A romák ellen elkövetett szisztematikus gyilkosságok és gyilkossági kísérletek nem a romák elleni társadalmi előítéletről, hanem a speciálisan kiképzett biztonsági erők teljes kudarcáról tanúskodnak.
Éppen a roma-magyar társadalmi konfliktus indokolja, hogy a nemzetbiztonsági erők – hírszerzésestül, kémelhárítóstul, a speciális rendőris erőket is beleértve – kiemelt módon nyomozzanak a romák elleni gyilkosságok (és kísérletek) miatt.
Lehet, hogy egy vagy két őrült vadászik a romákra. Lehet, hogy szervezett provokációkról van szó. Lehet, hogy uzsora-pénzügyekkel foglalkozó erők állnak az akciók mögött. Bármelyik is az, ezeket a mindenféle más ügyekkel leterhelt, általános felkészültségű rendőrök nem képesek kezelni.
Elképesztő, hogy a kiérkező helyi rendőrök nem találnak meg lövés nyomokat. De még elképesztőbb, hogy az elmúlt évek eseményei alapján a rendőri, titkosszolgálati vezetők nem alakították ki maguktól azt a közvetlen információk láncot, amelyen a romák ellen elkövetett atrocitások azonnal olyan ügyeletes elemző és döntéshozó emberek elé kerülhetnének, akik kompetens módon hatnak oda, hogy az ehhez értő, speciális tudású emberek – nyomozó tisztek, hírszerzési specialisták, helyszínelők – azonnal akcióba lendüljenek.
A magyar helyszíneken nincs fekete SUV, amely egy szempillantás alatt ott terem és értéknövelt módon járul hozzá a helyzet elemzéséhez, mint az amerikai játékfilmekben.
Az is lehet persze, hogy a rendszer működése nem ilyen hatástalan.
Nekem van egy semmivel alá nem támasztott feltételezésem. Eszerint a roma gyilkosságok hátteréről részleges információkat, s informált feltételezéseket tartalmazó, utólag majd egészen pontosnak bizonyuló titkosszolgálati jelentés már régen elkészült, s ezt olvasta a miniszterelnök, a titkosszolgálati miniszter, a rendőrfőkapitány. S vagy valami nagy gebasz van a dolog mögött – egy még mélyebb összeesküvés, amelynek feltárását az illetékesek más érdekek miatt nem akarják – vagy nincs elég bizonyítékuk arra, amit egyébként meggyőződéssel tudnak. Még az is lehet, hogy olyan titkosszolgálati világba nyúlnak a gyökerek, amelyek kezelése a békeidőben zajló titkos hadműveletek körébe tartozik.
Egy másik semmivel alá nem támasztott elképzelésem szerint az egymással szervezeti küzdelemben levő információszerző – és kezelő intézmények képtelenek a koordinációra, s majd csak évek múlva derül ki, hogy az egymással össze nem kapcsolódó források miatt nem tudtak érdemben előrelépni a tettesek megtalálásban vagy elfogásában.
Azt nem tudom elképzelni, hogy a magyar titkosszolgálatok, speciális rendőri erők semmire sem jutottak ezekben az ügyekben. Akkor ugyanis azt kellene feltételezni, hogy ennél távolibb, nagyobb szervezést, erőforrásokat igénylő hírszerzési, elhárítási tevékenységeket sem képesek jól elvégezni. Talán annyit megkockáztathatok: Magyarországon mégis csak könnyebb nyomozni, mint arab bazárokban, távoli sivatagokban, maffiákba beépülve, kormányzati titkokat lopkodva dolgozni nap, mint nap.
Ami még zavaró: a nemzetbiztonsági bizottság ellenzéki tagjai a kormánnyal kapcsolatos biztonsági botrányok miatt állandóan összehívják a bizottságot. A roma gyilkosságok ügyében nem ilyen aktív a speciális erők demokratikus felügyeletét ellátó bizottság. A Fidesz Labanc Sándor NBH főnök kinevezése óta bojkottálja a testületet – talán a roma gyilkosságok elég fontos indok lenne arra, hogy a bojkottot felfüggesszék.
A romák elleni gyilkossági kísérletek társadalmi feszültségekből való levezetése eltereli erről a fontos mozzanatról a figyelmet.
Ne tévedjünk: Magyarországon nem spontánul elégedetlen nem- romák tizedelik a romákat, hanem szimpla gyilkosságok történtek. A bűnök elkövetésének kontextusa lehet, hogy ennél lehet gazdagabb, de a titkosszolgálati hókuszpókusz lényege éppen az, hogy az átlagosnál sűrűbb szövedéket szakszerűen feltárják, s a gyilkosságokat megakadályozzák.