A „Jövőnk” akcióval Navracsics Tibor frakcióvezető önálló politikai pólussá nőtte ki magát a Fidesz döntéshozó elitjében. A jól kommunikált, jól időzített politikai marketingakció a Fidesz politikai programját és politikai stratégiáját meghatározó megközelítéssé válhat, ha a párt döntéshozó és véleménybefolyásoló erői Navracsics mögé állnak.

Navracsics Tibor frakcióvezető a magyar politikai életben szokatlan gyorsasággal, kinevezése után fél évvel önálló platformot alakít ki a Fidesz politikai működésében, fittyet hányva arra a megosztottságra, amely a Fidesz elitjét ma jellemzi.

A „Jövőnk”-ről szóló akció a Fideszről kialakult képet kívánja módosítani. Az Orbán Viktor pártelnök által szimbolikus harccá emelt politikai tevékenységet a frakcióvezető a programírás praktikus világába húzza le a nevével fémjelzett politikai akcióval.

Ha sikeressé válik, Navracsics kezdeményezése egy másfajta, a korábbitól eltérő politizálás kiindulópontjává válhat. Kudarca ugyanígy meghatározó lehet, hiszen alternatíva hiányában ismét az Orbán Viktor által fémjelzett közösségépítő, spirituális politizálás veszi majd át a helyét.

A „Jövőnkről” szóló vitasorozat az alternatív ellenzéki program kialakításához vezethet, ha Navracsics a lehetőséget erre használja fel. Ehhez azonban az kell, hogy az általános rossz érzések és kritika felerősítésén túl alternatív világképet és megoldási javaslatokat tudjanak kialakítani. 

Az „igazságosság” fogalmával egy új és szokatlan elem került a Fidesz politikai retorikájába. Míg korábban a politikai közösség felépítése, a múltbeli gyökerek felidézése vagy posztkommunista erőkkel való szembenállás határozta meg a Fidesz vezetőinek retorikáját, addig az igazságosság fogalmával az aktuális újraosztási mechanizmusok kerülnek a fókuszba. Navracsics ezzel a fogalomhasználattal Orbán alternatíváját nyújtja. Míg a pártelnök erkölcsi és történelmi értékelésekkel, a közösségi ellenállás etikai megalapozásával bíbelődik, addig Navracsics az itt és most létező elosztási viszonyokról szóló vitát teszi a középpontba.

Navracsics a fogalom-választással megmarad a Fidesz elosztás-központú fogalomvilágánál, amely, úgy tűnik, hosszabb távon is meghatározza a jobboldali pártszövetség életét. Az igazságosság körüljárásával továbbra is ugyanazt boncolgatják: hogyan osszuk el jobban az állam pénzét?

Az új kérdés azonban nem a jó és gonosz politikai erők harcáról szól, mint Orbán retorikájában, hanem arról, hogyan lehet hatékonyabban elkölteni a rendelkezésre álló pénzt.

Ugyanakkor az új szó nem válik el élesen Orbán fogalomvilágától, hiszen az „igazságosság” egyben erkölcsi kategória is. Orbán pedig politikai állásfoglalásait rendre erkölcsi rétegekkel vonja be. Ezért az új fogalom nem szakít az orbáni retorikával, hanem belesimul annak vonalába.   

A politikusok teljesítményének egyik fontos eleme az a nyelvi leleményesség, amellyel egy hétig vagy egy ciklusra, de megújítják pártjuk tevékenységét. Navracsics ma már e politikusok közé tartozik, ami azért is figyelemreméltó, mert robusztus és nyelvi megvalósításban, szlogengyártásnak kifinomult versenytársa van a pártelnök, Orbán Viktor személyében.

1996 óta Navracsics az első vezető politikus, aki úgy újította meg a Fidesz politikai nyelvét, hogy az nem Orbán Viktortól ered. Új szavak elfogadtatása önmagában is nagy teljesítmény, de ez a Fideszben még nagyobb szó, ahol a politikai mondanivaló nyelvi megalapozása mindig is Orbán Viktor területe volt.

Egy új fogalom sikeres meghonosítása azonban még csak a politikai apparátuson belül jelentene nagy sikert, nem a politikusok között. Navracsics azonban a politikában oly fontos szervezésben is jeleskedett. Internetes jelenlétet, vitát, a vitán keresztül a támogatói kör építését, felfrissítését is keresztül vitte, intellektuális izgalmat hozott létre, még hozzá egy olyan időszakban, amikor a májusi, a választási kudarcot elemző polémiát követően a Fidesz környékén elcsendesedtek a politikai alternatívát kutató viták. Erről a helyzetről beszélt legutóbb csalódottan Lánczi András, Orbán egyik legbizalmasabb tanácsadója, aki szerint az intellektuális önostorozásra és útkeresésre nem tart igényt a pártvezető, sőt, ellenzi azt. Navracsics kezdeményezése a jobboldali párt körüli, a belső és a külső nyilvánosságban is fontos értelmiségiek számára jelzi, hogy nem fagyott meg körülöttük a levegő, van lehetőség a szabad gondolkodásra.

Navracsics eddig a kemény, de mégis tárgyalóképes, szalonképes jobboldali politikus szerepében tűnt fel. Ő volt az, aki taktikailag újraértelmezte az Orbán által kimondott karantént Gyurcsány ellen, amikor a frakció kivonulását helybenhagyva a frakcióvezetés képviseletét felvállalta a bojkottált miniszterelnök felszólalásai alatt is, világossá téve, hogy a szimbolikus akció nem tiszteletlenség a miniszterelnökkel szemben, s nem lehet akadálya annak, hogy felszólalásait továbbra is ellenzéki kritika kísérje.

A „politikai jófej” szerepét azonban a Jövőnk akcióval lépte túl Navracsics, amikor egy új program és egy új ellenzéki szerep kialakítására alkalmas politikai akcióba kezdett a Jövőnk”-ről szóló vitával.