Nem a magas fizetésekkel, hanem a kötelezettségek nélküli menedzser megbízásokkal van baj.
Két válság ért össze. Az egyik a pénzügyi és gazdasági válság miatt kialakult ellenérzés, amelyben nehezen viselhető el, hogy míg a dolgozók bére csökken, a vezetőké nő. A másik válság a közösségi tulajdonban levő vezető menedzsereknek járó és jutó kifizetések.
A BKV menedzsmentje a legutóbbi kézenfekvő példa.
Nem az a baj, hogy a BKV menedzsmentje sok pénzt keres és sok pénzzel távozik, ha elmegy a cégtől. Az a baj, hogy soha senki semmilyen üzleti – ha tetszik, társadalmi: közszolgáltatási tervet – nem iratot alá velük, amely tisztázta volna, hogy mit kell csinálniuk, s miért jár a magas fizetés, a prémium, s aztán egy komoly lelépési összeg.
A közszolgáltató vállalatok közül a BKV azok közé tartozik, amelyek feladatát nehéz definiálni, mert csak az állami közszolgáltatás szakmai protokollok szerinti világos meghatározása során lehet eljutni hozzá. Magyarul, azt kell megmondani, hogy mit kell szolgáltatnia a BKV-nak, mennyiért és hogyan.
De.
Nem kell ennyire kinyitni a kérdést, mert ez valóban összefügg egy sor olyan politikai, társadalmi vitával, amelyet a magyar társadalom politizáló elitje és közvéleménye képtelen volt lefolytatni az eltelt évek alatt.
Azt azonban a BKV menet közbeni működése során is meg lehet határozni, hogy a HR vezetőnek ( és nem személyzetisnek), a műszaki, az üzemeltetési igazgatónak stb, mit kell tennie azért, hogy a BKV jól és hatékonyan működjön. Hiszen, ha erre nem lenne képes senki, akkor abban sem lehetne dönteni, hogy melyik garázst zárják be és hány villamos közlekedjen a Nagykörúton.
Át lehet venni hasonló nagyvásárok közlekedési vállalataira vonatkozó mércéket, feladat meghatározásokat, nem kell a sötétben tapogatózni.
Ugyanez vonatkozik más állami vállalatok vezetőire is.
A magyar állami vállalatok vezetőinek bérmegvonására vonatkozó javaslat azért volt fals, mert az eredményekre való tekintet nélkül kezelte az állami vagyonnal gazdálkodó szférát.
Ez demagóg lépés volt a kormány részéről. Nincsen „a” válság, ahogyan nincsen „az állami vállalat”, s „az állami menedzser”. Különféle helyzetű, feladatkörű, társadalmi és üzleti funkciójú állami cégek vannak, amelyek menedzsmentjét különböző módon kell kezelni.
A kormány inkább arra használhatta volna fel az alkalmat, hogy meghatározza: mi az elvárása mint tulajdonosnak e cégekkel szemben ,s ezek teljesülése esetén mi jár a menedzsmentnek.
Tudom, ez az államháztartási reform szerves része lenne. Amelyben az állam először meghatározza, aztán eszközli az elvárásokat.
De ezt a Magyarországon tyúk-tojás problémát alkotó gubancot a konkrét helyzet elemzése és megoldása által kellene kimozdítani a holtpontról. Éppen egy válság adna alkalmat arra, hogy ezt megbeszéljék az érintett felek.
Ez a kormányzás, mint szakma. Fizetést befagyasztani, nos, az csak a demagógia okos politikai alkalmazása.
