Politikai státuszát tekintve a Bajnai –kormány szakértői. De persze, kétértelműen. Amolyan magyar politikai megoldásként.
Szakértői a feladata, a hivatása, s erre formálódik a támogatása. Az a dolga, hogy olyan döntéseket hozzon meg, amelyet a politikusok az elmúlt fél évben, s az azt megelőző években nem mertek meglépni.
Természetesen a kormány támogatása politikai: MSZP-s képviselők szavazzák meg, SZDSZ-es képviselők támogatják kívülről.
Működése a pártpolitikai versengés keretei között zajlik: a jobboldal nem támogatja intézkedéseit, s a politikai küzdelemben ezt is csak egy szocialista kormánynak tartja majd.
Tagjai is valószínűleg politikusok lesznek, s ha egy-két kulcshelyen szakértő ül is majd, miniszteri felhatalmazásuk politikailag korlátozott lesz. A miniszterelnöktől függenek majd, s tőle várhatják a javasolt döntések keresztülvitelét.
Az eddig híradásokban az derül ki, hogy még a politikai mandátum keretein belül sem tisztázott a kormány mozgástere. A szocialista politikusok nem megrendelőként viselkednek, akik megmondják, hogy milyen eredményt akarnak látni, s kontrolljuk csak ennek teljesítésére vonatkozik.
A kormány mozgástere úgy alakult ki, hogy Bajnai bedurcázott, levágott egy elképzelést az asztalra, s azt mondta, ezt vagy semmit. A szocialista politikusok pedig – mozgástér híján – azt mondták, hogy jó, legyen.
Ami azt jelenti, hogy ha nő majd a mozgástér, Bajnait majd különféle politikai megfontolások alapján próbálják majd korlátozni.
Ebben a helyzetben majd senki nem hivatkozhat semmire, hiszen semmiféle szerződést nem kötöttek semmire sem. Nincsenek rögzített célok, eszközök. Nincsenek tabu témák, s így nincsenek konfliktusok sem. Ez most haladásnak tűnik, pedig a körülmények lazulása idején azonnal hátrányos lesz.
Keretek híján mindenki azt mond majd, amit akar, s ismét egy keserű vita veszi majd kezdetét.
De ez csak a nyilvánosság előtt történő dolgokra vonatkozik. Mire a nyilvánosság előtt megérik egy-egy konfliktus, addigra belül már több körben csaták zajlanak le. Ha sok lesz belőlük, Bajnai meggyengülhet.
Tudom, most a hangulat olyan, hogy mindez nem számít, ha ez sem jön, akkor majd választások lesznek. Ám ha azt vesszük, hogy a szakértői státusz komoly, akár átfogó, hosszú távú intézkedéseket is megalapozhatna, akkor már számottevővé válik a veszteség és annak lehetősége.
Gyurcsány Ferenc változás menedzsementjének egyik alapvető kudarca, hogy a leköszönő miniszterelnök olyan helyzetbe lavírozta magát a leváltásával, amelyben lemondott az utódlás, s az új kormány politikai mozgásterének kialakításáról.
Gyurcsány nem Medgyessy, aki vette a kalapját az elbocsátása után. Amikor lemondott, politikai súlya, befolyása és tekintélye a párton belül rendkívül erős volt. Éppen párt órával később nyolcvan öt százalékkal pártelnöknek választották. Politikai tőkéjét a következő kormány mozgásterének erősítésére és nem gyengítésére kellett volna használnia. Ha azért sakkozott, hogy Bajnai legyen az utóda, akkor közeli barátja csak átkozhatja, mert a pozíciót ugyan kikaparta neki, de egyszerűen szólva, benne hagyta a szarban, s Bajnainak egyedül kell abban evickélnie. Ez pedig nagy baj. Gyurcsány választott politikus – parlamenti választáson és pártválasztáson megválasztott -, Bajnai viszont egy adott posztra felkért, s kinevezett ember. Senki nem választotta meg sehol. Csak elfogadták. Most éppen a miniszterelnöki poszton.
Ha Gyurcsány azt gondolta, hogy egy új helyzetet alakít ki, amelyben ő lesz a pártelnök, aki az új kormányfőt teljes mellszélességgel tudja támogatni, akkor ez nem jött be. A nemrég még legerősebb politikus, aki a legfontosabb politikai támogatói kör, a tagságot reprezentáló pártkongresszus szavazatát megszerezte, mára az MSZP másodvonalbeli politikusává vált.
Bajnai mozgásterét két dolog határozza meg: a hiszti-faktor, meg a kétharmados győzelem veszélye. Amint túl sokat hisztizik, s az MSZP közvélemény-kutatási adatai javulnak, akkor neki befellegzett.
Mindez nem csak eszmefuttatás. A miniszterelnök, amikor majd a feladatát végzi, tudatában lesz mindennek. Azt is tudja, hogy maga a feladat egy döntő ponton definiálatlan. Csak tűzoltó, költségvetési egyensúlyt javító intézkedéseket kell meghoznia, vagy pedig hosszútávú, a szociális rendszert, a közigazgatást, a közalkalmazottak helyzetét is befolyásoló intézkedést is hozhat?
Ma már tudjuk, hogy két hétvége alatt össze lehetne írni a felesleges központi intézmények listáját, három hét alatt újra lehet szabni azok feladatait, s egy hónappal később meg lehet szüntetni a felesleget. Mi lenne, ha holnaptól csak hat minisztérium lenne az országban, s a mega-miniszteri apparátust és feladatokat egy tollvonással egyszerűsítenék? Bajnai belevághat ebbe? Van rá felhatalmazása?
Másképpen is nézhetjük. Amikor a kormányfő levágja a gyest, gyedet, megszünteti a tizenharmadik havi nyugdíjat, utána mit fog csinálni? Megválasztják az egyik nap, két hét alatt a parlament elfogadja a szükséges törvényeket, aztán nem lesz semmi dolga. Akkor meg miért nem lehetnek előre hozott választások?
Hát persze, azért, mert várni kell, amíg az MSZP, SZDSZ szavazótábor hízni kezd. De mit fog csinálni a kormány? Elvileg még mindig 12 hónap áll a Bajnai –kormány előtt. Mivel vesztegetik majd az idejüket?
Az utolsó politikai értelemben szakértő kormány, a Németh-kormány 1989-ben pontosan ennyi idő alatt rengeteg törvényt fogadott el, szabályozta a privatizációt, az ünnepek rendjét, formálta az átalakuló állampárt politikai arcélét. 2009 áprilisa ebben az értelemben nem különbözik 1989 májusától, amikor az a kormány megalakult.
A politikai státusz szakértői kormányra utal. A megrendelés hiánya, a legerősebb támogató degenerálódása, a párton belüli alkalmi politikai koalíció (Lendvai-Kiss) gyenge politikai támogatást jelez.
Szóval, mi a Bajna-kormány politikai mandátuma? Meddig terjed az? Foglalkozik vele valaki?
