AZ SZDSZ magját csak a válságkezelés, a megszorító politika, a szociál-liberális kurzus fenntartása tartja össze. Ez nagyon vékony a korábbi ideológiai kötőanyaghoz képest.
Az új pártelnökkel, Retkes Attilával szemben kialakult Kóka-párti érvelés szerint Retkes Attila kiheréli az SZDSZ-t, mert megfosztja azt egyéni sajátosságától.
Mi is az SZDSZ sajátossága? A válságkezelés támogatása?
1994 óta az SZDSZ politikusainak és szavazóinak az identitását az MSZP kormányzás, hatalomgyakorlás, befolyásszerzés korlátozásának gondolata teremti meg.
Az SZDSZ-t ugyanaz az elit fordította el a rendszerváltó politikai erőktől, amely most Retkesre fúj. 1994-ben ők szakítottak az antikommunista ideológiával; kormányon ők nem erőltették az antikommunista tematikát; s ők támogatták azt a kurzust, amely a parlamenti váltógazdálkodás szempontjából semmi mást nem jelentett, mint az MSZP kormányzás folyamatos befolyásolására való törekvést. Koalíción belül vagy kívül.
Az MSZP –vel való koalíciónak persze volt politikai programja is: a liberalizáció, a privatizáció, amelyet a maguk részéről sikeresen támogattak, forszíroztak ( a közszolgáltatás területén vallottak kudarcot).
Fodor Gábor elnökként az előbb említett dimenziókban nem kínált alternatívát. Fodor a szocialista kormányzás kurzusát akarta megváltoztatni: Gyurcsány nélkül, az SZDSZ-nek nagyobb teret adó szakértői kormányzás jellegét kialakítva. Ma sokan támadják Fodort a szakértői kormány miatt, amely persze egy retorikai kamu: politikai értelemben azonban lehetőséget kínált volna az SZDSZ szakértői holdudvarának és szakértelembe csomagolt politikai elképzeléseinek érvényesítéséhez.
A Kóka –támogatók azonban nem értettek egyet Gyurcsány megbuktatásával, mert azt gondolták, hogy csak olyan miniszterelnök jöhet, aki letér az SZDSZ által a kilencvenes évek óta követett modernizációs elképzelések támogatásának útjáról.
Közben egyre üresebb lett az ideológiai, érzelmi koffer, s ez ma már oda vezetett, hogy a az SZDSZ politikai konfliktusa nem más, mint két ember, s annak támogatói közötti személyi vita: Retkes vagy Kóka az igazi SZDSZ.
Az SZDSZ elérkezett a kisgazdásodás állapotába. Kóka csak azért sem mond le. A támogatói sem engednek. A tét az ország kormányzása. Mint amikor Túri –Kovács Béla szakított Torgyánnal, s Orbán kormányfő mellett tartott ki 2001-ben.
Kókának és támogatóinak gyengék az érvei. A frakció tényleg önállóan dönt, ez egyébként a párturalom fontos ellensúlya. De egy kongresszusi döntés felülírni – azaz a párt választott küldötteinek szabad akaratát felülírni dacos ragaszkodással a frakcióvezetéshez és megakadályozni, hogy a párt küldöttei a frakción keresztül érvényesítsék az akaratukat a képviselőcsoport fontos politikai döntéseinek kialakításában elutasítani, - hát ez azért a demokratikus politikai elvárások felrúgása.
Avas liberalizmus
Az SZDSZ politikáját meghatározó csoport tagjai képtelenek voltak az SZDSZ ideológiáját megújítani. A privatizáció lezajlott, a kapitalizmus kialakult, a magyar társadalom problémái egy fejlődő kapitalista ország problémái. Az emberjogi, polgárjogi küzdelmek nyolcvanas évekbeli időszaka lezárult (jogkiterjesztés, intézmények megteremtése, demokratikus konfliktusok bevezető menedzselése).
Az SZDSZ nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy sok éven át hatalmon volt, kormányzott, döntött, Budapesten egy erősnek látszó főpolgármester vezetésével. Liberális Budapest gazdaságpolitikája? Vállalkozóbarát? A tőke termelését különösen elősegítő? Magángazdaság párti?
Az SZDSZ gazdasági ideológusainak az agyára ment az MSZP közelsége és a Fidesz pökhendi retorikai tőkeellenessége. Az SZDSZ gazdasági ideológiája még mindig az állami vagyon lebontására épül – amelyből még mindig van annyi, hogy legyen mit csócsálni.
A közszolgáltatások területén még mindig csak az jut az eszükbe, hogy mindenki fizessen vizitdíjat és tandíjat. Mindig az állampolgári hozzájárulás problémája izgatja őket, holott a tőke tulajdonok hatékony működtetése az időszerű probléma.
A népszavazás után Gyurcsány miniszterelnöknek volt egy javaslata. Azt mondta, ezen túl mindenki odamegy orvoshoz, ahova akar, a fejpénz megy vele, s az állami, önkormányzati és magán egészségügyi intézmények versengenek érte. Ez egy ésszerű megközelítés egy túlnyomóan állami szervezetek által uralt, államigazgatási döntésekkel irányított közösségi tulajdon átalakítása érdekében.
Ez sokkal fontosabb javaslat volt, mint a vizitdíj, s politikailag is ésszerűbb. Nem a polgárok idegesíti fel újabb pénzkivétellel, hanem az intézményi struktúrát alakítja át, annak újfajta finanszírozását teremti meg. Azaz, a reform ügyét azokra terheli, azokkal beszéli meg, akikre tartozik, az egészségügyet működtető dolgozókkal, intézményvezetőkkel, tulajdonosokkal. És választ ad arra a társadalmi helyzetre is, amelyben a gyarapodó középosztály saját zsebből is finanszírozza az egészségügyi ellátást, s ebben mindenki követi, akinek nem a mindennapai betevője múlik ezen. Az emberek számára több szabadságot, választási lehetőséget teremtene, s ugyanezt biztosítja az intézmény tulajdonosok számára is. A fejpénzen felüli hálapénz pedig egy kezdetben kicsiny, de intézményesített szabad versenyben áramlik a rendszerben, s ez némileg a tőkeképződést is elősegíti. Ez egy liberális program. Gyurcsány jobban ért a liberális piacgazdasági rendszer erősítéséhez, mint az SZDSZ politikusai és szakértői?
Az SZDSZ-nek csak két ötlete volt az egészségügyi reformra. A vizit díj bevezetése és a biztosítói rendszer szétdarabolása. Már a magán egészségügy ezen új rendszerben való finanszírozását sem dolgozták ki. Egy állami tulajdonú rendszer átalakításának tényleg csak ez a két lépése lehetséges?
A tandíj nem teremt megrendelői viszonyt. A tanárok közalkalmazotti státuszának megszűnése, a forgalomképes egyetemi tulajdon megteremtése, a szabad és érdemi szponzorálás megteremtése, a szabad diákválasztás, az államilag finanszírozott helyek csökkenő aránya, az ésszerű diákhitel, a tudományos pénzek szabad pályázati rendszere, az egyetemi kutatás és oktatás összekapcsolása, az egyházi iskolák és a bármilyen iskolák egységes, azonos finanszírozása teremthet igazi versenyhelyzetet.
Mindezek felett erős piacszabályzó és ellenőrző hatóságra van szükség, amely a piaci szereplők társadalmilag releváns teljesítményét méri és egy erős minisztérium, amely a társadalmi elvárásokat önti törvényjavaslatok és szabályzatok formájába.
Az emberi jogok védelme megragadt a melegek, cigányok jogi –politikai védelménél. A gyakorlatban az SZDSZ-es önkormányzatok nem folytattak alternatív politikát, s nem is tettek rá kísérletet. Időközben azonban hagyományos liberális témák mellett újak is keletkeztek. A mobil internet, a GPS, s az egyéb mobil technológiák totális ellenőrzést teremtettek; a jogi ügyek intézése vészesen lassú; a korrupció ellenes harc gyenge. Az SZDSZ azonban a liberális jogvédelem elveinek 1997-re, 1999-re, 2003-ra, s 2009-re szabott ügyeiben semmit nem tett és semmihez nem tudott hozzászólni.
Maradt az antifasizmus, majd tavaly már az is kipukkant, amikor Horn Gábor körülbelül azt üzente Gyurcsánynak, hogy „Feri, ne szórakozz már ezzel a hülyeséggel”.
Az SZDSZ magja azonban képtelen volt a Horn által megfogalmazott problémára választ keresni. Ha már nem elég az MSZP-s modernizáció korrigálása, ha az MSZP nem rosszabb, mint a Fidesz, akkor mi a következő lépés?
Egy év óta e válaszok hiányában üres az SZDSZ politikai centruma.
Kóka ebben az időszakban a modernizációs kormány támogatására összpontosított. Ez lekötötte a frakciót. De nem a párt tagjait.
Retkes Attila megválasztása ezt az űrt tölti ki. Az SZDSZ most leszakadó, egykori vezető politikusai nem nagyon szeretik a Retkes által hangoztatott „szabadelvű- kormánytól távolódó” álláspontot. Ebben értelmezhetetlen harmadikutasságot, háttérben meghúzódó sötét érdekeket látnak. Jobbos közeledést, egyszerűen mondva.
És mi a válaszuk arra, hogy már nem csak MSZP, hanem … is? Már nem csak 1990, 1994, hanem a kétezres évek is?
