A volt miniszterelnök és pártelnök korábbi tisztségeitől megválva politikai emigrációba vonul, amelyet erőgyűjtésre használ fel. Három hónappal a lemondása után megtartja az első kerti partit, amelyen csak a legkitartóbb tanácsadói, hívei vesznek részt, de lemondása után egy évvel, a következő partin az érdeklődők már szétverik a a ház oldalát.
Ha Gyurcsány Ferencet 2010-ben az MSZP megfosztja tisztségeitől, akkor a volt miniszterelnök 2012-ig belső száműzetésbe vonul, amelyet pár hónap után már aktív erőgyűjtéssel tölt el. Először „hol rontottam el?” címmel rendez beszélgetéseket a rá még mindig kíváncsi értelmiségiek kicsiny csoportjával, majd az önreflexióban megerősödve, egyre szélesebb körben kezd el újra barátkozni azokkal, akik egykoron a támogatói voltak, de csalódtak benne, s azóta eltávolodtak tőle.
A három hónapos csöndes száműzetésében tanácskozik Anthony Giddensszel, véletlenül összefut Tony Blairrel valami alapítványi vacsorán, s egy konferencián beszél egy kicsit Bill Clintonnal. Mindketten megveregetik a vállát, s közlik vele, hogy túl fiatal még ahhoz, hogy feladja. Ez ad erőt a folytatáshoz. Belekezd az emlékiratai megírásába, de rögtön azzal a problémával találkozik, hogy most vagy mindent megír őszintén, s az minden későbbi MSZP-s frontember számára tanulságos olvasmány lesz vagy pedig el kell halasztania ezt a projektet, ha az MSZP-ben még labdába akar rúgni, mert az írásából akkora botrány lenne, hogy azután már nincs visszaút. Így hirtelen az is kiderül a számára, hogy egyébként van visszaút.
A legszűkebb maggal – amely a vereség után uszkve két-három ember, plussz Klára (de ő egy állandó bónusz) – végigelemzi a vereséget, technikai részleteket beszélnek át rengetegszer, meg általános lelki aspektusokat, de egy idő után azt érzi, hogy a magyarázat ennél bonyolultabb és egy szélesebb értelmiségi körrel kezd beszélgetni.
A korábban süketnek bizonyuló, prédikációkat tartó miniszterelnök figyelmes, bár kicsit feszült, a hibáit számba vevő, őt ostorozó beszélgetéseken. Viszont egy idő után azt is megérzi, hogy még mindig egy csomóan kíváncsiak rá. Ismét vonzani kezdi az embereket, s ismét izzani kezd körülötte a levegő. Most örül annak, hogy nem ment el brüsszeli biztosnak. Egykor egy pillanatra megingott, de most már tudja: hülyeség lett volna kimenekülni Brüsszelbe.
Az MSZP-ben nem foglalkoznak vele, mert úgy látják, vele most nem megy. Két év után azonban rájönnek, hogy nélküle sem megy. Egy év után a volt miniszterelnök leszerződik a Népszabadsággal, s tíz hónap alatt öt cikkben elemzi a kialakult helyzetet, a jobboldali kormány leváltásának stratégiáját, s egy 2020-ig tartó társadalmi stratégia elemeit.
Még van mondanivalóm – kezdi az MSZP sebtében összehívott kongresszusán, az MSZP küldöttek lelkes és megkönnyebbült tapsától és nevetgélésétől kísérve.
Az MSZP kongresszus pártelnöknek és vagy miniszterelnök-jelöltnek választja ( a választási program kidolgozója az alternatív ötlet), s Gyurcsány 2012 májustól 2014 májusáig ismét nyakig beleveti magát az MSZP kampányába.
Szerintem így lesz, ha Gyurcsány 2010-ben (2009-ben) elveszti a választást. Ő marad az, akinek lesz mondanivalója, s neki lesz ereje a jobboldalt legyőző politikussá válni. Mágnesként vonzza majd újra az embereket, mert nem lesz más. Rövid kifulladás után újra felszívja magát, mert a mögötte hagyott vákuumban először kis körben, majd egyre nagyobb körökben továbbra is benne látják majd az erővel, svádával, intellektuális svunggal rendelkező politikust.
