Az Európai Uniónak elnökként Tony Blairre van szüksége. A korábbi brit miniszterelnök kemény politikus, aki, ha megválasztják, súlyos szereplője lehet az EU alakításának. Az Európai Unió pont ezt igényli.
Az EU-nak politikai ügyekre kell koncentrálnia. Olyan ügyekre, amelyek manapság félre vannak söpörve, de ettől még beszélni kellene róluk.
A legutóbbi válság, amely 2007 óta bontakozott ki, megmutatta, hogy a világ Európát egységes egészként kezeli. Az afganisztáni háború pedig világossá tette, hogy Európa katonailag aktív. Az izraeli –palesztin konfliktus és az iráni nukleáris krízis pedig az európai kormányok koherens külpolitikájának teljes hiányát hozta a felszínre.
Európa a globális szereplővé válás küszöbére jutott. A külvilág egységes egységként kezeli, miközben az európai politikusok képtelenek szembenézni ezzel.
Tony Blair egy népszerű figura. Történelme van. Hatással tud lenni a közönségére. Nézzük csak meg az előadói piacot, amelyben egy ember pillanatnyi piaci értékét abban az összegben lehet lemérni, amennyit mások hajlandók fizetni a fellépéséért. Tony Blair Clinton környékére tornászta fel magát, egyike a legjobban fizetetteknek ( 100 ezer dollár alkalmanként).
Ennek az embernek van karizmája. Szexepilje a médiában.
Kemény akaratú és bátor. Van tennivalója. Szemmel láthatóan, mindig van mit tennie. Ez egy olyan ember, aki mérhető sikereket akar elérni.
Európa ilyen embert igények. Egy embert, akinek vannak politikai ambíciói. Aki megtanult politikai konfliktusokat létrehozni és kezelni. Olyan ember, aki nem függ a pozíciótól.
Egy ember, aki vágyik egy második nagy körre a politikában.
Nagyképű? Igen.
Szüksége van Európának valakire, aki átlát a brüsszeli diplomácia feje felett, s képes felülemelkedni a nemzeti érdekeken? Szerintem igen.
Gondoljunk csak a kínaiakra, az indiaiakra, s persze az amerikaiakra. Az EU-t alapból nem veszik komolyan, kivéve a kereskedelmi ügyeket. Az EU politikai erejének növeléséhez egy olyan emberre van szükség, aki az EU erejét képes a világszínpadon megjeleníteni. Ugyanis nincs olyan politikai mechanizmus az EU keretein belül, amely egységes politikai akaratot tudna, akarna kiizzadni magából.
Európának befelé is szüksége van valakire, akitől még az államfők és a miniszterelnökök is elolvadnak, ha felhívja őket.
Blair felelőssége abban rejlik, hogy a szexepiljét közvetlen politikai befolyássá alakítsa. Egy kedves, együttműködő politikus, mint Juncker, a luxemburgi miniszterelnök, kellemes partner lehet a dohányzó asztali beszélgetésekben, de amit Európa igényel, az a nagy duma. Egy nagyszájú, akaratos csávótól, mint Blair.
A politikai együttműködés kialakítása erős politikai akaratot igényel. Giscard D’Estaing és Helmut Schmidt, Mitterand és Kohl kapcsolata azt bizonyította, hogy erős politikai vezetők vizíója élteti az országok közötti politikai együttműködést.
Blair nagyon elkötelezett lenne, hogy az elnöki székben valami jelentőset alkosson.
A következő időszakban nem szakpolitikai egyeztetésekre, hanem általános politikai ügyekben való együttműködés erősítésére van szüksége Európának.