Számtalan aspektusban érdekes a monoki önkormányzat segélyezési politikájának értelmezése. Az alábbiakban vázlatosan néhányról vetem fel a gondolataimat.
Az intézkedés törvénytelen – de tekintsük a politikai push and pull részének, amely a törvényesség szürke zónája: ebben a szürke zónában írja felül a társadalom az általa betarthatatlannak tartott törvényeket, előírásokat.
Ha komolyan gondoljuk a civil társadalom, s annak egyik társ-intézménye, az önkormányzat szabadságát, akkor nem lehet elítélni azt az önkormányzatot, amely ilyen helyi döntést hoz. Aki ezt vitatja, az azt állítja, hogy az önkormányzat csak a felülről érkező intézkedések végrehajtásáért lehet felelős. A „milyen alapon írja át a törvényt az önkormányzat” típusú felháborodás nem veszi figyelembe, hogy a politikai intézmények autonómiájának egyik lényeges aspektusa a törvények helyből indított átírása (vagy az arra való igyekezet). Ha minden ilyen történést azzal verünk le, hogy ez az anarchia kezdete, akkor a liberális társadalom felfogás alapjait vonjuk kétségbe.
A kialakult, kialakulóban levő helyzetet inkább rendezni kell. Szerintem ennek nem az a módja, hogy a jogvédelem abszolutóriuma elé cipeljük a helyi döntést, s a törvények védelmében lépünk fel. Ennek a törvénynek védelme ugyanis egy premisszán alapul: ki mit tart humánusnak. Ennek konkrét, 21. századi értelmezésén pedig hosszan lehet és kell vitatkozni.
A helyzet menedzselése során a cél a kialakult konfliktus és megoldási módjának humánus keretekbe helyezése addig, akár csak addig is, amíg a bíróság dönt az ügyben (ha lesz egyáltalán ilyen). Ha már kialakult egy ilyen helyzet, akkor a korrektségre kell törekedni. Annak a technikáját kellene megtalálni, hogy ki és hogyan ellenőrzi az intézkedés végrehajtását. Rendezni, keretekbe és felügyelet alá helyezni érdemes az ilyen spontán történéseket, s nem hatalmi szóval leugatni a fejüket. Rendezni kell, hogy milyen munkát, milyen körülmények között végeznek, ki végzi a nyilvántartását, ki jegyzi fel, hogy ki mit csinált, normális körülmények között kérik ( adnak kaszát a kaszáláshoz, nem engednek dolgozni 35 fokban stb), munkavédelmi dolgokra ügyelnek (éles legyen a kasza stb), ki kap mentességet az új intézkedés alól, mert mondjuk tényleg nem tud dolgozni.
Természetesen a makro vitának helye van: helyes-e, nem helyes ez a döntés. De aki azt mondja, ilyet nem lehet csinálni, az mondja meg azt is, hogy mit kell tenni. Konkrétan. Mert ha csak sóhajok szintjén marad a jogvédelem, akkor az élet felülírja. S ha spontán írja felül, akkor abból nagy jogsérelmek, antihumánus helyzetek keletkeznek.
Az ilyen típusú konfliktusok megtermékenyíthetik a közéleti vitákat. Hiszen olyan veretes problémák állnak a középpontjában, mint a helyi közösség önrendelkezése a központi hatalommal való viszonylatában, a konzervatív versus baloldali szociálpolitika, azaz az érdemesség és a járandóság közötti vita;az újbaloldal (Clinton, Schröder, Blair, Gyurcsány) szociálpolitikája a sem nem baloldali-sem nem jobboldali álláspontja alapján.
Mielőtt felháborodunk az önkormányzat döntésén, gondoljuk végig: ez egy értelmes, releváns, a politikai alternatívákat politikai filozófiák és eltérő ideológiák szerint megfogalmazó konfliktus. Örüljünk neki. Különben csak a politikai anyázás marad.
(Az írás a Szeretem Magyarországot Mozgalom www.azaminimum.blog.hu számára készült)