A pénzügyi válság kezelése megmutatta, mekkora mozgástér van a magyar politikai életben konszenzusteremtésben. Kivételes esetkben józanul viselkednek, egyébként egymással játszanak.
Az ellenzéki Fidesz hangosan tiltakozik a kormány társadalmi intézkedései ellen, s azt állítja, hogy a kormány gazdaságpolitikai lépései nem javítanak a helyzeten.
De vegyük észre, hogy az IMF-Világban-EBRD csomag ellen nem tiltakoztak. Nem vitatták a maastrichti követelmények teljesítésének a felgyorsítását. Azt ugyan hangsúlyozták, hogy a kormány magának és az ország ennek a kormánynak köszönheti a megszorításokat.
Az ellenzéki kettős beszéd lényege, hogy nem rúgja össze a port a nemzetközi pénzügyi-gazdaságpolitikai döntéseket meghatározó körökkel; nem vitatja az euro gyorsított bevezetésének programját – ugyanakkor folytatja a kormány gazdaságpolitikájának a bírálatát, miközben egy szót sem szól arról, hogy annak irányát, a megszorító intézkedéseket maga is támogatja. Mindenki tudja: a maastrichti követelmények teljesítése költségvetési megszorításokkal egyenlő.
A kormányfő úgy tesz, mintha mindig is elkötelezett híve lett volna az euró gyors bevezetésének, holott ez nem igaz. Amikor rájött, hogy ennek megvalósítása milyen megszorításokkal járna, akkor inkább visszakozott, s egy lassabb fejlődési folyamatot akart megvalósítani. A strukturális átalakítások fontosabbak voltak, mint az euró bevezetése. A népszavazás kedvét szegte, politikailag elbátortalanította. A pénzügyi válság teremtett ürügyet számára az euró bevezetésének meggyorsítására.
A magyar politikai pártok képtelenek politikai egyezségeket kötni. Most mégis megállapodtak a költségvetési plafon intézményében, amely áttörésnek számít, hiszen először állít törvényes korlátot a költségvetési kiadások emelése elé, s először fordul elő, hogy kormány olyan fontos döntést fogadott el, amelyet az ellenzék lényegében támogat.
(kiegészítés nov. 26-án, azután, hogy többen jelezték: a szövegben az állt, hogy a Fidesz is megszavazta a plafon törvényt) ) Magát a törvényt az ellenzék nem szavazta meg, de a törvényt megelőző politikai vitákban világossá tették, hogy teljesen elkötelezettek a költségvetési limit megállapításának szükségességében. A megszavazással kifejezett jogi és politikai aktusra nem voltak hajlandóak, de ettől még a politikai álláspontjuk teljesen egyértelmű. A plafon intézménye melletti elkötelezettséget nem írja felül az, hogy a törvényt nem szavazták meg – hiszen a szavak értelem nem egy parlamenti szavazáson múlik. Amikor kormányra kerülnek, a plafon intézménye őket is köti majd. A költségvetési plafon támogatását nem tehetik meg nem történtté. (kiegészítés vége)
Összegezve: · retorikáját meghazudtolva a Fidesz szigorú megszorító politikára adta áldását
· a kormányfő egy pillanat alatt az euró gyors bevezetésének bajnokává vált
· önkéntes és együttes korlátot vállaltak a parlamenti pártok
Másképpen szólva:
· a kormány és az ellenzék közös korlátot állított, a költségvetési plafon intézményét
· egy platformon vannak az euró bevezetésének felgyorsításában
· egy platformon vannak az ehhez szükséges eszköz, a költségvetési megszorítás elfogadásában
Erről azonban senki nem értesült. A politikai pártoknak ugyanis azt kell eljátszaniuk a választóik felé, hogy az acsarkodás egy percre nem szűnt meg. Nem is szűnhet meg, hiszen antagonisztikusak az ellentétek. A kormány megszorít, az ellenzék ezt támadja. A kormányfő politikája jottányit sem változott – holott alapvető fordulatot hajtott végre. Csak összehasonlításképpen: a költségvetési megszorítások éveken át tartó programja mellett minden vizitdíjjal megspórolt milliárd eltörpül. Ezt a viszonylatot az ellenzékre is ki lehet terjeszteni: a tizenharmadik havi nyugdíj megvonása ellen lanyhán tiltakoznak, hiszen ők is tudják: sok pénzt sok embernek járó kifizetésekkel lehet megspórolni
A mostanra kialakult közös platform egyben azt is jelenti :
· Gyurcsány véget vetett őrlődésének és nem enged az MSZP költekezési hajlamának
· a Fidesz hátat fordított a szociális népszavazásnak
Az elmúlt egy év tanulsága, hogy a magyar politikai elit a végsőkig feszít minden lehetőséget a politikai játszmában, amelyben egymás rovására szereznek pozíciókat. Azaz az ellenzéki duma bármilyen túlzása hasznosnak bizonyul, még azon az áron is, ha ez egyébként szükségesnek tartott döntések, gondolkodási folyamatok leállításához vezet. Semmi sem drága a másiknak okozott politikai kárért. A kormányfő pedig egyszerre tud teljesen elszánt ( vizitdíj, eü refom), s teljesen gyámoltalan ( kormányzás március óta) lenni.
Egy világméretű válság Magyarország kiszáradásával fenyegető réme kell ahhoz, hogy a választási és kormányzási stratégiát felülírja az élet. Az acsarkodást ekkor váltja fel a kompromisszum, a közös platform kialakítása, a politikai programok lényegének tisztázása. Sem Orbán, sem Gyurcsány nem akar játszani Magyarország végletes pénzügyi kiszolgáltatottságával. De ehhez a tönk szélére kell jutni. Csak ekkor lehetséges közös platformok kialakítása.
Végletesen kiélezett helyzetekben a magyar politikai elit józanná válik, a stressz elmúltával visszasüllyednek a szokásos politikai játszmáikba. Ez a politikai életre vonatkozó tanulsága a pénzügyi válságnak. De ez nem egy olyan tanulság, amelyből okulni fognak. Csak a politikai játszma határára derült fény. A játszma szabályait ezután sem fogják felülírni.
