A kormányfő két-három hónapos taktikai csatákat vív a tavalyi népszavazási kudarc óta. Két-három hónapos időszakokat vészel át, legyen szó politikai vereségről vagy gazdasági válságról.

A márciusi népszavazási vereséget követő két-három hónap az agonizálással telt el. Aztán következett az SZDSZ kilépése, s az egy-párti kormányzás politikájának kialakítása. Ősszel pedig válságot kezelt: az első hullámot. Most január és március között a másodikat. Márciustól júniusig az EP kampányt irányítja majd. Utána meg három hónapja lesz felkészülni az ősszel induló választási kampányra vagy egy előrehozott választásra.

Tavaly a vereség után azt mondta: kell néhány hónap, hogy feldolgozzák a népszavazási eredmény hatását. A következtetést végül is az SZDSZ vonta le – de a Gyurcsány –kormány utolsó harmadának kormányzási kerete ezzel ki is alakult.

A kormányfő nem tud hosszabb távra tervezni – a meghatározó tényezők ugyanis ebben az időszakban kívülről jönnek. A koalíciós partner kilép, az MSZP lázongani kezd ( nyár vége), a válság beköszön ( ősz), választások és újabb és újabb megszorító intézkedések alakítják ki a kormány szűkös mozgásterét.

Ma már azt is látjuk, hogy a miniszterelnök minden egyes ilyen szakasz végére enyhülést vár, ami nem következik be. Az SZDSZ majd meggondolja magát. A válság nehezén már túl vagyunk. Van esélyünk a nyári választáson, mondja a miniszterelnök minden alkalommal. Kormányzásában passzív és aktív időszakok követik egymást, néhány hetes időtartamokban pulzálva .

Személyében hatalmas ütéseket kap a gyomrára, szerencséjére egy időszakban mindig csak egyet. Ezeket a helyzeteket eddig kezelni tudta, s győztesen került ki belőlük.

Később majd sokan megjegyzik, hogy Gyurcsány Ferenc 2004 és 2008 között irigylésre méltó mozgástérrel rendelkezett és rendelkezhetett volna. Ennek méretei különösen szembetűnőek lesznek ahhoz képest, ahogyan 2008 ősze és 2010 között kormányoz majd. 2008 és 2010 között gúzsban kötve táncol.

Gyurcsány Ferenc kormányzásának állandóan visszatérő motívuma az, hogy „meri vagy nem meri”? Ez hatotta át az őszödi beszédet, s annak kezelését, az egészségügyi reform menedzselését, s most a válsággal kapcsolatos döntéseket is.

A miniszterelnök legutóbb csütörtökön este bizonyította, hogy érthetetlen módon lassítani próbál akkor, amikor lépni kellene. Csütörtökön a forint a történelmi mélypont környékére került ( azóta, pénteken már át is lépte), s a devizahitelesek vacogni kezdtek. A miniszterelnök megnyugtató bejelentést tesz: aki nem tudja fizetni a részleteket, azt a kormány megsegíti. Majd hozzátette, hogy két héten belül munkálják ki a részleteket.

Ráérünk erre várni? Azon a napon, amikor a forint az utóbbi idők egyik legrosszabb eredményét éri el? A kormányfő pepecsel a részletekkel, miközben a forint átszakítja a 300 forint/euró árfolyamhoz vezető úttorlaszt?

A kormányfő tavaly arra is ráért, hogy hónapokig mérlegelje annak a választásnak az eredményét, amelynek eredménye előre látható volt. Nagy kutatóapparátust foglalkozta a Miniszterelnöki Hivatalban, amely percről-percre méri a kormányzat megítélését. Előre látható dolgok feldolgozása tart hetekig, mintha azokkal nem lehetett volna számolni. Tavaly ősszel egyik-napról a másikra változtak meg a költségvetés tételei a késő nyári és a kora őszi hetekben. Tavaly év végén a kormány egy hét alatt költött el 200 milliárdot, s most egy hét alatt változtat azokon a költségvetési alapszámokon, amelyekről tudja, hogy szentek: a megváltozásuk vagy azt jelenti, hogy a kormány szigora enyhül vagy azt, hogy nem képes a helyzetet számba venni. Megszorításokat nyom le az emberek torkán, mert minden tíz milliárd számít. Majd két hónapon belül kiderül, hogy erre-arra mégis van 50-100 milliárd – amiről egy hónap múlva ismét kiderül, hogy mégsem felesleg, hanem a hiányt növeli.

A kormányfő persze meglépte a szükséges lépéseket, de nem látszik rajta, hogy azért csipkedné magát, mert válság van, mert az iránta érzett bizalom megroppant volna, mert szocialista szavazók is elutasították reformjavaslatait. Aki havonta mohácsi vereséget szenved, mert nem tudta, nem gondolta, nem szóltak neki, az előbb-utóbb pipogyának tűnik. Akkor is, ha közben, a legpéldásabb tanulóként teljesíti a maastrichti előírásokat.

Mindig a tönk szélén vonja le a tanulságokat, s mindig kiderül, hogy bár azt mondta, nincs mozgástér, de azért egy kicsi mindig van. Egy gyesnyi, egy nyugdíj emelésnyi, egy havi fizetés kiegészítésre való.

Tudja, de nem meri? Teszi, de nem tudja? Kínos, ha egy miniszterelnök válság menedzselés közben, vezetőként ilyen dilemmákat ébreszt.