Nem Orbán számít, hanem Gyurcsány teljesítménye a következő egy évben.
A tavaly ősz eleji hangulat telepedett a politikai sajtóra: ismét Gyurcsány temetése a téma, akit most éppen mindenki úgy kezel, mint a nyári EP választások legnagyobb vesztesét.
A téma azért is merült fel, mert a sajtóban épp nincs miről beszélni. Tavaly év végéig a válság uralta a tematikát, amely az évkezdet friss hangulatában lerágott csontnak tűnik. Viszont az EP választás eredménye és a miniszterelnök sorsa közötti kapcsolatot még nem csócsálta agyon a politikai közvélemény. Szóval, abban, hogy a téma felmerült, nem az játszik szerepet, hogy tavalyhoz képest bármilyen erőviszony elmozdult volna.
Orbán Viktor nagyon jó érzékkel adott egy pofont a nullás lisztnek, amikor az MTI-nek lehengerlően nyilatkozott. Interjújának lényege: Gyurcsány halott, de ha nem, akkor is haldoklik, s ha még nem is haldoklik, akkor is legkésőbb a nyári választások után kimúlik, s politikai hullává válik. A kormányváltás meg könnyű menet lesz. Vagy idén, vagy jövőre, de a szocialisták hatalmasat buknak majd.
Gyurcsány épp nincs köztünk, beszélni se tud, hiszen a költségvetésen nincs mit dicsérni, arra meg nem lehet büszke, hogy bár restrikció van, de mégis tudott találni 200 milliárd körüli összeget az utolsó téli hetekben, miközben mindenkinek mindene csökken és mindene tele is van a kormány megszorításai miatt.
Orbán nyilatkozatának semmilyen jelentősége nincs.
Egyrészt, nem rá hallgatnak majd a döntéshozók, akik, s ez is fontos körülmény, nem a magyar választók, hanem az MSZP elnökség, a frakció, a választmány, s az MSZP kongresszusa. Ők döntenek Gyurcsány sorsáról, s nem a választók. Legalábbis az országos választásokig.
Másrészt, Orbán nyilatkozata puffogtatás: közismert tények – Gyurcsány erőtlensége, népszerűtlensége – felhabosított emlegetése. A politika fontos eszköze az effajta puffogtatás, minden politikai vezérürü napjában többször is megteszi, tehát szerintem nem kell Orbánt ezért elítélni. Gyurcsánynál a fasiszta veszély emlegetése szokott a puffogtatás gyakori témája lenni.
Gyurcsány jövője pedig szerintem eldöntetett: azzal, hogy az MSZP tavasszal tart kongresszust, körülbelül azt is világossá tették, hogy Gyurcsány lesz a 2010-es miniszterelnök-jelöltjük. Kongresszust lehetne tartani az EP választás után is – pontosabban, meg lehetett volna hirdetni, hogy akkor is lesz ( az EP jelöltek jóváhagyásához amúgy is kell kongresszust tartani).
A párt döntését azért írtam le a „körülbelül” szóval, mert butaság lenne feltételezni, hogy a MSZP és Gyurcsány teljesen kizárta volna a másik lehetőséget. Van egy pont, ahol a megalázó vereségnél jobb a kis mértékű vereség, ahol a megválaszthatatlan biztos pont helyett a reményt keltő új is jobb. Gyurcsány sokáig fog küzdeni, hogy ő vezesse a pártot 2010-ban a választásokon, de nem hülye és nem egy szerencsejátékos, hogy a huszonvalahány százalékos eredmény helyett, mondjuk, húsz százalék alatti párttá tegye az MSZP-t csak azért, hogy a szocialisták vele bukjanak egy nagy párt számára politikai temetőt jelentő húsz százalék alatti szavazati arány szintjére.
Szóval, lehet, hogy ő lesz a miniszterelnök-jelölt, lehet, hogy nem. De ahhoz, hogy eldőljön, ahhoz még több tényezőnek kell romlania vagy javulnia. Ebben a legkevésbé számít Orbán nyilatkozata, s annak hangvétele. Politikai értelemben ezért puffogtatás Orbán minapi interjúja.
Gyurcsánynak válságot kell menedzselnie a győzelemhez. Csak saját magát okolhatja, hogy nem csak egy pénzügyi válságot, hanem egy politikait is: az MSZP jelentős szavazatvesztését kell megfordítania a következő két választáson.
Ebben a folyamatban édes mindegy, hogy Orbán mit nyilatkozik. S minden baloldali-liberális szavazó, politikát befolyásoló értelmiségi, aki inkább Orbánnal, s nem Gyurcsány teljesítményével foglalkozik, az többet árt a jelenlegi miniszterelnöknek, mint használ neki. Ma és ebben a helyzetben Orbánnal foglalkozni pótcselekvés.
