyni a villaépítést (Oszkó Péter), a reprezentatív nyaralást, az off-shore cégek működtetését. Nyilvánosságra hozni mindent. Önként vállalni a képviselői térítés másnaptól való korrekt felhasználását. Megszüntetni a BKV összes érdemtelen tanácsadói szerződését.
Menteni a menthetőt.
Mindegy, hogy Oszkó jogosan, a jogosan megszerzett pénzből, meg, hogy ez természetes. A választók percepciójával kell számolni, s nem a realitással.
Nem lehordani kell az ellenzéket, hanem határozott szerénységgel vitatkozni vele. Török Zsolt bezzeg-érvelését leállítani.
Nem meghunyászkodni, hanem büszkén vállalni az értékeket és az elkövetett hibák felismerésének a képességét.
A jóra valóságot bizonyítani a moralitás dimenzióiban.
A válsággal fenyegető kiskapuk befalazását a racionális világ dimenziójában.
Nyilván nem mindenki alkalmas erre. KI kell választani azt a húsz –negyven embert, aki kibírja a nyomást, s hitelesen tud beszélni. Aki elmegy a Hírtévébe, vesz egy nagy levegőt és szembenéz a kritikusokkal. Aki átéli ezt a pergőtüzet és saját ősz hajszálainak növekedése közben bizonyítja be a saját párttagjainak, a még megmaradt választóknak, s a potenciális közönségnek, hogy van mit mondani. Szerényen. Serényen. Álszentség nélkül.
Nem megtisztulni kell, mert az egy hosszú folyamat. Az érdemességet bizonyítani.
A politika a trükkök világa is, persze. De nem akkor, amikor meggyengült, hitelt vesztett helyzetben van egy párt. És nem úgy, hogy a Fidesz is ilyen, meg olyan. Ez szemmel láthatóan (lásd Pécs) senkit nem érdekel.
A megtisztulásnak menet közben kell végbemennie. Nagyjából azzal a csapattal, ami van. Ami most van. Majd a választási kampány után lehet helyezkedni, gyűlölködni és gyilkolászni. Addig összpontosítani kellene.
Méltósággal viselni a következményeket, s aktívan befolyásolni a választók percepcióját.
Az MSZP nem vesztett el még mindent. Ez még csak most jöhet.
