Az új miniszterelnöki posztra Bajnai Gordon a legalkalmasabb. Szerintem ő lesz a befutó. Akkor is, ha egyelőre senki nem beszél róla.
Minden jelölt 1989-et idézi. És nem csak azért, mert Glatz és Surányi akkor futottak be, tűntek fel a politikai élet élvonalában. A koncepció azonos nagyon: a nem elkötelezett szakértelmiségi csapat, amely nem pártpolitikai alapon megmenti az országot attól, amit a politikusok elbaltáztak.
Surányi azt hiszi, ennek az elképzelésnek még van tere. Ezért szeretné Orbánnal jóváhagyatni a kinevezését. De ez nem fog sikerülni. Ugyanis minden reformkommunista szakértői allúzió egyben illúzióvá is válik a kijegecesedett többpártrendszerben.
1989-ben az átalakulásával gyötrődő MSZMP, egy legitimációt vesztett politikai elit és egy még kialakulatlan ellenzéki elit között keletkezett űrben alakulhatott ki a szakértői kormány ideája, ami persze nem volt szakértői értelemben semleges, hiszen azért tagjainak többségét a késői diktatúra magas posztokkal honorálta és dekorálta 1989 tavaszi megválasztásukig.
Ne dőljünk be a rossz érzéseinknek: az MSZP legitim, a rossz hangulat nem egy rendszer válsága, az ellenzék nem gyenge, a szakértők politikai célokat is szolgálnának, hiszen nem egy széteső párt, hanem egy újraválasztásra készülő, virgonc MSZP alakítana új kormányt.
Az ország nincs a csőd szélén és a pártok nem egyeztek meg nemzeti egységkormányban. Minden erre utaló nyilvános szó erejét és jelentőségét tekintve nem több mint publicisztikai túlzás.
Surányi sajnos eltévedt az időben. Ha másért nem, hát azért, mert annyira akar válságot kezelni és nemzetet menteni, hogy eszébe nem jutott egy épeszű politikai szakértőt felkérni, aki elmagyarázta volna neki, hogy kereken húsz év telt el azóta, hogy közelről megízlelte a makropolitikai összefüggések világát.
Menten elege is lett belőle. Surányi egy politikai legitimációjában meggyengült világban élhette ki magát, ahol a szakértők tündöklő tudása inspirálta a legitimációja utolsó morzsáit felélő rendszer működését. Surányi a demokratikus politikai rendszerben is erre épített: így volt kétszer MNB elnök, aki kétszer is megégette magát. Először össznemzeti, demokratikus alapon Antall miniszterelnökkel való konfliktusában, majd pártpolitikai küzdelembe kerülve Orbánnal.
Surányi György utálja a politikai konfliktusokat. Nem nagyon szeret egyeztetni. Se bankelnökként, se kereskedelmi bankvezetőként, se makro közgazdászként nem arról híres, hogy kooperatív lenne. Tündöklő csillag ő, aki szorgalmasan rója magányos köreit a politika, a gazdaságpolitika és a kereskedelmi banki világban, mert a tudás arisztokráciájának foglyaként a világ egyik legokosabb embere akar lenni. Ráadásul hisz a szaktudás szentségében, amely a beavatottak, az elmélyülő emberek sajátja. A politikai szempontok e szakmai tudás ellentétes pólusát alkotják, amelyek szakemberek számára nagyjából érdektelenek.
Surányi már minden volt, már csak a miniszterelnökség hiányzik neki. Ez lehet az egyetlen alapja annak, hogy lenyeli a politikai egyeztetések idegesítő mozzanatát. De Surányi végtelenül hiú ember, aki mindenben jót akar alkotni. Válságot kezelne, s ebben éppen a politikai szempontok akadályoznák meg, Ezért van szüksége Orbán jóváhagyására. Surányi stratégiája, hogy minden politikai akadályt elhárítson a szakmai munkája elől. De ez nem történhet meg: legalább a politikai elit egyik fele, a jobboldal ehhez nem adja az áldását. A másik majdnem fele, a szocialisták pedig nem a politikai szempontok feladására, hanem a politikát szolgáló szakmai elkötelezettség mint szolgálóleány alkalmazására keresnek embert.
Surányi már attól ideges volt, ha egy regnáló miniszterelnök egy pillanatig is eltűnődött a kamatlábak alakulásán. Nem volt mindig kemény, s nem ment mindig szembe a kormánnyal központi bankelnökként, de roppant mód utálta, ha bármilyen kényszer apró fuvallata, s nem a saját fejében megfogalmazódó szempontok alapján szolgálta a kormány, akarom mondani, a nemzet érdekét.
Ez az ember tudomásul fogja venni, hogy a háttérből Gyurcsány dirigál, sugalmaz, s a zümmögő kórust meg a szocialisták hangolják?
Glatz Ferenc édes pofa. Szót értő ember. De az SZDSZ nem akarja. Rossz reformkomcsinak tartják, aki korszerűséget színlelve, …. nos, hát, szóval, nem más,mint egy korszerű népi politikus. Akik ellen mindig küzdöttek. Csak volt, amikor Pozsgay Imrének, Szili Katalinnak, Nagy Sándornak hívták őket. Gyurcsány se ezt a világot kedveli. Mély, kimondatlan kulturális szakadék választja el Glatzot a miniszterelnökségtől. Lebunkózni nem lehet, mert nem mucsai. Lefegyverzően mosolygós, simulékony, értelmes és energikus. Jobb egy ilyet állandó talonban tartani, mint előre engedni. Glatz a fénylő Németh Miklós mellett is ki tudott emelkedni a kormányból. Kockázatos lenne vele kezdeni: még beleszeretne, beindulna, aztán, ki tudja, hol állna meg. Már ha az SZDSZ egyáltalán.
Vértes András sosem akart politikus lenni – illetve mindig is, de csak akkor, ha nagyon nagy kihívásnak kellene megfelelnie. Már az is nagyon nagy kihívás, hogy a neve felmerült miniszterelnök- jelöltként. Ennél már csak a felkérés lenne nagyobb kihívás Vértes azonban nem népszerű az SZDSZ-ben és semmiféle politikusi képességet nem mutatott fel. Szakemberként túlságosan simult az utóbbi évek szocialista gazdaságpolitikájához, miközben persze álmában is mindent meg tud szorítani: nincs-semmi-gond-csak-itt-ott-levágunk-ebből-abból megszorító politika híve. Akit azonban lehet, hogy annyira fejbevágna a megtiszteltetés ,hogy egy évig tipródna azon, hogy akkor most mit és hogyan. Ezt azért senki nem szeretné.
Szerintem van egy alkalmas jelölt, akiről senki nem beszél. Úgy hívják, Bajnai Gordon.
Mindenki találgat, gondoltam, én sem akarok ebből kimaradni.
Bajnai átment a politikai tisztító tűzön, szorgalmas minisztere a Gyurcsány-kormánynak. Szót ért a frakcióval. Lefegyverző személyiség. Politikai távfutó. Az idegei kötélből vannak. Ismeri a szocialista politikai világot, kultúrát. Most már ők is ismerik őt. Bajnainak van koncepciója arról, mit és hogyan kellene csinálni. Ez a koncepció lényeges pontokon eltér Gyurcsányétól. Bajnai egyik erőssége, hogy nem egy balhés fiú. Sőt. Utálja azt. A szocialista –liberális politikai kultúrában lassan toposszá válik az asztalborogatós-megszorítós politikus. Bajnai minden, csak nem ez. Szívós ember, aki a politikai munkát, a politikusi szerepet komolyan veszi és alázattal viseli. Nem akarja átírni a játékszabályokat, ahogyan az üzleti életben sem tette. Azon belül viszonylag kevés veszteséggel akar előrehaladni. Nem evickélni szeret, hanem menni. Elvégezni a feladatot. Halvérű, jóban van a liberálisokkal, s még a jobboldallal is. És végtelenül lojális Gyurcsányhoz. Még ha sok mindenben nem is értenek egyet.
Gyurcsány számára is ideális jelölt lenne. Senki nem tekintené a bábjának. Ugyanakkor mégis abban a mederben gondolkodna, amelyben Gyurcsány. Egy felé tekintenek, egyfelé gondolkodnak. Taktikában, konfliktuskezelésben nem értenek egyet. Ezek pedig fontos szempontok, ha a lemondott miniszterelnök újítani is akar és azt is szeretné, ha a lényeg nem változna. Bajnai is osztja a „szükséges reformok” koncepcióját.
Ennek a szcenáriónak egyetlen akadálya van, s ez maga Bajnai, aki nem akar miniszterelnök lenni. Kivéve, ha nem marad más. Mert akkor teljesítené a kötelességét. Ahogyan ezt tette befektetési szakemberként, vezérigazgatóként, miniszterként is.
Szerintem ő lesz.
Gyurcsány számára a legkisebb változást jelenti; a többpárti politikában edzett ember, hihető róla, hogy koncepciózus tud lenni; nem hisztizik a politikai élet sajátosságai miatt; ismert az MSZP frakciója számára.
(Legfeljebb tévedek. Kockázatvállalás nélkül nincs esély).
