Takarékosan bánnak a szavaikkal, ezért később majd mellébeszéléssel, hazugsággal vádolhatók.
Az adócsökkentés gondolata az, amely a két riválist azonos platformra hozza. Úgy beszélnek róla, mint a mesebeli lány: hoznak is valamit, meg nem is.
Gyurcsány Ferenc soha nem szűnő módon mást mondani hétfőn, mint kedden. Hétfőn adót csökkent, kedden szó sem lehet róla.
Orbán Viktor semmi másról nem beszél, mint az adócsökkentésről, de nem részletezi a terveit.
Több az azonosság ebben, mint elsőre gondolnánk.
Orbán nem ködösít, ahogyan azt sokan állítják, hanem azt az egyetlen programpontját hajtogatja, amelyről tudja, hogy megcsinálható. Az adócsökkentéshez való monomániás ragaszkodása azt jelzi, hogy a Fidesz pártelnöke tudja: semmilyen más pozitív ígéretet nem tud tenni. Azaz, semmi másban nem ígérheti a terhek csökkentését. Ez nem új dolog.
Orbán valamikor a kilencvenes évek közepére megtanulta, hogy vezető politikusként, aki reményt keltő frontember akar lenni, a szerepe az, hogy pozitív és lelkesítő dolgokat mondjon. Kormányfők jelöltként programja pozitív elemét sulykolja.
Ha másról nem beszél, akkor nincs más jó hír a tarsolyában.
Az adócsökkentés zseniális téma. Mindenki ezt akarja hallani. Elalélunk tőle, mert mindenki a saját adója csökkentésére gondol. Akkor is, ha a politikus nem ígérte meg mindegyikünk adójának a csökkentését. De a politikus dolga az, hogy olyan szavakat találjon, amelyek fedik a programját, ugyanakkor attól vonzóak sokak számára, hogy mindenki a maga előnyére tudja vonatkoztatni azt. Az adócsökkentés ígérete ilyen.
Ugyanezért használja Gyurcsány is az adócsökkentés fogalmát. A területfoglaláson túl – ne csak az ellenzéké legyen a fogalom – a lehető legtöbb ember vágyának megtestesítésére is törekszik. Az adó téma és az adórendszer olyan bonyolult, hogy ezt is és azt is lehet mondani. Holnap megszűnik az iparűzési adó? Egy régi kérés teljesül. A fél sajtó elájul majd. A vállalatvezetők befogják a szájukat. Hogy közben egy százalékkal nő az áfa? Hát, valamiből élni is kell. Csökkent vagy nőtt az adó? Nézőpont kérdése. Hazudott, mellébeszélt a miniszterelnök? Igen is, meg nem is. Én inkább azt a fogalmat vezetném be az ilyen típusú politikusi mellébeszélésre, hogy takarékosan bánt a szavakkal. Ezt teszi Orbán is.
Vegyük észre, hogy Orbán az adócsökkentésről szeret beszélni, s ha megszorongatják, rögtön a kormányzati luxus kiadásokkal, a politikai osztály létszámának csökkentésével, a nagyobb állami támogatástól felpörgő gazdasági teljesítményről ( több munkahely, több foglalkoztatott) beszél. Holott ő is tudja: az azonnali, egy éven belüli bevételek minden kormány kezében ugyanazok: adóemelés, járulékemelés, illeték emelés, s a közszféra béreinek csökkentése. Az inflációról nem is beszélve, de Orbán ebben következetes: inflációellenes politikát folytatott és folytatna eddig nyilatkozatai alapján. Szóval, maradnak az előző eszközök.
Annyit még hozzátennék, hogy a politikusok mindig így beszélnek. A sajtó dolga megírni, hogy mi a helyzet.
Az őszödi beszéd –helyzet kialakulásának felelőse felerészben a sajtó (a médiaipar egészére gondolok), amely nem követte a saját ágendáját, s nem tette világossá, hogy a politikusi beszédhez képest mi a valóság. Ma sem más a helyzet, csak jelzem.
