A Fidesz pártelnöke a népszavazás sikerére buzdította híveit, ezzel világossá téve, hogy a követendő politikai cselekvés nem az egy napja kialakult újabb demonstrációs hullám.

A beszéd időpontja világos üzenet: alternatívája az utcai megmozdulásoknak. Orbán szimbolikusan és a beszédben számos szóval világossá tette, hogy a népszavazáson keresztül kell megbuktatni a kormányt. A bukást a politikai legitimáció lerombolása végzi majd el: a népszavazás sikere utána a kormánynak le kell majd mondania. Ez szöges ellentéte az utcai demonstrációkban megnyilvánuló indulatkitörésnek, az emberi méltóságot sértő köpködésnek, amely a tüntetők egyes felhevült tagjaira jellemző. 

Orbán szavait majd a gyűlöletkeltés példájaként emlegetik, holott beszéde nem lógott ki a szenvedélyes politikai beszédek demokráciára jellemző műfajából. Kemény volt és ostorozó, politikai ellenfeleit egyes pontokon tudatos vámpírokként ábrázolta, akik módszeresen verik szét az ország szociális védvonalát.

Valószínűleg ez, a szociális védelmi rendszer szétrombolása áll lesz az egyik tartós eleme a Fidesz pártelnöke retorikájának a választásokig.

Orbán az utóbbi időben szemmel láthatóan rendbe szedi korábban kissé széttartó politikai retorikáját. A munka-tőke dichotómiát, amelyet ő állított fel, „a munkából lesz a tulajdon, tulajdonból a polgár” gondolatmenet keretében rendezte össze egy tavaszi beszédében.

A „kölcsönös felelősségvállalás” képzetével a későbbi megszorító programok alapját vetette meg. A szolidaritás elképzelésének retorikai beemelésével  megalapozta a kormányra jutása idején megvalósítandó megszorító politikát.

A szociális háló megőrzésének középpontba helyezésével Orbán egy mankót is adott magának: a közös felelősség középpontjába a szociális védelmi rendszer megvédését is állíthatja majd, s ezzel adóemelést, járulékok átrendezését, egyáltalán, bármilyen megszorító programot is szép köntösbe öltöztethet majd.