Párhuzamos titkosszolgálatok. – A botrány mai fejezetében megismerhettük az állami titkosszolgálat által lehallgatott UD Zrt felvételeket, amelyeken fideszes politikusok kérdeznek, s időpontot egyeztetnek a cég vezetőjével. A felvételt a FIDESZ mutatta be.
Ezek a beszélgetések világossá teszik, hogy az állami mellett van egy másik titkosszolgálat, amely ugyanúgy hozzáfér az államtitkokhoz, mint a hivatalosan felhatalmazott.
Az is világossá vált, hogy szenzitív információk megszerzéséhez a fideszes országgyűlési képviselők titkosszolgálati tudással rendelkező céghez fordulnak.
Azt nem lehet tudni, csak mindenki tudni véli, hogy a botrányban érintett UD Zrt Csányi Sándor cége vagy ahhoz áll közel, vagy valami, aminek a lényege, hogy nem zörög a haraszt. Annyi biztos, egy profi inforgyűjtő cég vezetője legalább egyszer referált Csányi Sándornak.
A felvételekből az is világos, hogy a Gyurcsány –kormány irányítása alatt álló állami titkosszolgálat lehallgatta az UD Zrt-t is; a nyilvánvaló magyarázat az, hogy államtitkokhoz fértek hozzá, s ezért kerültek a látókörükbe.
Ami azonban ebből világos: a fidesz titkosan gyűjt adatokat a kormány emberei (ebben az esetben az NBH-s főnök, Laborc Sándor ellen), az állami titkosszolgálat pedig ezt figyelemmel kíséri.
Azaz a titkosszolgálati háború nem csak a külföldi titkosszolgálatok ellen zajlik, hanem magyar ember is kémkedik a magyar ember után. Hivatalos szervezetek hivatalos emberek után.
Az is egy tanulság, hogy az országgyűlési képviselők, két titokminiszter, a nemzetbiztonsági bizottság tagjai nem a hivatalos parlamenti és elvileg korlátlan felhatalmazásukat veszik igénybe, ha az államot érintő titkos információkat akarnak megismerni, hanem egy magáncéget. Igaz, ez azért egy speciális magáncég, volt titkosszolgák dolgoznak benne.
S azt se felejtsük el, hogy két rivális politikai tömb emberei figyeltetik meg egymást. A kormánypárt az ellenzéket.
Ezen a ponton elemelkedhetünk attól, hogy ez most egy MSZP-Fidesz harc. Lehetne ez fordítva is.
A problémák ezzel az egésszel -A titkosszolgálatok alkotmányos és gyakorlati ellenőrzése tevékenységük jellegéből adódóan csak korlátozott tud lenni. A demokrácia viszont az átlátható ellenőrzés elvére épül.
A titkosszolgálati eszközökkel zajló politikai harc azonban jellegéből adódóan ellenőrizhetetlenné válik. A tájékoztatásra trenírozott sajtó is kicsorbul, amikor ilyen ügyeket akar feltárni. Amikor egy mégis nyilvánosságra kerül az ilyesmi, akkor a sajtó legjobb akarata ellenére is csak egy árnyképet tud felmutatni.
Az MI5 nevű brit tévésorozatban egy leendő külügyminisztert azért buktat meg a hírszerzés, mert meg tudta, hogy CIA ügynök. Egy régi, számukra ismert infot használnak fel, egy több évvel korábbi arab fegyvereladási ügyet, amelyben az akkor még nem miniszter –jelölt politikus is részt vett. Talán nem véletlen, hogy a BBC sorozat az államérdekből elkövetett inszinuálás esetét mutatta be.
Lehet azt állítani, hogy a titkosszolgálat belpolitikai, riválisok elleni harcra való felhasználását még a BBC, az állami csatorna sem merné fikcionalizálni – de ez ettől még ott is létezik.
Azt azonban érdemes mérceként elfogadni, hogy ha az ilyen ügyek a nyilvánosság elé kerülnek, akkor abból óriási felháborodás lesz, s fejek hullanak, amelyek jelzik, hogy ilyen eszközök alkalmazása politikailag kockázatos. Nálunk ennek még szele sem alakult ki. Almássy Kornél az egyetlen áldozat. Nyilván ő tervelte ki az egészet, s még lépre is csalta saját magát.
Van azonban egy másik veszély is. A titkos információk majszolása addiktívvé teszi az embert, sorozatos felhasználásuk pedig a virtuális, árnyék-világot avatja igazi világgá. Akik ebbe belekeverednek, azok egy idő után azt hiszik, hogy a népakarat semmit sem jelent, majd a színfalak mögötti sunda-bunda menedzsment mindent elintéz; de legalábbis befolyásolni tudja a dolgok alakulását. Almássy bukása ennek mézédes meséje, de azért meg van ennek a maga ára.
A politikacsinálók tanulsága - Akik csinálják, azok tudják, hogy menyit ér egy –egy politikai küzdelemben értelmezhető információ. Ezek jó része titkos, tehát titkos eszközökön trenírozott emberek tudják megszerezni azokat. De ennek a háborúnak meg van a maga hülye logikája, amely egyre nagyobb örvénybe viszi az egész kompániát, amely ebben részt vesz. Ez a küzdelem óhatatlanul megjelenik a nyilvánosság előtt, hiszen a nyilvánosság politikaformáló ereje óriási. Viszont, ami a nyilvánosság elé kerül, az egyben fel is libbenti a fátylat a háttérben folyó, stílusosan szólva, műveletekről. Ezzel egyfelől elveszik a titkosság ereje, másfelől szegényes, pitiáner küzdelemmé avatja a politikai ( vagy ahhoz kötődő üzleti ) rivalizálást, amely a demokrácia egyik motorja.
A nyilvános politikai küzdelmek ugyanis kifulladnának, ha a pőre érdekek feszülnének egymásnak – a befogadók ennél többre vágynak, s ezért mesét, politikai mesét akarnak hallani. A titkos küzdelem ennek a mesének a varázsát töri össze. Ha a háttérben folyó titkos küzdelem dönti el, hogy Dávid Ibolyának van-e kihívója az elnöki székben, akkor a) Dávid Ibolya többé nem Grál-lovag, b) a cinizmus erőt vesz az embereken, c) a titkos játszma összes résztvevője a pokol fenekére kerül, nem csak a vesztes.
A politikai ár - Dávid Ibolya soha többé nem mondhatja, hogy ő nem vesz részt a titkos küzdelmekben. Éppen a naponta kiderülő részletek mutatják, hogy itt nem babra megy a játék, amelyben jó tündérek szerencsés kézzel találnak titkos felvételeket, hanem egy komoly információs játszma zajlik a politikai riválisok között. Aki használja ezeket az információkat, azt nem véletlenül találják meg azokkal.
De mindez smafu ahhoz képest, hogy Dávid Ibolya megakadályozta, hogy a riválisával összemérje erejét, támogatottságát. Dávid Ibolya nem azt mondta, hogy Almássy mögött a Fidesz áll, lásd a felvételt, úgyhogy állok elébe, méressük meg magunkat, hanem megint csak titkos tárgyalások során Almássy valahogy visszalépett. Így aztán mindenkit Almássy játszmája érdekel, s nem Dávid Ibolyáé. Ez előny Dávid számára. De az MDF elnöke ezt követően nem tudja lemosni magáról, hogy maga is érintkezett a szennyezett folyó vízével.
Csányi Sándor bankvezér pedig „királycsinálás” mozzanata közben lett árnyfényképpel lekapva. Azt nem mondhatjuk, hogy tudjuk, ő rendelte meg, de azt igen, hogy egy Dávid elleni titkos adatgyűjtés tényét a biztonsági cég vezetője közölte vele. Mi a fene köze van egy magyar bankvezetőnek ahhoz, hogy Stumpf István Dávid Ibolya ellen akar infokat szerezni? Miért gondolja azt a biztonsági cég vezetője, hogy ez őt érdekli? Csányi Sándort minden érdekli? Én is felhívhatom, ha valami érdekes infot hallok a piacon?
Az állami titkosszolgálat sem ússza meg szárazon. Hogyan védik az állami titkokat, ha egy általuk lehallgatott beszélgetés pontos mása Dávid Ibolya kezében landolhat, aki bátran kiáll a nyilvánosság elé azt ismertetni? Az elmúlt időszakban is szabad volt titkosszolgálati anyagokat felhasználni, s csak én aludtam át a napot, hogy erről sosem értesültem?
De még tovább is van: milyen nemzetbiztonsági érdeket sért Stumpf István és társai Dávid Ibolya elleni információgyűjtés megrendelése (ha igaz, hogy ők rendelték meg). Ha ők, vagy ha más, az két magánember magánjogi problémája. Az egyik utálja a másikat, s ellene gyűjt infokat. Ez számos problémát felvet, de ezeknek mind semmi köze sincs a nemzet biztonságához. Azaz, az állami titkosszolgálathoz.
Jó, tudom, infokat gyűjteni kell, mert sosem lehet tudni, hogy mikor lesznek fontosak. De ki az a hülye titkosszolga, aki magánemberek politikai csetepatéiba belevonja az állami titkosszolgálat lehallgatott beszélgetéseit?
A sajtó felelőssége - Művelt olvasóimnak nem kell bizonygatnom, azt, ami nap, mint látszik: a magyar sajtó lábát szétvetve tárja ki magát ahhoz, hogy a politikai szereplők saját szájuk íze szerint tálaljanak információmorzsákat, megszerezve ezzel egy napra, egy órára, egy percre a tematizációs vezető szerepet. Mi pedig, laikus olvasók, egy kanyi információval nem kapunk többet a sajtótól. Holott a mesét a politikusoknak kell tálalnia. Az illúziórombolás a sajtó dolga lenne.
Ennek köszönhető, hogy ezen a helyen nem a feltárt információk elemzése zajlott le a fenti sorokban, hanem a jelenség körüljárása. Sajnálom, de ennél többet nem lehet kiolvasni a megjelentekből. Aminek kimondására mindenki vár, annak a bebizonyítása még előttünk van. Tudom, úgy tűnik, ma többet tudunk, mint tegnap. De ez nincs így.
