Régen óriási szakadék volt a belföldi kereslet növelését támogatók és az exportorientált növekedés hívei között. Mára mintha eltűnt volna az egykor oly nagy vitákat kiváltó különbség.
Matolcsy György egykor rebellisnek számított, mert nemzedéke szinte egyedüli tagja volt, aki a belföldi keresletélénkítés híve volt. Erről tíz-tizenöt éve még komoly ember nem mert beszélni. Matolcsy volt az egyetlen, aki ezt a nyilvánosság előtt is felvállalta.
Ma a belföldi keresletélénkítés a szocialista kormány politikájának középpontjában áll, s egy olyan elismert figura a zászlóvivője, mint Bajnai Gordon.
A Szocialista Pártban a keresletélénkítésről csak zárt szobákban lehetett beszélni, s álmodozni. Aki erre az útra lépett, az megbukott, lásd Nagy Sándort, az egykori szakszervezeti vezetőt, s vezető politikus is csak az lehetett, aki a miniszteri hivatalba lépve, lemondott a keresletélénkítő politika képviseletéről, lásd Suchmann Tamást.
A Fidesz kormányt 2001 után a belső keresletélénkítés káros hatása miatt ostorozták a szocialisták, azt állítva, hogy egy ilyen kicsiny, nagy külkereskedelmi áruforgalomra szoruló ország csak egy belátható időn belül kirobbanó lufit tud felfújni a hazai gazdaság felpörgetésével. Ebbe nem csak a kedvezményes hiteleket értették bele, amelyek a lakosság vásárlóerejét növelték meg, hanem a hazai vállalkozások támogatását is.
Most mégis hasonló útra léptek. A Szocialista Párt kormányának gazdaságfilozófiai váltásának semmiféle ideológiai fordulat nem szolgált előzményként. Sőt, Kiss Péternek és támogatóinak még a közelmúltban is folyamatosan cáfolniuk kellett, hogy a keresletélénkítő politikában gondolkodnak. Kiss Péter egyik legnagyobb gondja, hogy megbélyegezték, mint aki ezt a politikát támogatná, ha hatalomra kerülne– első emberré válásának ez komoly akadálya. De ha Bajnai Gordon főszereplésével teszi a Gyurcsány-kormány, akkor senki nem pánikol.
Képzeljük el, ha Nagy Sándor, Kiss Péter belenyilatkozta volna a levegőbe, hogy 1100 milliárd forintot a magyar gazdaság élénkítésére kellene fordítani. Vagy ha azt mondták volna: talán át lehet csoportosítani néhány tíz milliárdot a korábbi célok helyett a gazdaság élénkítésére. Olyan médiavihar kerekedett volna belőle, hogy Kiss Péternek újabb tíz évébe kerülne mértéktartó politikussá válnia.
A helyzet, a kontextus három dolog miatt változott meg. A legvilágosabb ok, hogy Gyurcsány és Bajnai nem „olyan”, azaz nem szerelmesei a keresletélénkítésnek, s így nem vádolhatók populizmussal (Gyurcsány nem emiatt vádolható populizmussal). A másik ok, hogy a pénzügyi válság elsodort minden liberális korlátot: amióta az USA kormánya is nacionalizálta a vezető bankok egy részét, azóta minden korábbi értelmezés az értelmét vesztette. A harmadik ok, hogy a magyar gazdaság rendszerébe egy nagy halom talált pénz került be. Ez a legfontosabb ok, amiért a kormány irányt válthatott. Gáz van, pénz van, intézkedés van. A gazdaságfilozófia átírása majd később jön.
