( Szerző megjegyzése: eggyel korábbi posztban megtalálható a cikk hosszabb változata)

A Tarka Magyar tüntetése a Gyurcsány Ferenctől leváló baloldali, liberális értelmiség tüntetése volt. Egy olyan demonstráció, amely első körben az emberi jogi védelem ügyét ki akarta venni az aktuális pártpolitikai csatákból. És oldalvágásként azt üzente: ezt az ügyet Gyurcsány Ferenc ne használja fel saját helyzete javítására. Ez egyben persze azt is jelezte, hogy a baloldali, liberális értelmiségiek, s támogatók egy részére már nem hat a Gyurcsány varázs: az emberi jogi ügyek karakán miniszterelnöki támogatása még nem tereli el a figyelmet a miniszterelnök hitelességével kapcsolatos problémákról.

Az e héten történtek azonban egy új dimenziót adtak a szokásos adok-kapoknak. Gyurcsány, aláírva a Tarka Magyar petíciót, Orbán aláírását, s a Jobbiktól való elhatárolódását követelte. Roppant kínos volt, amikor a Tarka Magyar szervezői bejelentették, hogy Orbán elsőként írta alá a petíciót. Orbán Viktor ugyanis először lépett át demonstratíven egy eddig nála tabunak számító határt. A Fidesz vezetője kínosan ügyelt arra, hogy semmi olyanhoz ne csatlakozzon látványosan, amely balról vagy a liberálisoktól jön. Ez volt az első eset, amikor ezzel nem törődött. Sőt, még a baloldali –liberális tematikai járomba is behajtotta a fejét, amikor nem vitatkozott azon, hogy az erőszak támogatását a baloldal, a liberálisok az ő politikájával, s a Fidesz némaságával hozzák állandóan össze; a kirekesztés elleni elhatárolódás a baloldal és a liberálisok kedvelt követelése a Fidesszel szemben.

Orbán erről a döntéséről ismét nem beszélt a nyilvánosság előtt, tehát ha rajta múlik, ez a jó pont is ugyanúgy elszáll, mint az összes többi. A nyulat Gyurcsány Ferenc ugratta ki a bokorból, amikor a szokásos „határolódjon el” offenzívát beindította – de ezúttal megszívta a harciasságát. A vitathatatlan tény, Orbán aláírása a petíción, egészen nevetségessé és okafogyottá tette Gyurcsány szavait.

Orbán petíciós aláírása, közelmúltbeli kijelentése a randalírozókról ( el kell zavarni őket) elég erős tettek és kijelentések ahhoz, hogy csak a politikai skizofrénia alapján lehessen ignorálni azokat.

A tény pedig az, hogy a Tarka Magyart szervező civilek egy összpárti parlamenti konszenzust alakítottak ki az erőszak elleni fellépés érdekében. És az is tény, hogy ennek a legnagyobb ellenzéki párt, a jobboldal legerősebb ereje is deklarált részese. És még csak nem is a Jófej Pokorni, hanem a Rosszfej Orbán aláírásával megerősítve.

Az antifasiszta koalíció ezzel korábbi formájában véget ért. Már nem lehet a kirekesztés elleni erőszak politikai támogatásának elutasításában a Fideszre mutatni. Ez ugyanis nagyon paradox lenne: ha ez a gesztus sem számít, s ez is csak a Fidesz kétlelkűségének a bizonyítéka, akkor már semmilyen szónak és aláírásnak nincs semmilyen jelentősége. De ha ez így van, akkor az elhatárolódásnak sincs értelme, hiszen nincs olyan jel, amely bizonyíthatja az elhatárolódás tényét. Ha Orbán aláírása sem ér semmit, akkor mi az, amivel mégis bizonyíthat? S ha az ő aláírása nem számít, mit számít Gyurcsány Ferencé?

Az antifasiszta koalíció a liberális-baloldali erők között közös platformot, saját referenciát hozott létre, amely sokáig megkérdőjelezhetetlen platformot teremtett a demokratikusság mércéjét illetően. Az aktuálpolitikai alárendelődés, a Gyurcsány melletti szimpátia mozzanatának erőteljes jellege, az Orbántól származó gesztusok – tények és tettek – kétségbevonása  viszont a realitástól elrugaszkodottnak láttatja azokat, akik a Tarka Magyar petíció aláírása után ott folytatják az Orbán –ellenes retorikát, ahogyan ez 92-93 óta szokás.