Gyurcsány Ferenc az utolsó esélyét is eljátszotta annak, hogy a nemzeti csúcsot komolyan lehessen venni, amikor beleegyezett abba, hogy azt a tévék közvetítsék. Az esemény így ügydöntő, nézeteket tisztázó, közös platformot teremtő tanácskozás helyett egy egyszerű parlamenti vitanappá alakul majd. A szokásos politikai cirkuszt ezúttal aktív résztvevőként a szellemi és gazdasági elit tagjai is végig assszisztálhatják.
A nyilvános közvetítésről szóló döntéssel fölöslegessé vált minden, egyébként jogos megjegyzés arról, hogy a tanácskozás nem volt előkészítve, nincs napirendje, nincsenek döntési alternatívák előkészítve.
Ez ugyanis egészen másról szóló akcióvá vált, amely utólag Orbán Viktor előre megfogalmazott vállvonogatását – „egy jó kávéra számítok” – és Sólyom László politológus (nyilatkozata idején köztársasági elnöki ruhában szereplő) cizellált kételyeit utólag alapos és pontos helyzetfelmérésnek láttatják.
Egy munkatanácskozásnak szánt elit-gyűlés nyilvános eseménnyé avatása a maga nemében ugyanolyan megcsúfolása a parlamenti demokratikus rendszer ésszerű korporatív vonásainak, mint amennyire a Fidesz kreatív parlamenti ülés-elszámolási rendszere volt. Akkor és ott a parlamenti ingyencirkusz lehetőségét vonták meg a szocialistáktól, itt és most a politikai párbeszéd lehetőségét. Így vált teljes üres, süket dumává, hogy a miniszterelnök bármiről is egyeztetni akar bárkivel.
Gyurcsány formátuma – A korábbi bejegyzésben azt írtam, Gyurcsány formátumát mutatja, hogy vesztes helyzetből a nemzeti csúccsal magához ragadta a kezdeményezést. A tévé-műsorrá alakított programmal viszont azt bizonyítja, hogy egy tévés adásrendező perspektívájával bírva formálja az események menetét. Pillanatnyilag jó lesz, aztán majd meglátjuk – így kell egy tévé adást rendkívüli helyzetekben rendezni, amikor a lehetőségek végesek, a jelek viszont folyamatosan mennek ki a tévécsatornától.
Gyurcsány akár államférfi is lehetne: a tehetséges megvan hozzá. De ehelyett kétperces és kétórás túlélési gyakorlatokat folytat. Ezt tette az őszödi beszéddel, az utána következő nyári szónoklatával, s aztán most a nemzeti csúccsal. Amikor érdemben fordíthatna a kijegecesedett politikai helyzeteken, hangulaton, erőviszonyokon, akkor pillanatnyi taktikai győzelmek aratásával kezd el foglalkozni. A nemzeti csúcs lehetőségeinek ésszerű kiaknázásával átalakíthatta volna a miniszterelnöki szerepet, újraépíthette volna a maga politikai szerepét, új kezdetet adhatott volna megtépázott politikai identitásának.
Magyarország pénzügyi válságban van, gazdasági válság fenyegeti, de legalábbis egy recesszió, a politikai erők egymásnak feszülnek, s képtelenek konszenzusra jutni a gazdaságpolitika néhány stratégiai kérdésében, a miniszterelnök politikája nagyban hozzájárult a magyar gazdaság iránti bizalom meggyengüléséhez, amelynek érzékeny és az utóbbi időben visszaszerzett bizalmi alapjait ismét kikezdte a pénzügyi válság, - ebben a helyzetben, a mélyponton, lehetne fordítani a kialakult helyzeten. De Gyurcsány Ferencet ez nem érdekli.
Ismét csak az a fontos, hogy egy napig, két napig (két hónapig, ha a közvéleménykutatások majd visszaigazolják) a miniszterelnök javítsa a saját megítélését, konstruktívnak látszódjék, s mindenki más ostoba, makacskodó, önérdekét követő izgága politikai szereplőnek.
Az államférfit a politikai erőviszonyok, a politikai dinamika, a beállt viszonyok megváltoztatása izgatja. A politikust az, hogy benne lesz a tévében.
Gyurcsány Ferenc ismét válaszút előtt állt, s ismét egy taktikai győzelemre készül.
