Tipikus konzervatív gazdasági program kialakítása formálódik a Fideszben, ha hinni lehet a nyilatkozatoknak. És még a sorok között sem kell nagyon olvasni.
A konzervatív –liberális program az állami költekezés visszaszorítását jelenti: kisebb szociális kiadást, kevesebb igazgatási kiadást, kevesebb állami alkalmazottat.
Járai Zsigmond tegnap az Info Rádióban már sokadjára mondta el (a Portfolio tudósítása alapján), hogy elsősorban az államháztartás átalakítása a fontos, mert ezen a területen sokkal többet költünk, mint a környező országok. Strukturális reformnak tartaná például a parlament létszámának, valamint a hivatalok és a minisztériumok számának felére csökkentését, a bürokrácia egyszerűsítését, a felesleges és értelmetlen munkakörök megszüntetését, illetve az önkormányzati hivatalok összevonását.
A volt jegybankelnök szerint meg kell kurtítani a szociális kiadásokat is, mert azok jelenleg munkakerülésre, nem pedig munkára ösztönöznek. Túl sokan részesülnek ebből a szociális kiadásból, mert nem mennek el dolgozni - véli a szakember. Járai Zsigmond úgy véli, az államigazgatási és a szociális kiadásokon túl a gazdasági támogatásokat (a multinacionális vállalatok segítését, az autópálya-építést) is újra kell gondolni.
Varga Mihály egy nyilatkozatában azt állította: Simor András MNB elnöknek igaza van, amikor 2000 milliárd forintos kiadás lefaragást javasol.
Összehasonlításként: Gyurcsány a GDP 10 százalék körüli arányáról csökkentette a hiányt 3 százalék körülire . A körülbelül 25 ezer milliárdos nemzeti jövedelemmel számolva ez 1750 milliárd forint.
Azaz Varga Mihály a maga részéről még egy Gyurcsány-csomagnyi megtakarítást tartana fontosnak.
Orbán Viktor lendületesen, következetesen és monomániásan azt mondja, hogy adócsökkentésre van szükség. A vele ellenséges baloldali sajtó azon akad le, hogy képtelen populizmusként utasítja el Orbán javaslatát. Ahelyett, hogy észrevenné: Orbán soha egyetlen szóval nem beszél arról, hogy milyen adókat csökkentene; csak annyit mond, hogy a vállalkozások terheit csökkenteni kell, mert ez munkahelyet teremt.
Orbán Viktor receptje egyébként klasszikus liberális-konzervatív megoldás, amikor azt állítja, hogy az adócsökkentés bevételt teremt és munkahelyet hoz létre.
Ha ezeket a nyilatkozatokat összeadjuk, akkor világosan látszik, hogy a Fidesz politikusai több százezer ember megszokott szociális bevételeinek lefaragásában, megszokott állami munkahelyek megszüntetésében gondolkodik.
Orbán retorikájáról – Mielőtt belemegyünk a „miért nem mondták, ha tudták?” vitájába, beszéljünk arról, hogy Orbán Viktor mit és hogyan mond. Politikusként ugyanis takarékosan bánik a szavakkal – ahogyan azt Gyurcsány is tette (ez egyébként a rövid válaszom arra, amit több hozzászóló kérdezett, hogy szerintem az őszödi beszéd hazugság volt-e. ).
Orbán ugyanis a következőket mondja. A magyar gazdaság termelőképessége megrokkant, a bázis szűkül, s a bázis bővítése segíthet. A bázist pedig adócsökkentés hozhatja jobb helyzetbe. Szavainak kimondott és ki nem mondott értelme, hogy elsősorban a vállalkozók adóterheit akarja csökkenteni.
Orbán is játszik a szavazói elvárásokkal, mint minden politikus (Gyurcsány is). Amikor azt mondja, adócsökkentés, mindenki azt hiszi, majd az ő adója is csökken. De Orbán még legvérmesebb nyilatkozataiban sem mondott ilyet. A politikusi játszma lényege, hogy a szavazók legnagyobb részének a vágyát fogalmazza meg. Ezért játszik az adócsökkentés fogalmával, mert az mindenkinek a legszebb álma. De amikor részletesebben beszél róla, akkor csak a vállalkozók adóterheinek csökkentéséről beszél.
És amiről nem beszél: az adócsökkentés ára más adók (ebben az értelemben a tb járulék is adó) emelése lesz. Ez a leggyorsabb bevételi forrás apadó források feltöltésére – ami olyan természeti törvény, mint az, hogy a nap keleten kel.
A szereposztás szerint a rossz dolgokat nem Orbán, hanem Varga Mihály és a szakértői szerepben levő Járai mondja ki.
Varga Mihály Dominique Strauss-Kahnnal, az IMF vezetőjével való találkozó után azt nyilatkozta: lehet, hogy a kormány további intézkedésekre kényszerül az év során. Ha mondjuk idén előrehozott választás lenne, akkor esélyes, hogy Fidesz kormány alakulna meg. De ettől sem az IMF elvárásai, sem a magyar gazdaság, sem a világgazdasági környezet nem változik meg. Azaz a „kényszer”, meg az „intézkedések” ugyanabba az irányba mutatnak akkor is, ha Orbán és akkor is, ha Gyurcsány van hatalmon. Az eszközök, s azok alkalmazásának aránya lehet teljesen más (lásd az autópálya-építkezés állami támogatása, amit Járai lefaraghatónak tart). Ami fontos különbség, ha a részletekről, meg az eredményekről beszélünk. De a makro nézetben, egy világgazdasági és recessziós időszakban nincs sok alternatíva.
Orbán meg nem evett mérges gombát, hogy mindent feladjon a politikusi ravaszságból. Ahogyan Gyurcsány Ferenc sem. Ezért játszik a szavak jelentésével, s a választói várakozással. De ettől még a sajtó észrevehetné, hogy szó nincs arról, hogy nincs Fidesz program. A pénzügyi politika kontúrjai már most is elég világosak. Krízisben, válságkezelésben pedig ez egy leendő kormány tevékenységének a központi eleme.
