Mindenki úgy érvényesíti érdekeit, ahogy csak tudja. Nincs semmilyen közös európai energia együttműködés.

Magyarországon nagyon nagy ügyet csinálunk abból, hogy a hazai politikusok keletre vagy nyugatra játszanak, amikor az energia ellátás kialakításáról tárgyalnak vagy döntenek. Időről-időre érvként merül fel a közös európai politika, mint igazodási pont. Holott ilyen nincs.

Olaszország kormányfője, Silvio Berlusconi Putyin orosz elnökkel állapodott meg arról, hogy az állami olasz energetikai vállalat beszáll a Déli Áramlat építésébe.

A Déli Áramlat a Nabucco direkt vetélytársa. Konkrétan, majdnem egymás mellett haladnak.

Berlusconi a döntésével tesz egy nagyot az európai energiapolitikára, amely egyébként nem is létezik, csak a hazai politizáló közvélemény alkotta meg ezt a fogalmat.

Olaszország nem áll egyedül. Németország is a Lengyelországot kihagyó északi vezetékrendszer építéséről egyezett meg Oroszországgal.

Ezek megállapodások és döntések, mondhatnánk azt is, tények – szemben a Nabuccoval, amely egyelőre csak terv. Néhány kormány kifejezte a támogatását iránta, de más még nem történt.

Nekünk, itt Magyarországon nem kell magyarázni, hogy mit jelent, ha egy borzasztóan költséges energia vezeték kiépítését a térségünkre ható középhatalmak megfúrják. A lengyelek már megéltek egy ilyen fordulatot, az olasz döntés után most mi szembesülünk azzal, hogy a több forrásra épülő energiabiztonságot kínáló Nabuccot történelmi szövetségesünk (régiónk egyik befolyásoló hatalma, s a Magyar Néphadsereg egykori közvetlen célpontja) egyszerűen semmibe veszi és az orosz befolyást erősíti. Már legalábbis regionális nézetből.

Olasz szemszögből az oroszokkal való megállapodás a nemzeti biztonsági kockázatok diverzifikálását jelenti. Líbia, Algéria, s Oroszország szállítja majd az energiát, ha minden megépül, amiről Berlusconi az utóbbi időben megállapodott.

Azzal is nézzünk szembe, hogy a Nabucco egy globális – értsd: világszinten folyó –játszma része. A játszma tétje az Európa és Közép-Ázsia feletti befolyásolás. A két szereplő az Egyesült Államok és Oroszország ( kívülről figyel az ugrásra kész, de még nem expanzív Kína, s az alvó óriás, India).

A Nabuccot csak az Egyesült Államok támogatja igazán.

Amikor Orbán Viktor Gyurcsány Ferencen kérte számon a Nabucco gyengítését, akkor Orbán külföldre üzent: az amerikaiaknak, hogy velük van, az oroszoknak, hogy ellenük.  A hazai belpolitikában érdekes olvasat, hogy a baloldalon helyi érdekű kisgömböcként lefestett politikus Amerika-barátabb, mint a szocik.

Ugyanakkor Gyurcsány megvető kijelentése a Nabuccoról, s az oroszokkal való megállapodása nem csak a jobboldali nemzetárulás eseteként értelmezhető, hanem úgyis, hogy Gyurcsány a reális viszonyokat mérte fel, s azokra alapozva hozott egy stratégiailag elkerülhetetlen lépést – Putyinnál jó pontokat szerezve. Miután Oroszország a következő ötven évben sem mozdul arrébb, ezért indokolt a jövőbelátó döntés kifejezés használata.

Ezzel persze a szocik híres Amerika-barátságát is aláásta.

Ha az Egyesült Államok a geostratégiai helyzet alakításában tényleg kulcsszerepet szán a Nabucconak, az energia-biztonságnak ( esetünkben ez az oroszoktól való függés csökkenését jelenti), akkor Orbán és Gyurcsány kijelentéseikkel (GYF a döntéseivel) jelentős, a magyarországi energiahelyzeten túlmutató lépést tettek. Egy világpolitikai játszmában álltak egyik vagy másik oldalra.

Ha ez a játszma holnap már elveszti érvényét,  akkor az, ami történt, csak vihar volt a biliben.