Az EP választás lényege, hogy a szocialista –liberális szavazók nem mentek el szavazni. AZ MSZP 2010-ben akkor veszít nagy párti helyzetéből, ha ezen nem képes változtatni.

A Fidesz győzelme jelentős a mandátumarányt tekintve, de nem olyan durva, ha azt vesszük, hogy „csak” 1,6 millió ember szavazott rájuk.

A Jobbik szavazóinak 500 ezres számával együtt kijön az a két millió körüli létszám, amely a Fidesz választó bázisát adta ( 2002: 2 millió 306 ezer, 2006: 2 millió 272 ezer szavazó a Fidesz-re). 

Mindezekből a következők következhetnek:

·         A Fideszből levált a radikális jobboldali választói réteg, azaz a masszív jobboldali szavazói tábor nem nőtt

·         A jobboldal közel maximális számban ment el szavazni

·         A Jobbik nem vett el az MSZP-től semmit sem, sikerének a Fidesz a károsultja

A politikai stratégia elemeit a következőkben módosíthatja ez a választási eredmény.

A Fidesznek nem érdemes a radikális választókkal foglalkoznia, mert azok megtalálták a maguk stabil pártját a Jobbikban.

A Fidesz vezetőinek, ha komolyan gondolják az 50 százaléknál nagyobb parlamenti mandátum arány elérését, a mérsékelt szavazók felé kell nyitniuk. Így érhetik el, hogy az MSZP-ből kiábrándultak egy része mégis elmenjen szavazni, s rájuk szavazzon.

De a Fidesznek az se rossz, ha az MSZP szavazói otthon maradnak. Ebben az esetben a Jobbik szavazói bázisát kell lecsökkentenie, ha egyeduralkodó akar lenni a következő parlamentben. Szerintem azonban ez az út kevéssé járható: a Jobbik választóinak kötődése erősebb lesz a párthoz, mert a mostani eredmény a kormányzóképességbe vetett hitet erősíti (ami ebben az esetben a parlamenti küszöb átlépését, s egy kormánykoalícióban való részvételt ígér).

Az MSZP-re és az SZDSZ-re szavazók bizalomvesztése és tanácstalanná válása világos.

A fenti elemzésből is látszik, hogy véleményem szerint az EP választás eredménye csak akkor lehet egy új korszak kezdete, ha az MSZP masszív bázisa teljesen elolvadt az elmúlt években, s egykori szavazói inkább tartózkodnak a szavazástól, mintsem, hogy az MSZP-re voksoljanak.

Az egyértelmű, hogy az MSZP nem lesz kormánypárt 2010-től (vagy az előrehozott választástól kezdve).

Az viszont kérdéses, hogy mi lesz az SZDSZ-el és a szavazóival. AZ MSZP 2006-ban 2 336 ezer szavazatot szerzett a Fidesz 2 272 ezerével szemben. Az SZDSZ 351 ezer szavazata jól jött. Ha az MSZP ismét győzelemre képes párttá akar válni, az SZDSZ 300 ezer körüli egykori szavazóját is integrálnia kell. Az kérdés, ez hogyan sikerül majd.

Az SZDSZ szempontjából is kérdéses, hogy mi lesz egykori szavazóikkal. Elfogadják-e azt, hogy a párt kilép a bal-jobb felosztású politikai mezőből, s jobbra-balra nyitottá válik, miközben liberális értékek érvényesüléséért küzd? Elfogadja-e ezt a párt holdudvara, s a médiában erős befolyásoló erővel rendelkező baloldali és liberális értelmiség? Hoz-e ez 300 ezer szavazót? S ha nem, az MSZP megengedheti-e magának az otthon maradásukat, a politikától való távolmaradásukat?  

A MIÉP helyét átvevő Jobbik eredménye is világos. Csak éppen azt kell megvizsgálni, a kilencvenes években stabilnak tekinthető radikális jobboldali választók száma hány fővel bővült: egy részük ugyanis az elmúlt években is szavazott, s ha tehette, a MIÉP-et választotta. Csurka István kifulladása után csökkent le a választási lehetőségük a Fideszre, s az otthon maradásra.

1998-ban 290 ezer, 2002-ben 245 ezer ember szavazott a MIÉP-re. 2006-ban 119 ezer a Jobbik-MIÉP-re. Most 500 ezer a Jobbikra. A kérdés az, honnan jöttek, s tartanak-e máshová.