Nevetséges, hogy a miniszterelnök a válságról szóló érveit külföldi, s nem hazai lapokból vett idézetekkel támasztja alá.
A magyarok sebzett lelkét mi sem mutatja jobban, mint hogy a hazai sajtóorgánumok időről-időre külföldi újságokat citálnak, mint orákulumot olyan dolgok kimondására, amelyeket az itthoni sajtónak kellene kimondania.
Gyurcsány Ferenc a blogjában és a pártjában a Financial Times-re hivatkozik, mint orákulumra, amikor a világgazdasági válság mélységét magyarázza politikus társainak.
Gyurcsány a hazai sajtó gyakorlatából merítkezik. A lapok és a politikusok nálunk is a külföldi lapokat idézgetik.
Milyen ország az, amelynek a sajtója nem képes olyan tekintélyre szert tenni, hogy hazai ügyekben maga legyen képes autoritásként megnyilvánulni?
A hazai nyilvánosság súlyos deficitjére utal az, hogy a hazai lapok „mondjon le” kijelentéseinek csak pártos, s ezért eldobható értelme van. A magyar sajtó objektivitásának hiánya érhető ebben. Egy magyarországi lap kijelentéseinek referenciája nem terjed túl a saját hívő táborán, felszólításai csak a lap olvasóinak pártos vágyait, s nem egy közakaratot képesek megfogalmazni. Kijelentései csak a Gyurcsány-Orbán jelentéstartományi mocsárban értelmezhetők, s értelmezettek.
Egyetlen egy szerkesztőnek nem jut az eszébe a külföldi idézetek szennyes rendszerét tisztára mosni. Mindenki csak azt idézi, ami világképébe vág. A Magyar Nemzet olvasói úgy tudják, hogy a német lapok szerint Gyurcsány nem más, mint poszt-komcsi reinkarnáció. A Népszabadság olvasói szerint viszont a német lapok Orbánt a legveszélyesebb populistának tartják. Csak aki olvassa ezeket a lapokat, az a maroknyi kisebbség tudja, hogy ilyen megállapításokat ugyanazok a lapok tesznek attól függően, hogy mit vizsgálnak. Nálunk ez nem fontos. Csak az a lényeg, hogy találjunk egy idézetet, amely az ellentábort kritizálja.
De ennél többről van szó, amikor folytatjuk a Kádár-kor „nem mi mondjuk, hanem a fejlett nyugat” közlési gyakorlatát. A magyar lakosságot import-legitimitással befolyásolják, mert a hazai árut nem tartják fogyaszthatónak. S ahelyett, hogy legyártanák a magyar szájból hangzó legitim és hiteles üzenetet, más országokból importálják a hiteles szót.
Minden ilyen üzenet aláássa a nemzeti önbecsülésünket. De nem azért, mert kívülről kritizálnak minket. Hanem azért, mert nekünk csak a külföldi a hiteles szó. Ennek csak egy ellenszere van: a hazai hiteles intézmények rendszerének kialakítása. Olyan lapok létrehozása, amelyeknek súlya van. A politikai megosztottságon túlmutató kijelentésekkel bírnak. És itthon vannak.