Életképtelenségét bizonyítja majd a baloldali-liberális gazdasági-politikai erőtér, ha nem lesz képes megmenteni a Neo FM-et.

Orbán Viktorra és támogatóira biztos nem számíthatnak, mert a Fidesz vezetői 2002-ben a saját bőrükön is megtapasztalták, hogy mit jelent médiát és ellen-kulturális intézményrendszert teremteni ellenszélben.

Őket akkor nem segítette senki, így mai ellenfeleik sem számíthatnak könyörületre.

Egyszerűen szólva: a 2002 és 2010 között a baloldali-liberális holdudvar által újraosztott (vérmes vélemények szerint ellopott) pénzek gazdái, kezelői, felhasználói körében kell megkeresni azt a kört, amely finanszírozhatóvá teszi a Neo FM-et.

A Neo FM-nek minden számítás szerint kereskedelmileg sikeresnek kellene lennie. Amelynek persze része azis, hogy a rádió befizeti a kötelező díjait is. És még profitot is termel.

A 2002-2010 közötti politikai újraosztásban nyertes vállalkozókat kell megkérni, hogy síppal-dobba, nádi hegedűvel, tudásukkal, kapcsolataikkal legyenek szívesek segíteni a baloldali-liberális holdudvar egyik fontos pénztermelő intézményének a megmentésében, fenntartásában és sikerességének megőrzésében.  

Lehet simicskázni és oligarchiázni, de: a Fidesz holdudvara és holdudvarai szemmel láthatóan hatékonyabban működtetik a maguk politikai-gazdálkodási hátországát saját politikai közösségük fenntartása érdekében. A HírTv-től a Lánchíd Rádióig, a költséges népszavazásoktól a saját emberek eltartásáig szemmel láthatóan ellenzéki pozícióban is jól szaporítják és fialtatják a pénzüket.

Valamiből ugyanis eltartották nyolc éven át az ellenzéki pártot – igaz, az önkormányzati győzelem után részben a hatalom (pénz-erőforrások) birtokában tették ezt.

Ha a Neo FM egyszerűen elszáll a levegőben, az azt bizonyítja majd, hogy a baloldali-liberális holdudvar és politikai – gazdálkodási rendszer csak ahhoz ért, hogy a saját zsebébe átzsilipelje a pénzt, de arra már alkalmatlan, hogy saját politikai – kulturális-gazdasági bázisát erősítse, fenntartsa, fejlessze.

Ha még egy kereskedelmi rádiót sem képesek életben tartani, akkor hogyan fog ugyanez az érdekelti kör egy sikeres politikai-társadalmi-kulturális építkezést finanszírozni? Hogyan állják majd a kampány árát? És mi lesz, ha nyolc évre kell berendezkedniük?

Van még egy olvasata a Fidesz történetének. A centralizált gazdálkodás politikai centralizációhoz is vezetett, s Orbán uralma ezzel párhuzamosan elég erőssé is vált, időről-időre elérte, eléri az egyeduralmat is.

Ha a baloldali-liberális holdudvar úgy gondolja, hogy az Orbán-féle hatalomkoncentráció rossz, akkor azt is meg kell mutatni, hogy a sok-központú, hogy ne mondjam, plurális, hatalomszerveződés  - amely a liberális-baloldali holdudvar sajátja – nem akadálya annak, hogy táboruk még az ellenzéki időszakban is összetartó és a gyakorlatban is sikeres legyen.

Nem csak papolni kell,hanem meg kell mutatni a gyakorlatban, hogy a hatalom és a pénz szűk körben való koncentrációja helyett egy politikai –gazdasági erőtér akkor is sikeres lehet, ha másképp szerveződik meg, ha sok embert, tényezőt, érdeket kell összehangolni, összeszervezni. A baloldali-liberális holdudvar szervező ereje ugyanis ez a sokszínűség, ettől lesz politikai karaktere demokratikusnak látszó és működése így válik plurálissá.  

Orbán és Simicska kegyetlen és brutális, mint minden sikeres politikus és háttérembere, akik ellenfeleik elől minden teret el akarnak venni -  Nyugaton is ilyen kegyetlenek és brutálisak a politikusok és háttérembereik. Gondoljunk csak Dominique-Strauss Kahn kicsinálására – ha nem hisszük azt, hogy egy szobalány bátorságán múlt a politikus ellene irányuló, hónapokig tartó kampány fenntarthatósága. Nehezen hiszem, hogy vagy szocialista riválisainak vagy Sarközy elnöknek nem volt semmi köze ahhoz, hogy az évtizedek óta agresszív nőfaló politikus épp akkor bukott meg, amikor.

Az Orbán Viktor fémjelezte jobboldali erőcentrum bizonyította az életképességét. Most a baloldali-liberálisnak kell bizonyítania. A felosztott milliárdokat a baloldali-liberális politikai-gazdálkodási rendszer újrafinanszírozására kell fordítani.

A politikában gyenge az, ami vagy aki gyengének látszik. Aki nem tudja megteremteni intézményei finanszírozását, az egyben pusztulásra is érdemes. A riválisok mindenképpen így kezelik, s ennek megfelelően (is) hoznak hatalmi pozícióból a rivális politikai táborra vonatkozó döntéseket.