Dicséretes, hogy a Népszabadság rajta van azon az ügyön, hogy az Orbán Viktornak 18 milliót kifizető cég miért nem fizette be a köztartozását, s miért számolják fel. De – és ezt fordítva is így gondolom.
Igen, furcsa és említésre méltó, ha egy politikai kapcsolatokkal összefüggésbe hozható üzletember és a cége 100 milliós köztartozást halmoz fel és a kifizetés helyett a cég csődbe megy.
Sőt, ez akkor is furcsa és érdekes, ha a cég vezetője nem rendelkezik semmilyen politikai kapcsolattal. De ez a megállapításom manapság speciel senkit nem érdekel.
Igen, egy politikai párt befolyásos vezetőjének a családtagjai is – főleg, ha a politikai párt fontos vezetője könyvét kiadták – legyenek feddhetetlenek. (A könyvkiadás csak hasonlat: más is szolgáltathat ugyanilyen apropót).
De. Az is fontos, hogy a Margit-híd felújítását ne két vagy három hét alatt tendereztessék le, mert kicsit furcsa, hogy ilyen gyorsan lebonyolítható egy ilyen bonyolult, 15-20-30 milliárdba vagy mennyibe kerülő beruházás. És, amint már írtam róla, komolytalan az a tíz milliárdos beruházás, amelynek megvalósítása úgy tart minimum egy évig, hogy közben az arról szóló pályáztatás és a döntés hetek alatt lezavarható (miközben arra több évnyi idő már korábban rendelkezésre állt).
De. Az sem fér össze a heves MSZP-attakkal Orbán és bűnbandája ellen, hogy egy kormányzópárt megengedi magának, hogy kormánya a Velencei –tó védett part szakaszán hipp-hopp hatalmas szórakoztató komplexumhoz adja a jóváhagyását. Vagy ha ez ilyen egyszerűen megy, tessék szólni mindenkinek, hogy szabad a vásár. Szerintem Kövér Szilárdot is érdekelné a lehetőség.
És Kaya Ibrahim ügye sem felejthető el. És a tokaji földdel gazdálkodó kft jegyzőkönyve sem. Nem is folytatom.
Az a baj, hogy ezek az ügyek ma már végképp relativizálják egymást. Ő is lop, mi is lopunk, s az effajta ügyek csak a színfalak mögött folyó pozíciószerzés nyilvánosságra hozott mélyütései. Egy tapodtat nem haladunk előre a valóságos mechanizmusok feltárásában.
Ettől még Kövér Szilárd lehet becsületes üzletember is, a tokaji jegyzőkönyv felhasználása aljas támadás, a velencei projekt profi üzleti terv, a sajtó manipulálása egy mocskos háború szennyes fejezete.
Mindez csak a laikus politikai közvéleményt foglalkoztatja. Mindenki más, aki a politikát csinálja és formálja, elmerült az adok-kapokban.
Hogy politikai támadás a Fidesz ellen? Igen. Hogy ettől még? Igen, ettől még meg kell jelentetni.
Az én kérdésem az, hogy ezek az ügyek miért csak politikai fél-igazságok kimondásához vezetnek el?
