Az Egyesült Államok elnöke úgy döntött: Fehér házi látogatóinak személye, a látogatás időpontja a nyilvánosságra tartozik.  Korábban ezek az adatok a legféltettebb titkok közé sorolódtak.

Barack Obama elődjén, George Bushon és annak alelnökén, Dick Cheney-n üt nagyot a döntésével. Mindketten a titkolózós fajta politikusok voltak, akiknek eszük ágában sem volt kiadni, hogy ki látogatta meg őket, azaz kivel konzultáltak, kinek nyújtottak fehér házi vendéglátást.

Míg Magyarországon a lezárt rendszer, a diktatúra titkai sem nyilvánosak, addig az Egyesült Államok elnöke 90-120 nap késéssel közli, hogy kit látott vendégül. Ebből még nem következik, hogy azt is megtudjuk, kivel miről beszélt, s ez a döntéseket hogyan formálta, de azt azért ne feledjük, hogy informáltan könnyebb kérdezni, mint akkor, amikor azt se tudjuk, mit keressük és hol.

Csak a nemzetbiztonsági megbeszélésekre érkezett vendégek névsorát tartják titokban. Egy-két civil szervezet már nyilatkozott is: a döntésnek örültek, a mégis fennmaradó titkolózás korlátozását kérték az elnöktől.

Tiszta politika, persze. De azért az érdekes, hogy az információhoz való jutás szélesítésével próbál egy amerikai elnök népszerűségre szert tenni.

Clinton elnököt a Monica Lewinsky hiszti miatt, s a haverok vendéglátása miatt kitört botrányok során próbálták megszorongatni a Fehér Házi látogatók névsorát követelve. Busht és Cheney-t a befolyásos kampány-támogatók részrehajló segítésével vádolták meg. De természetesen az elnök és alelnöke sosem hivatkozott arra, hogy ez magánügy. Igaz, a „végrehajtói privilégium” – azaz az adminisztráció működtetésében való felelősségükre való hivatkozás – alkotmányos kibúvót kínált a titkolózáshoz.

Az ilyenfajta titkokat azonban bírósági úton lehet megtámadni, s a kormányt képviselő ügyvédeknek alaposan fel kell kötniük a gatyájukat, ha alá akarják támasztani a kormány privilégiumát az információk megőrzésére.  Nyilván terror támadás idején és közvetlenül utána könnyebb, mint akár egy elhúzódó, s így „normálissá váló” háború idején.

Nálunk ebből az a tanulság, hogy a kormány vezetőjére, az állam vezetőire vonatkozó jelenkori információk nem eleve, s maguktól értetődőn érdemlik ki a titkos minősítést. Politikai vezetőknek lehetősége van a gyakorlatot átalakítani, illetve olyan törvények elfogadását elérni, amelyek az ilyen fajta információkat nyilvánossá teszik.

Természetesen nem 90-120 év múlva, mint ahogyan felénk járja, hanem 90-120 nap múlva.

Semmi akadálya nincs annak, hogy holnaptól nálunk is itt legyen Amerika. Csak akarni kell.