Azt ígértem, kormányozni fogok: kormányoztam.

Így összegződik majd a Bajnai-kormány tevékenysége a szocialista, liberális közegben. És ez alapozza majd meg Bajnai Gordon szocialista politikusi karrierjét.

A technokrata, szakértői allűrökkel játszó szocialista, szociálliberális személyiségek paradoxonja az, hogy a szakértői szerepre támaszkodva teremtenek maguknak mozgásteret – ám, ha sikeresek, akkor a szocialista párt azzal jutalmazza őket, hogy potens politikusokká változnak a párt tagsága és politikai elitje szemében.

Bajnai Gordonnal is ez történik majd. Bárhogyan áll is ellent ennek.

A szociálliberális politikai elitnek van egy része, amely egykor lelkes Gyurcsány –rajongó volt, de a volt kormányfő politikai manőverei és a távolról nagy ívűnek látszó kezdeményezései közelről kisstílű kapkodásnak  tűntek.  Mondja, de nem  csinálja – ez volt a benyomásuk Gyurcsányról.

Bajnai éppen ezen a ponton képes eredményeket felmutatni. Unalmas, mint egy galambszürke öltöny, de Gyurcsány kormányzásának, hatalomgyakorlásának leggyengébbnek bizonyuló pontján tudott változtatni a kormányzás megítélésén.

A válságkezelés, a társadalmi program sokáig vitatott lesz. De a szocialista, szociálliberális elit inkább azt szűri majd le, hogy többet ér egy erős kormányfő, mint egy nagyformátumú egyéniség. Bajnai annak, amit ígért, a többségét betartotta. Korrekt palinak tűnik, aki a csapott vállú szocialistáknak kiszámíthatóságával, megbízhatóságával, s az ennek megvalósításához szükséges határozottsággal visszaadja a saját a kormányzóképességükbe vetett hitet.

Gyurcsány teljesítményének egyik legfájóbb pontja, hogy a kormányzóképességükbe vetett hittől fosztotta meg a szocialistákat. Gyurcsány is kemény volt, s ezt a szocialisták szeretik. Bajnai is kemény, de még eredményeket is hoz. Ezt még jobban szeretik.

A Bajnai-kormány legendájában a háttértbe szorul majd, hogy meglehetősen speciális körülmények között kormányzott. Így történt ez Németh Miklós kormányával is. Annak a példája is legendássá vált, megnehezítve a szocialista kormányfők, kormányok és a politikai elit dolgát a kormányzás során.

A pártpolitikai rendszerhez képest ugyanis Németh Miklós és Bajnai Gordon is alternatívát kínált és kínál. A szakértői kormányzás illúzióját. A válságot menedzselő, politikai szempontokra tekintettel nem levő kormányét.

Németh Miklós esete tényleg egyedi volt. De éppúgy politikai támogatás állt mögötte, mint a Bajnai kormány mögött. A változásokat szorgalmazók ’89-ben ( az MSZMP egy részétől az ellenzék egy részéig), most pedig a pénzügyi válság veszélyeit elhárítani akaró értelmiség, párttagok, parlamenti képviselők egy jelentős része.

A Bajnai –kormány nem kapott szabad kezet, nem mentes politikai szempontoktól, nem mentes a pártpolitikától. Nem a Tudástól rendelt programot hajt végre, s tevékenysége nem mentes a pártpolitikai aspektusoktól. Nem támaszkodik a kormányzó párton, politikai koalíción (SZDSZ) túlnyúló politikai bázisra, nincs nemzeti –semleges jellege (nem az ellenzéki, ellenzéki véleményformálók egyetértésével, egyetértésére támaszkodva kormányoz).

A Bajnai-kormány legendája azért alakul majd ki, mert a politikai elvárások egyik kiiktathatatlan mozzanatát, a jól kormányzást valósítja meg.

A magyar pártrendszer egyik súlyos tünete, hogy aki jól kormányoz, az rögtön nemzeti, összmagyar, szakértői kormány színeiben tűnik fel.  A Bajnai-kormány nem technokrata kormány, de mert a fájdalmas döntéseiben a politikai szempontok nem vezetik, s csendes elszántsággal valósítja meg a politikailag visszafelé elsülő döntéseit is, ezért rögtön kiemelkedik a pártpolitikából.

Holott a pártpolitikai alapon összeálló kormány ellentéte nem a kamikaze kormány, amelynek képe már az első demokratikusan megválasztott Antall-kormány esetében kialakult. A párt sikere és az ország sikere nem ellentétes egymással. A politikai megfontolás nem ab ovo válik el a nemzeti érdektől.

Orbán Viktornak erre a felismerésre támaszkodva kell majd kormányoznia, ha a négyéves pártpolitikai küzdelemből ki akarja emelni a kormányát. A Bajnai-kormány a politikai mesterség szempontjából nézve olyan alapot teremt, amelyet a Fidesz leendő kormányfőjének folytatnia kell. Még azon az áron is, ha nem ő maga lesz az Orbán-kormány formális feje. Magyarország most szerintem a csendes-elszánt-eredményest szeretné. Nem a partraszállós-kardózóst.