Orbán Viktorral egy olyan politikust választottunk meg, akinek számára a politikai elsőbbsége mindenek fölött álló.
Ez nem azt jelenti, hogy csak politikai szempontjai vannak, hanem azt, hogy mindent a politikai szféra működési szabályainak rendel alá. Sem a szakértelem, sem a függetlenség, sem a politikai semlegesség nem alkot önálló értékekkel bíró, tiszteletet érdemlő kategóriát.
Orbán Viktor a szuverenitásra törekszik, de ez mindig a politika, s a benne cselekvő politikus szuverenitása.
Az IMF távozása óta a gazdasági szereplők szabályrendszerét próbálja alárendelni a politikának.
Stumpf István alkotmánybíró jelölésével a szakértelmiség koncepcióját dobja a sutba. Korábban nagy presztízsű jogászból – vagy az annak látszatával rendelkező egyetemi tanárból –lehetett alkotmánybíró.
Köztársasági elnök is csak abból lehet, aki apókás(Göncz), jogászos (Mádl), keményfából faragott demokrata autoriter ( Sólyom) volt, tehát a bölcs, az élettől elemelkedett figura valamelyik toposzát idézte fel. Schmidt Pállal a „jófej srác”-ból lett „jófej pali”mint a „jófej ember” megtestesítője kerül a köztársaság első posztjára.
Orbán Viktor mindent alárendel a politikának, mert azt gondolja, hogy a politika az a tevékenységi forma, amelyen keresztül a világot át lehet formálni, ha annak rendjét elégtelennek érezzük.
A politika egyfelől az emberi szenvedélyek tere: Schmitt Pál az érzelmi ragaszkodás és az intellektuális semmitmondás embere, akinek huzata van, de nem sugároz ki bölcsességet. Schmitt élményt ad, s nem tekintélyt. Ez pontosan megfelel Orbán Viktor politikai intézményrendszerre vonatkozó változtatási szándékának.
A miniszterelnöki rendszer - Orbán Viktor szerintem nem prezidenciális rendszert akar, hanem egy hatalmas erejű miniszterelnök rendszert. Olyan miniszterelnöki rendszert, amelyben a politikai erő és szándék, s annak megvalósulása a legfontosabb szervező erő. Egyszerűen: a politikai hatalom gyakorlása minél nagyobb mértékben a miniszterelnök konkrét kezében van.
A miniszterelnök választja ki és választatja meg a köztársasági elnököt, a jegybank elnökét, a pénzügyi piacokat kontrolláló embert, az ÁSZ elnökét, bármikor dönthet a nagy állami gazdasági társaságok és kulturális intézmények kinevezéséről, s ezen keresztül az azok által folytatott politikákról. A nevezett tisztségek és intézmények a politikai szándék megvalósítására szolgálnak, amelynek gyökere a nép döntése.
Orbán számára a politikai szuverenitás növekedése nem az egyszemélyi diktatúra megerősítését jelenti, hanem a demokratikusan választott politikai vezető cselekvőképességének a fokozását.
A politikai döntések, akciók, tevékenységek sorozata, ha éppen egy átmeneti és építkező korszakban vagyunk, amilyennek Orbán a mostani időszakot tartja. Egy olyan időszak, amikor a felelősségteljesen cselekvő első számú akcióképes vezető nem engedheti meg, hogy intézményi vagy emberi különállások a tötymörgésbe fullasszák az ország átalakítását.
A politika politikai személyiségek kezelése, s mindenkit azzal fog meg, s azzal fog le, amivel az megnyerhető. Minden parlamenti politikus számára a házelnökség azért maga a csúcs, bármennyire is protokolláris a funkció (Kövér László házelnöksége). Stumpf István számára maga a mennyország a tekintélyes Alkotmánybíróság tagjává válni. Rogán Antal szeretne pörögni és villogni: hát akkor mutassa meg majd fejlesztési főpolgámester-helyettesként, hogy mit tud.
A nagy integrátor - Orbán Viktor mindenkit integrál, mégpedig úgy, hogy az illető tekintélyes és személyének megfelelő, a lelke mélyén őt lebilincselő pozíciót, terhet, lehetőséget, projektet kapjon.
Orbán azért ilyen előzékeny, hogy mindenkit, aki a szuverenitását korlátozhatja, leszerelje, semlegesítse. Szerintem Gyurcsány Ferencet is maga kísérné ki miniszterelnöki kisbuszán Ferihegyre, ha azt megválasztanák az ENSZ-főtitkárának, mert ott szabadon foglalkozhat a világ megváltásával és e pozíció betöltése jelenleg nem befolyásolja a magyar miniszterelnök mozgásterét.
Azokat az embereket választotta maga mellé, akik szuverenitását fokozzák, s nem korlátozzák. Az nem igaz, hogy csak végrehajtók, mert nem azok. Vannak önálló elképzeléseik, szándékaik, mernek azokért vitába szállni, akár még vele is. De a politikai vezető jogát a politikai szándékok, elképzelések megvalósítására nem korlátozzák. Nyilván sok mindenben egyet is értenek Orbán politikára, gazdaságra, intézményekre vonatkozó kritikájával is.
Orbán a politika, s benne a politikus szuverenitásának kiterjesztésén dolgozik, mindenkivel szemben. Szerintem az IMF-el való csatája kifejezetten intellektuális kihívás is jelent a számára. Az IMF ugyanis a pénzügyi szemléletű gazdaságpolitika intézménye, gondolatrendszerének elszánt és kifinomult őrzője. Azaz, a munka-szemléletű Orbán tökéletes ellenfele. Velük szemben bizonyítani azt, hogy lehet másként is, a világ egyik legnagyszerűbb teljesítménye lehet számára. Mert tényleg nem hiszi el, hogy igazuk van.
Utóirat: A magasba szökő hitel részletekről
Hogy mindez a mi bőrünkre megy, a laikusokéra? Van olyan szakma, amelynek tevékenysége nem? Az orvosé, a tanáré nem a rá bízott alanyok életén keresztül valósul meg? Rajtuk keresztül derül ki a hiba, a tévedés, s az is, ami jó megoldás. Orbán Viktor számára a politikai is csak egy az ilyen fajta tevékenységi formák közül. Az emberrel kapcsolatos tevékenységek lehetőségeit, az alternatívát csak az emberek életén lehet modellezni. Ez az emberi lét és tudás egyik paradoxona, amelytől ha valaki lebénul, akkor képtelenné válik politikai döntéseket, azaz az emberek életét befolyásoló döntéseket hozni.
