Szerintem a mai tüntetéssel eldőlt, hogy Bajnai Gordon vezeti majd a 2014 után megalakuló kormányt, ha az ellenzék győz a választásokon.
Másképpen megközelítve, nincs esélye annak, hogy az MSZP jelöltje legyen a miniszterelnök.
Leszámítva azt az esetet, ha Bajnai az MSZP jelöltje is lesz.
A mai belpolitikában, a Fidesz túlnyomásos jelenléte mellett ugyanis csak az számít, aki látszik, s akit nem kísér undor és elutasítás. A mai politikai térben az október 23-i rendezvény nem csak egy a sok közül, hanem kiemelt jelentőséggel bír.
Hiába csak 20 ezer, 30 ezer ember ment el a Millás tüntetésre, s jóval több a kormánypártira, az ellenzéki oldalon csak a Milla/Szolidaritás szerveződés és mostantól Bajnai mondhatja azt, hogy hívószavukra érzékelhető mennyiségű ember hajlandó kinyilvánítani a támogatását egy nyilvános rendezvényen.
Az MSZP nem adta fel a reményt, hogy van még esélye saját miniszterelnököt állítani. Erre utalt Mesterházy Attila mai, pár száz ember előtt elmondott beszéde.
Nem biztos, hogy 2012-ben egy olyan pártnak, amely a Millával szemben már bizonyított egy választáson, még jobban be kéne húznia a fülét-farkát. 2010-ben Mesterházy vezetésével megőriztek egy millió szavazót, az MSZP mögött a a közvélemény- kutatások szerint is bizonyítottan állnak szavazók.
Velük szemben sem a Milla, sem Bajnai nem bizonyította, hogy akár csak egy fia szavazót is meg tudna szólítani.
Azt sem lehet mondani, hogy mai gyűlésen bejelentett Együtt 2014-ért olyan nagyon büszke lehet a támogatottságára, lásd az alacsony részvételt a mai rendezvényen. De ez még mindig több, mint ahányan az MSZP rendezvényen voltak.
Apropó, nagyon örülnék, ha lenne olyan közvélemény- kutató/ vagy megrendelő, amely saját kíváncsisága okán felmérné és közzétenné Bajnai és a Milla/Szolidaritás népszerűségét az MSZP szavazók és a nem választók között. Ez ugyanis majd meghatározó lesz abban, hogyan dönt az MSZP az Együtt 2014 támogatásáról.
Az MSZP esélye a színfalak mögötti egyezkedésben rejlik, ha igaz az, hogy a szimbolikus térben folyó csatát elvesztették, s a Milla és Bajnai nyerte azt meg a miniszterelnöki, frontemberi poszt esetében.
Az MSZP döntése, hogy a szakpolitikai programok kidolgozásával foglalkozik, valószínűleg senkit nem ráz majd meg, pedig a 2014 után kialakuló kormányzás egyik kulcskérdésében nyitnak frontot a szocialisták, akik igen jók szakpolitikai programok gyártásában.
Ezek azok a 10-30 oldalas, a készítőkön és a politikai junkie-kon kívül más által nem forgatott anyagok, amelyek mindig eldöntik, hogy a pénzelosztás és a (szak)politika-csinálás mindennapjaiban milyen elképzelések érvényesülnek. Az effajta elképzelések pedig sokszor – nem mindig, persze – a közpénz elköltésének irányát is kijelölik. Ezzel együtt azt is meghatározzák, hogy melyik érdekeltség, csoport, üzleti kör juthat állami megrendeléshez. Ne legyen kétségünk, az ilyesmi nem a Fidesz választási vereségével ér majd véget.
A mai nap után nekem úgy tűnik, hogy a Milla, a Szolidaritás és Bajnai szimbolikus térfoglalása után az MSZP a választók csak igen kis csoportjait érdeklő szakkérdéseken keresztül akarja majd érvényesíteni a befolyását. Ez nem csak a kormányprogram megírásáról szóló vállalkozás – az MSZP esetében a szakpolitikai program gyártása mindig a szakember –bázis felrázását és rekrutációját is jelenti.
Azaz, ha győz az Egyetértés 2014-ben, akkor a frontemberek mögött, a szakapparátusok élén és soraiban az MSZP holdudvara is erős pozíciókat foglal majd el.
Ez lesz az a minimum, amit az MSZP el akar majd érni az új választási szövetség támogatásáért cserébe.
Feltéve persze, ha nem tartanak ki a most öngyilkos ötletnek tűnő külön indulás mellett, amelynek - a mai nap után úgy tűnik - csekély lenne a támogatottsága.