Bajnai Gordon sem képes a szoci-libi reform-retorikán változtatni.
Lehet kisebbe költözni – így foglalta össze az Index azt, amit a kormányfő mondott. Az eredeti mondat szerint: aki dolgozik, s nem tudja fenntartani, az adja el a lakását. Mert Magyarországon túlságosan erős az immobilitás, szemben Nyugat-Európával, ennek egyik jele a bérlakások ki száma.
Tegnap írtam arról, hogy ha szocialisták nem a 20 százalék alatti szintet akarják megcélozni, akkor le kell szállniuk a magas lóról. Bajnai tegnapi ATV-s nyilatkozatában éppen hogy felült rá.
A miniszterelnök dacos stílusának akkor lenne helye, ha az MSZP szilárdan őrizné választói magját és a változások mellett elkötelezett szavazók is mellette állnának. Ez nem azt jelentené, hogy a legnépszerűbb párt, hanem csak azt, hogy jelentős támogatottsága van.
Egy a maga kategóriájában a béka feneke alatt levő párt viszont nem ebben a helyzetben van.
Bajnai is dacos büszkeséggel beszél a megszorító intézkedésekről, ami a szocialista, liberális oldalon az érett politikus egyik jellemzője.
Dühösek, mert nekik kell keménykedniük, dühösek, mert más nem végezte el a feladatot, dühösek, mert ezzel szavazókat vesztenek el, dühösek, mert ki a fene szereti ingerelni az embereket, dühösek, mert hitük szerint jót tesznek, de ezt senki nem értékeli, s dühösek, mert senki nem látja be, mekkora jót cselekednek.
A düh hangvétele az arrogancia, mozdulata a vállrándítás. Összeszorított fogak és visszafojtott indulat.
A szocialisták imádnak a reform-vérben tocsogni, s az áldozatokat a vállalás heroikus nagyságát jelző mozzanatként kezelni.
A megalapozatlan arrogancia
Bajnai a társadalmi igazságosság nevében osztja az észt. A társadalmi igazságosság azonban cseles fogalom, mert egy egészen sajátos univerzumot tár fel. A társadalmi igazságosság része, hogy a vagyonokat tisztes munkával, tehetséggel, szorgalommal, iparkodással, kitartással, vállalkozó kedvvel, kockázatvállalással érik el az emberek. Az igazságosság része, hogy a közvagyont gyarapító emberek vagyona nő, s nem azoké az állami menedzsereké, akik ilyen-olyan menedzser szerződésekkel, magánzsebbe outsourcingolt mutyi megbízásokkal a közpénz herdálják. A társadalmi igazságosság része, hogy valódi értéknövekedés zajlik, s nem virtuális.
A szocialisták kormányzása, a képviselői térítések helyzete, a széleskörű korrupció és a többi és a többi nem alapozza azt meg, hogy a szocialista miniszterelnök a társadalmi igazságosság univerzuma felől értelmezze kormánya intézkedéseit.
A társadalmi igazságosság nem makro-gazdasági fogalom, amelyet a makro ügyek rendbetételekor kell használni, hanem egy önálló jelentéstartománnyal bíró fogalom. Ahogyan a szocialisták használják, az nem más, mint pillanatnyi szóvirág a lejáratott reformok vagy a megszorítás kifejezések helyett.
A lakáshelyzet
A lakáshelyzet külön probléma, de egyben a társadalmi igazságosság eklatáns példája is. Bajnai gondosan válogatta meg a szavait, s ez dicséretes: azt mondta, aki dolgozik, s nagyobb lakásban él, mint amit fent tud tartani, az költözzön kisebbe. A nyugdíjasok esetében meg az örökösekre terhelnék az ingatlandót.
A társadalmi igazságossá érve ennél az intézkedésnél nem állja meg a helyét. Az egyik legnagyobb vagyontárgy, a lakás tulajdonlásának ugyanis sok tekintetben semmi köze sincsen az adott családban megtermelt pénz mennyiségéhez.
A lakásvagyont a felszabadulás után a kommunisták újraosztották: rekviráltak és egyéni ráfordítások nélküli újraelosztást hajtottak végre. Fájdalom, de az ötvenes évek erőszakos redisztribúciója nem elfelejteti, hanem exponálja azt a tényt, hogy az MSZP jogelődje, az MSZMP örököse volt annak a kommunista pártnak, amelynek a vezetésével erre sor került. Ez pedig egy súlyos igazságtalanság volt. Emberek százezreit fosztotta meg vagyonától.
A történet másik eleme, hogy az MSZMP ragaszkodott a magántulajdon elvi elvetéséhez, s az önkormányzati lakások magántulajdonát nem tette lehetővé. A lakáspiaci tőkék és kereskedelem kialakulását is akadályozta. A rendszerváltás így az igazságtalan logika alapján elosztott lakásokban érte olyan emberek jelentős részét, akik az új világban nem vagy nehezen tudták fenntartani a lakásaikat.
Orbán Viktornak is igaza van, amikor azt mondja a vagyonadó ellen: a hatvanas évek kispolgárosodásában a vagyon, falun, vidéki városokban a nagy alapterületre épített kevés szobás lakások szolgálták az életszínvonal emelését; nem utolsó sorban a vagyonosodást, hiszen házakban lehetett megőrizni a vagyont.
Sokan e házak lakói közül a rendszerváltás vesztesei vagy gyenge nyertesei, akiknek az életszínvonala bukdácsol: hol jobb, hol rosszabb.
Az ő lakáshoz, házhoz, alapterülethez való viszonya nem egy szerves fejlődés alapján alakult ki. Nem a tőkék-keresetek-nemzeti jövedelem növekedés alapján osztódtak el a lakások egy hosszú, negyven éves békés, prosperitással teli időszakban, mint Nyugat-Európában, hanem egy csökött társadalmi rendszerben, majd egy csökött piacgazdaságban, ahol a lehetőséggel rendelkezők és a lehetőség nélküliek eloszlása sok tekintetben nem volt igazságos, méltányos és érdemek szerinti.
A lakáspiac kezelése a szocialisták társadalmi igazságossággal kapcsolatos gondolkodásának hiányaira is utal. A szegényeket segélyező, a szociális kiadásokat védelmező szocialisták az állami kiadások újraelosztásában profik. A vagyonosodás kezelésében és a vagyonok kezelésében bénák. A high-end vagyonokhoz van affinitásuk: a magán megtakarítások, a kamatjövedelmek, az osztalékok adóinak emelését, csökkentését prímán menedzselik. Ebben van kompetenciájuk. Ha kell adóztatnak, ha kell, adót csökkentenek.
De képtelenek a középosztály azon részét kezelni, amely nem a megtakarítását, a szabadon felhasználható jövedelmét gyarapítja, hanem éppen megél. Ez nem a szegények világa, s ez a réteg is erősen tagolt. A kilencvenes években eladta a nyaralót, tanyát vett egy olcsó vidéken, a nagyobb lakásból vett kettőt magának, meg a gyerekének, minden pénzét a gyerekei lakására fordította. Vagy nem vett lakást, mert nem volt lehetősége vagy kedve, de viszonylag jól él. S a meglevő lakása a vagyona. Ők messze vannak a nyugat-európai életnívótól, de nem is szegények. A társadalmi igazságosság fogalma azonban az esetükben válik a legélesebbé, amikor ennek nevében adóztatják meg őket. Bennük merül fel az, hogy miért is? Másokra, a jobban élőkre, a szerencsésebbekre, vagy menőbbekre mi és hogyan terjed ki ugyanezen társadalmi igazságosság nevében?
Az MSZP-nek erre a világra, a társadalom ezen – egyébként igen széles – szeletére nincs igazán válasza. Nem tud vele mit kezdeni. Nincs kidolgozott elképzelése, s ezért a társadalmi igazságosság jól hangzó, ám üressége miatt blöff jellegű szlogenjére hivatkoznak.
A kínos off-shore
Ebből a perspektívából nézve nagyon kínos az off-shore cégeken keresztül kezelt cég – és magánvagyon, amire a szocialisták esetében – is, lásd jobboldali vagyonok – fény derül. Bajnai Gordon off-shore cége azt jelenti, hogy a miniszterelnök korábban adót optimalizált, azaz adót nyert ki a saját zsebébe, a magyar adórendszert kicselezve. Az a Bajnai, aki Gyurcsány közeli barátja, aki azt mondta az adórendszer miatt nyavalygó tulajdonosoknak, hogy menjenek el Szlovákiába, ha ennyire izgatja őket az adóteher. Közben a szocialista holdudvar, támogatói kör már korábban elhagyta az országot adócsökkentés céljából.
Én nem vagyok az off-shore cégek ellen, sőt, az adókban megnyilvánuló verseny ellen sem, ráadásul azt gondolom, hogy a lényeg a fogyasztás megadóztatása, mert az adót optimalizálók is előbb-utóbb fogyasztanak. Tehát nem az adóoptimalizálás ellen érvelek, hanem azt elemzem, hogy a politikában nem lehet nyilvánvaló álszentséggel kezelni világosan összefüggő dolgokat. Vagy legalábbis nem érdemes.
A magyar választók jelentős része a kilencvenes években nem értette az off-shore cégeket. De ma már sokkal tudatosabbak vagyunk. A nem olyan jól eleresztett szavazók egy része is érti, hogy az állami büdzsé, meg az adók között szoros az összefüggés. Az adóelkerülés mindenki számára ismert gyakorlat. Az igazságtalanság és igazságosság nem olyan távoli fogalom, mint gondolnák. Sőt, éppen a társadalmi újraelosztás, a vagyonosodás, a siker elemei foglalkoztatják ma a társadalmat. Ma központi kérdés, hogy neki miért sikerült, s mi kell ahhoz, hogy nekem is sikerüljön? Az offshore kormány igazságtalan vádja azért üt, mert egy társadalmi véleményklímába ágyazódik bele.
Szerintem
Szerintem rossz az út, amelyen az MSZP jár. Nem lehet a társadalmi igazságosság felől értelmezni ezeket a döntéseket, mert ez a fogalom kikerülhetetlenül retrospektív. Rawls azt javasolja a társadalmi igazságosságról szóló művében, tekintsünk el a kiinduló helyzettől a mindenki számára előnyös rendszer felépítéséhez. Ez egy filozófiai konstrukció esetében ez hasznos, segíti a tisztánlátást, de egy gyakorlati politika és annak ideológiájának kialakulásában éppen, hogy nagyon haszontalan gondolat. Az embereknek ugyanis vannak élményei, emlékei, s véleménye a jelenről és a múltról. Tudják, hogy egyeseknek már sikerült, másoknak nem, s azt is, hogy éppen nem a tulajdon nélküli kommunista társadalom bevezetése van napirenden.
Az igazságosság helyett a közteherviselés fogalmát lehet in medias res alkalmazni. A közteherviselés nem retrospektív, hanem horizontális fogalom ( a lefelé és felfelé tagozódó társadalomban vertikális értelme is van). Előzménye nincs, bármikor be lehet normatív alapon vezetni. Egy mozzanat azonban kell hozzá: mindenkire, s mindenre kell, hogy vonatkozzon. A parlamenti képviselőkre és a költségtérítésre is.
Reformdüh egy másik metszetben – a Fidesz
Az a baj a szocialistákkal hogy képtelenek a mindennapokban értelmezhető utópiákat alkalmazni. Minden ideológiai lelkesítő fogalom utópia. Sosem leszünk egyenlők, teljesen szabadok, s a világ sem lesz igazságos. De mégis ilyen szavak ejtenek rabul minket a modern világban.
A Fidesz egyik nagy erőssége, hogy az utópikus gondolkodást és vágyakat a politikai ideológiájuk részévé, s politikai döntéseik lelkesítő elemévé tudják tenni.
Ez az, ami pozitív propagandaként jelenik meg.
A fideszesek erről szeretnek beszélni, s nem a megszorításokról. A politikai felfogásuk része, hogy az embereket nem idegesíteni kell, s szorongásokat kiváltani belőlük, hanem a számukra pozitív célok, vágyak megfogalmazását kell politikai célokként megjeleníteni. Ez az a mély meggyőződés és tapasztalat, amely alapján Orbán Viktor nem beszél megszorításokról – bár tudja, azok is lesznek -, ezért nem alkalmaznak a közgazdászok és a ballib véleményformálók mércéi szerint racionális beszédet. A politikát ugyanis az emberek pszichéje részének tekintik - pontosabban azt gondolják, a tömegdemokráciában az emberek pszichéjük alapján választanak, s e tartomány elemei alapján kell sikeres politikai krédót, üzenetet, ideológiát formálni.
A fideszes megközelítés azért cselesebb, mert egy pontig kevésbé veti fel a fideszes politikusok személyes helytállását. A Fidesz ugyanis arra koncentrál, hogy az emberek saját lelkük ideáinak megközelítését lássák a politika gyakorlatában. Ezért beszéltek úgy a kormányon, ahogyan, s ezért nem mentek bele a megszorítások taglalásába. Választóik, és támogatóik saját vágyaik megvalósításával tölti el a percepciójukat, s így kevesebb erejük jut a fideszes politikusok és a holdudvar viselt dolgainak vizsgálatára.
Orbán Viktor szőlőügyi jegyzőkönyvének napvilágra kerülése épp azért volt halálos, mert rávilágított arra, hogy a választók ideáinak megvalósítása mellett a személyes haszonszerzés is szerepet játszik vagy játszhat a magasban hozott politikai döntésekben. S ez éppen a Fidesz utópia bűvöletében lévő választók között mérgező. Az a mezőgazdasági középtulajdonos, aki 150-200 hektáron gazdálkodik, eléggé mérgessé válhat , ha tulajdonosi érdekeinek képviselője nem átall a színfalak mögött, politikai hatalmával élve elgondolkodni a további személyes vagyonszerzés esetleges módjain. A feltételes mód egyébként a jegyzőkönyv alapján indokolt: Orbán ott a jövőbe tolta el a probléma kezelését – ezt kritikusai mindig elfelejtik hozzátenni.
A Fidesz-ről szóló elemzés nem a bezzeg-példa. Nem kell az MSZP-nek más példát követni, saját szocio-kulturális közege, hagyománya, eszközei alapján kell kidolgoznia a Bajnai-kormány, a reformok és az ország modernizációjának ideológiáját.
Éppen a miniszterelnök bumfordi kijelentés bizonyítja, hogy az egy évre elegendő ideológiai briefet aért gyorsan össze kéne adni. Mielőtt már megint a kommunikáció ( és szegény Szigetváry Viktor államtitkár) lesz a felelős a párt összes Mohácsaiért.
