Azért van remény. Vannak politikusok, akik hajlandók kockázatos, de fontos témákban normálisan beszélni.
Miután mindig sajnálkozom azon, ha a politikusok nyilvánvalóan értelmetlen populista hülyeségekkel tömik egymás és a választók fejét, ezért ez alkalommal inkább arról a néhány mozzanatról írok, amikor egy-két politikus normálisan viselkedett.
Mádi László, a Fidesz egyik szakpolitikusa, világossá tette, hogy a Fidesz nem ellenzi az ingatlandót, hanem azt a lakáspolitikai döntések részeként értelmezi. Mádinak régóta kedvenc témája a lakásbérlés erősítése és a tulajdonlás arányának csökkentése, ennek részeként képzeli el az ingatlandót is. A bevezetésig még szerinte változtatni kell azon, hogy hogy bérelni annyiba kerül, mint a részleteket fizetni.
A másik, aki pozitív példával járt elöl, a Jobbik gazdaságpolitikusa, Lenhardt Balázs, aki ugyancsak bevezethetőnek tartotta az ingatlandót: 50 millió felett, személyi jövedelemadóból levonva, mert így a legális munkavállalást erősítenék és az adózatlan jövedelmeket is megadóztatnák. Régóta helyben lakó nyugdíjasok lennének az adó alól mentesülők.
Persze, ezek az elképzelések is vitathatóak – de végre értelmes, s az életünket ténylegesen befolyásoló témákról beszéltek. És az Index , hál’istennek, kiszerkesztette őket a címlapra. Dicséretes példa a magyar sajtóban.
És ide sorolom Orbán Viktor kijelentését arról, hogy Dzsudzsák Balázs és a hozzá hasonló vezető sportolók ne szálljanak be a napi politikába. Jó, hogy ez világossá tette. Egyébként következetes is, hiszen Grosics vagy Egerszegi 2002-es szereplése óta tényleg nem vesz részt a napi politikában.
Az meg, hogy a függetlenség eszméje kiveszőben van, nem emiatt következett be.
