Kína csak egy lokális hatalom. Nem több és nem kevesebb. Messze még a kínai világuralom.
Kína azért erős, mert alulértékeli a valutáját. Olcsóvá teszi az exportját, s ezért letarolja a világpiac egy részét.
Az elmúlt másfél évtizedben ezzel annyi pénzt kerestek, hogy még az Egyesült Államokat is finanszírozni tudták.
Ami másfelől ugyanakkor azt is jelenti: otthon, Kínában nem volt mire elkölteni ezt a pénzt.
Kína ereje tehát csak látszat. Egy sajátos világgazdasági helyzetben egy speciális kitüremkedés.
A kínaiak pénzfölöslege finanszírozta az USA hitel-buborékát. Ez az egyik oka a világgazdasági válságnak, miután a lakáshitelek egy része elvesztette a fedezetét.
A kínaiak, ha akarják, bedönthetik az Egyesült Államokat. Ez az új őrület.
Ez az újabban divatos gondolat – együtt a Kínai Óriás elképzelésével – inkább csak pszichológiai folyamatok lenyomata, s nem gazdasági folyamatoké.
Az évtizedekig elzárt kínai gazdaság a nyolcvanas évek elejétől befelé vált nyitottabbá, szabadabbá. A kilencvenes évektől vált a világpiac erőteljes szereplőjévé.
A 2008-as válság nem azt mutatta meg, hogy globális hatalom lesz hamarosan, hanem azt, hogy egy lokális érvényű ország gazdaságpolitikája meghatározóvá válhat – ha egyéb, tőle független tényezők ezt lehetővé teszik.
A kínai gazdaság és társadalom óriási mértékben fejlődik. Már most is óriási piac, amely jelentősen növelte a nemzetközi kereskedelmi forgalmat, s iszonytató növekedés előtt áll, ha jelenlegi helyzetét nézzük. Körülbelül 1 milliárd embert eljutattása a nyugati világ középosztályi szintjére bődületes piaci növekedést jelent.
A kínai gazdaság és társadalom épp ezért a következő évtizedekben befelé építkezik majd.
Oroszország valutatartaléka óriási volt, közel 700 milliárd dollár. Egyetlen válságos év a harmadára csökkentette ezt az összeget. A bevételek jelentősen csökkentek, a havi cechet viszont állni kellett.
Kína fejlődés is irdatlan összegeket igényel. A 2,7 trillió dollár ( 2700 milliárd dollár) tartalékot viszonylag gyorsan el lehet költeni Kína fejlesztésére. A nagyhatalminak tűnő helyzet ára a társadalmi fejlődés lassítása vagy lassulása.
Kína ugyan tervezett módon fejlődik, de ez a fejlődés a kaparj kurta Magyarországon jól ismert gyakorlatát követi. A kínai kommunista vezetés azoknak tette lehetővé a gyarapodást, akik a társadalom legmozgékonyabb tíz százalékát alkotják.
Az Egyesült Államokban és Németországban nem csak New Yorkban, Los Angelesben, Berlinben és Hamburgban, meg Münchenben van jólét, hanem az ország majd egészében. Jelentős jövedelmi különbségekkel, persze.
Kínában dél-amerikai viszonyok uralkodnak: felhőkarcoló és nyomornegyed él egymás mellett. Németországban a falvakban is aszfaltozott az út és még az alsó-középosztályi törökök is jobban élnek, mint sok száz millió kínai.
Újabban éljük meg azt a hullámot, amely a lokális piac globális statisztikai felfújódását mutatják. Kína tavaly lehagyta Németországot, mint a világ második legnagyobb exportőre. Kína nemzeti jövedelme 2050 lehagyja az Egyesült Államokét. Szalagcímek a közelmúltból és a közeljövőből.
De az USA –ban 300 millió ember 14 ezer milliárd dollárt termel, míg Kína lakosai csak közel 5 ezer milliárd dollárt – azt viszont négyszer annyian: több mint 1,1 milliárd ember. A 80 milliós Németország maga 3 ezer milliárd dollárt hoz össze 2009-ben az IMF szerint. Már néhány kínai nagyváros összesített teljesítményét is lekörözi Németország.
A perspektívák szédítőek, ez igaz. Kína a világ legerősebb hatalma lehet. De ehhez végig kell mennie azon az úton, amelyen Németország, Nagy-Britannia, s az Egyesült Államok végigment a 19 és 20. században.
Igaz, hogy 100-150 év kellett hozzá, de azt se felejtsük el, hogy 1 milliárd ember ugyan számolatlan mennyiségű tartalék, de számolatlan gond is egyben. Sok kis szorgos kéz sok beruházást is igényel. Iskolát, számítógépet, autópályát, kertvárosi zöld területet.
Az biztos, hogy viskóban, lélekvesztőben csak a kapitalizmus csíráit lehet elültetni. A kapitalizmus növekedési potenciálja csak a társadalmi kiadások növelésével alapozható meg. Ez pedig viszi a pénzt. A mostani tartalék csak addig sok, ameddig jobban megéri azt külföldi számlákon parkoltatni, mint otthon felhasználni.
