Soros magyarázata szerint az emberi tudás sajátosságában rejlik az opciós piac léte, amely az ő leírásában végül is nem más, mint szerencsejáték.

A 2008-as válságról tavaly jelent meg magyarul a könyve, de az ma még érdekesebb, mint akkor. Megjelenésekor a könyv egy menő tőzsde guru informált becslése volt saját szakmája működéséről.

A válság azóta elmúlt, a rendszer szisztematikus kritikája viszont egyre érdekesebbé válik. Főleg azután, hogy a bankok és kormányok már azt is megmutatták, mire gondolnak a piac megregulázása ügyében.

A Soros művéből kicsippentett gondolatok, amelyek a sajtóban jelennek meg, egy antikapitalista képét alakítják ki, aki a baloldali szisztéma szerint mér pörölycsapásokat a kapitalizmusra.

Erről szó sincs. Soros nem a kapitalizmust bírálja – s ezt fontos leszögezni, mert a rendszernek nem csak gyökeres kritikája lehetséges, ahogyan ez néha a világvége hangulatban eluralkodik a közvéleményben.

Soros a pénzpiacok működését bírálja. De ha az ember olvassa a könyvét, mégis azt érzi, hogy valami mégsem stimmel ebben a kritikában. Soros ugyanis nem hitehagyott, sőt, a könyve egy pontján be is vallja: olyan idők érkezését sejtette meg, amelyben a speciális tudására, készségére szükség volt. Nem otthagyta a hedge –fund világot, hanem belevetette magát, s felváltva keresett és vesztett egy csomó pénzt.

Soros ugyanis nem átkozza a pénzpiacokat. Könyve a pénzpiacok működésének logikáját tárja fel. És ezen keresztül jut el a reguláció kérdéséhez.

A tétele egyszerű: a közgazdaságtanban nem objektív, az embertől elvonatkoztatott tényezők hatnak, hanem az embereknek a piacról, az adott és az adódód lehetőségekről aktuálisan ható elképzelései visszahatnak a piac működésére.

Soros szerint az lehet igazán sikeres pénzpiaci befektető, aki trendteremtő, s korai követője  a sikeres trendnek. Ahogyan egyre többen rácsatlakoznak egy sikeres vonatszerelvényre, úgy egyre jobban befolyásolják annak mozgását.

Az emberek gondolkodás és az abból következő cselekvési visszahat magára a folyamatra. Hiszen a pénzügyi piacokat nem elvont érdekek, s eszmék, hanem konkrét emberek konkrét döntései határozzák meg. Ezt hívja a reflexivitás elméletének.

Ezen a ponton válik Soros kritikája kételkedéssé. A könyvében maga sem tud mit kezdeni azzal, hogy az emberi viselkedés, gondolkodás és az opciós tétekben rejlő pénzügyi nyereség nagysága miatt mindig lesznek – nem is kevesen – olyanok, akik nagyot kaszálnak a lehetőségek differenciáján.

A regulációs időszak közepén azért válik Soros reflexivitás tétele még érdekesebbé, mert a bankárok fizetését, s a bankok tőkemegfelelését kezelő kormányzati elhatározások az emberi tudásnak, s viselkedésnek ezt a dimenzióját nem képesek kezelni. Minden puffogása ellenére, a könyvében Sorosnak sincs erre megoldása.

Ugyanis vagy a pénzügyi nyerészkedés – elegánsabb kifejezéssel: a lehetőségek beárazása – lehetőségét tiltjuk be, vagy a fogadásban örömét és pénzét lelő emberek mindig megtalálják a maguk piacát.

Soros nem egy makro gondolkodó, arról nem mélázik el, hogy miért is alakult ki a globálisan nyitott pénzpiac, arról sem, hogy a benne forgó hatalmas pénz – konkrét és szimbolikus formájában – miért is kerül bele ebbe a körforgásba, s miért jó mindez a pénzügyi szektoron túli gazdaságnak. Soros ezt adottnak veszi.  Ezen nem is csodálkozom, hiszen ebben nőtt fel. A hatvanas évektől ebből keresett pénzt.

Soros nem azért érdekes, mert sok pénzt keresett, s nem is azért, mert a poszt-kapitalista világ vizíóját keresi. Azért érdekes, mert az emberi tudás racionális, mérhető, objektív dogmáját kérdőjelezi meg egy olyan keménynek számító területen, ahol milliónyi tanult emberbe a kiszámíthatóság doktrínáját verik bele.

Az egészen ironikus, hogy a féktelen pénzpiacokon meggazdagodó Soros könyvében az egyik legelszántabb kritikusa a szabadversenyes kapitalizmus elképzelésének, amely szerint a piac magától egyensúlyra törekszik. Soros azt állítja, hogy ez nem így van, s ez a felismerés segítette pályája során.

A gondolat nem új. Sorostól azért érdemes elolvasni, mert miközben a mainstream-en kívüli módon gondolkodik, sajátos gondolataival eszeveszetten sokat keresett. Lehet, hogy nem teljesen komplett, de a mi világunk normáinak anyagias elképzeléseit olyan mértékben megvalósította, hogy képtelenek vagyunk levenni róla a szemünket.

Soros György   „A 2008-as pénzügyi válság” című könyve a Scholar Könyvkiadónál jelent meg magyarul: www.scolar.hu