Ha két napon nem állnak elő egy olyan emberrel, aki vállalja is a miniszterelnöki posztot, akkor a kormánypárt elveszti a legitimációját, s nem marad más választása, mint belemenni az előrehozott választásba.
Ha a kormány párt és a vele ellenzéki szövetségben levő SZDSZ nem talál senkit, akiben meg tud egyezni, s aki vállalja is a miniszterelnöki posztot, akkor nem kormányképesek. Még egy győztes választás után is ez lenne a helyzet, nem egy olyan helyzetben, amikor a választási győzelmet kivívó politikus, az egykori miniszterelnök-jelölt maga is megbukott ( politikai értelemben).
Az, ami miniszterelnök-jelölés alatt zajlik, kabaré. Nevetségessé teszi a szocialista, liberális tábor társadalmi beágyazottságáról kialakult képet. Egyben a nemzeti megmentés gondolatát is.
Egyfelől az elit támogatásának hiányát jelzi. Másrészt azt, hogy a reformkormány koncepciójára támaszkodva nem nyomható le egy pártpolitikai érdekek által vezérelt koalíciós elképzelés.
Vagy azért véres a torka ennek a koncepciónak, mert már a saját holdudvara sem támogatja vagy azért, mert a reform –kormány koncepciója már nem bír érvénnyel.
Mindkét esetben a két párt politikai szövetségének éltető ideológiája fulladt ki.
Az MSZP számára még mélyebb a baj. Egyfelől nem jön be az a politikai koncepció, amelyben Gyurcsány Ferenc a frontvonalból levonul, de a színfalak mögött irányítani akar. Ha a saját holdudvarukban sincs olyan, aki ezt vállalná, s az SZDSZ-nek is még elfogadható, akkor ez a lehetőség kifújt.
Ha nincs olyan, a szoci-libi koalíción túlsugárzó legitimitású szakember, aki vezetni tudná a kormányt, akkor a nemzeti megmentés gondolatával sem kereskedhetnek a szocialisták.
Azaz, nincs mi alapján kormányozni.
Ha mégis kormányozni akarnak, akkor egy világos politikai felelősséggel rendelkező MSZP kormányt kell alakítani, amelyet az SZDSZ kívülről támogat. A politikai felelősséget mindenfajta „nemzeti”, „szakértői”, „egységkormány” ellentéteként értem.
Élén egy MSZP politikus áll vagy egy elfogadott, politikusként is értelmezhető ember.
Szerintem két emberre illik ez a leírás. Bajnai Gordonra és Kiss Péterre. Bajnai Gordonról már írtam, lásd az előző posztot. Kiss Péter tökéletesen alkalmas egy politikai kormány vezetésére. Kiss Péter nem felelőtlen politikus, nem akarja csődbe vinni az országot, nem fog harmadik utas gazdaságpolitikát követni akkor, amikor eddig is szolgálta Gyurcsány gazdaságpolitikáját. Politikai legitimációja az MSZP-ben erős, az SZDSZ meg már nem utálja. Kiss mellett Gyurcsány pártelnök annyit zsonglőrködhet politikai téren, amennyit csak akar.
Kiss Péternek van politikai arcéle, amely erőteljes, Gyurcsánytól eltérő. Felületesen úgy lehetne leírni, hogy balosabb, nemzetibb, konszenzuskereső stb, de ezek most nem fontos elemek, mert Kiss Péter felelősen kormányozna, válságot menedzselne a maga elszánt, sziszifuszi módszerességével. A politikusi portfoliójába éppen jól jönne egy ilyen feladat, mert színezné a róla kialakult képet. Nem hajtana végre nagy csodát, mert a jelenlegi helyzet menedzselése nem a szívéhez közeli gazdaságpolitikát igényelné. De elvégezné a dolgát, s még a Gyurcsány számára oly szükséges reformokat is meglépné. Eddig is kettesben játszották le a meccseiket. Most is meg tudnák ezt tenni.
Szóval, elég a hochmecolásból.
