Orbán Viktor és a Fidesz nem kormányképes, mert csak a pozitív dolgokról tud beszélni. De ettől még megnyerheti a választást, mert a magyar társadalom még mindig nem hajlandó a valós képpel szembesülni.
Lehet szidni Orbán Viktort, hogy miért nem beszél a válságot megoldó megszorító lépésekről, de az eredmények őt, s nem kritikusait igazolják. A magyar választók többségét nem érdekli, hogy Orbán Viktor csak a szépről beszél.
Balázs Péter, volt európai biztos a Rádiocafé „Szinkrontolmács” című műsorában tegnap azt mondta: futball-szurkolók határozzák meg a magyar választásokat. A saját csapatot imádják, az ellenfelet utálják, nyújtsanak bármilyen teljesítményt.
Ha a tények felől nézzük, ez azért nem teljesen igaz. Több százezer ember ingadozik a Fidesz és az MSZP között, s a választás ők döntik el. De a választói viszonyulást már jól leírja a hasonlat. A magyar választóknak úgy látszik, szükségük van arra, hogy valakit utáljanak, mert akkor megtalálják azt is, akire szavaznának. Függetlenül attól, hogy mit mond.
Magyarországon már válság van, már tízezreket bocsátottak el, a politikailag potens középosztály meredeken emelkedő törlesztő részletektől szenved, s a szakértők évek óta azt mondják, hogy masszívan túlköltekezett a büdzsé.
Ha azonban egy politikus a választási stratégia felől értékeli az eltel időszakot, akkor azt kell megállapítsa, hogy Orbán Viktor nyugdíjasokat sújtó gondolatainak kiszivárgása több veszteséget hozott pár hét alatt, mint az a politikai irány, amelyet a válság kitörése óta követ.
Ezért évértékelő beszédének elemzése és értékelése lehet ugyan vehemens, súlyos és igaz, de nem rezonál a választókkal.
Talán azt is mondhatjuk, hogy a magyar politikai nyelvnek és kifejezésmódnak a sikerességhez expresszívnek kell lennie, indulatot, érzelmet, félelmet megfogalmazónak, tartalmában pedig utópikusnak kell lennie, amely általában reményt keltő és nem sokkoló, pesszimista.
Ha innen nézzük, Gyurcsánynak igaza volt az őszödi tipródásában, amelyben a politikai döntéshozók figyelmét felhívta a politikai fordulat programjára, de a választókét nem.
Gyurcsány Ferencnek egy olyan ellenzékkel szemben kell politizálnia, amely pozitív utópiát árul. Nincs kétségem afelől, hogy fordított szereposztásban ugyanez lenne a helyzet.
Gyurcsány Ferenc többé-kevésbé megfelel ennek. Többé, amennyiben adóemelő programját áttörésként tudta eladni, s képes volt adócsökkentést belefoglalni a következő időszakra vonatkozóan. Kevésbé, amennyiben képtelen megszabadulni a gerinctelenséget sugalló ide-oda táncolástól, amikor egyik nap ezt, másik nap azt mondja. Ezen a héten ismét puhított a csomagon, holott korábban azt sugallta, a cafeteria rendszer megadóztatásán múlik az ország sorsa.
Két hete azt mondta, elfogadhatatlan a Reformszövetség javaslat csomagja. Ezen a héten már arról beszélt, hogy még a Reformszövetségénél is keményebb javaslatokat hord a tarsolyában. Lehet, hogy hivatali ideje utolsó szakaszában bedurvul a miniszterelnök, s egyre vaskosabb intézkedéseket hoz. Vagy csak beszél?
A sajtó már túl van ezen. Gyurcsány ma már bukott politikusnak számít, Orbán viszont egy egzotikus érdekesség. Azt nem érzem, hogy túl nagy bizalom övezné – de riválisát már annyira unja mindenki, hogy még a furcsa is megbízhatóbb az ismertnél.
Orbán persze csak a jelenlegi kontextusban hangzik furcsán: következetesen ugyanazt mondja. A válság nem érintette meg, a másfajta kapitalizmusról szóló elképzelése régi témája. Meg az adócsökkentés. És amiről nem beszél: olyan programja van, hogy januártól csökkenti az adókat, de decemberre annyival több kerül be a költségvetésbe, hogy még az adósságot is csökkenteni lehet majd belőle.
Mondhatjuk azt, hogy hol él ez az ember?! És? Számít ez ma bármit is? A szavai kifejezik a választók egy jelentős részének a frusztrációját, vágyát, ez magasra röpíti a népszerűségi listákon, s valószínűleg megnyeri majd a választásokat. Amikor hatalomra kerül, a makro közgazdászok kiszámolják majd, hogy mennyit kell feltétlenül megszorítani, Orbán kiszámolja, hogy ezen felül menyi marad a választók igényeinek kielégítésére. A verkli pedig megy tovább a szokásos menetben.
A kialakult politikai és gazdasági modell tartalékai 2014-ig biztosan kiapadhatatlanok.
