Az lesz, ami most van: állóháború.
A politikai erők már most modellezik azt, ami a 2010-es Fidesz
győzelem után vár ránk.
Az MSZP nem fog szétesni, hanem az utolsó bozótig tartó harcot vív majd.
A Napkelte körüli csata már megmutatta, mi történik majd. A politikai testületben jogi érvekkel zajló vita. A parlamentben a közfinanszírozás csapjainak részleges elzárása.
A médiában média –szövetségek és intézmények kialakítása ( a vesztesnél), elfoglalása ( a győztesnél).
A magyar politikai elit továbbra is a hagyományos médiára koncentrál majd: az írott sajtóra ( Népszabadság), a tévére, s kisebb mértékben a rádióra. Itt nem lesz online szőnyegbombázás, mert a hatalmi kérdésekben döntő emberek egyszerűen nem online élnek.
Meg persze a választók sem. A biztosan elmenő választók – az MSZP esetében: a még mindig leginkább mozgósíthatók – Magyar Televíziót, RTL-t és TV2-t néznek, Slágert, s Danubiust hallgatnak, s a modern Magyarországot csak a mobil telefonon keresztül érték el.
A média azért válik ismét kulcskérdéssé, mert a magyar politikai elit, s vele szövetséges gazdasági-kulturális elit azt hiszi, a média számít.
Szerintem a Gyurcsány-és Medgyessy –kormány kudarca azt bizonyítja, hogy a kormányzás és a politikai döntések számítanak, de ez mindegy.
Egyébként is, a magyar média az a nő, amelyet mindenki meg akar cibálni és szerezni, mert ha kihagyja ezt az élményt, nem lehet férfinak tekinteni az illetőt.
Ez felértékeli az egyébként kevéssé lényeges médiát.
Természetesen újabb háború lesz, amelyben a két tábor a médián keresztül vívja majd a csatáját. A Sláger helyén folyó hírszolgáltatás azért fontos már most, mert egy Figyelő, HVG leleplezést, vagy egy Magyar Nemzet, Hír Tv-belit majd ezen keresztül lehet aktuális hírek formájában tovább szórni.
Természetesen újabb háború készülődik, amely nem csak a másik táborral szembeni küzdelemben, hanem házon belül is fontos lesz. A sikeres vagy sikertelen nagy párton belül az lesz a menő, aki jól épít médiát, s a politikai kudarcokat is a kommunikációs csapatokon, illetve a média felelősökön verik majd le. Ezzel a témával lehet majd leteríteni a táboron belüli politikai riválisokat.
Ismét csak az számít majd, hogy velük vagy velünk vagy.
Figyeljük meg, hogy a legújabb elemzések, információ morzsák szerint az MSZP_ben azt mérlegelik, hogy a jobboldal médiája sokkal jobb, hatékonyabb, szintetizáltabb, rétegesen felépülő. Hányszor hallottam én ezt 2000 óta a jobboldalon!
Az elemzés egyébként szerintem nem igaz, a baloldal médiája is tagolt, sokféle és árnyalt üzenetközvetítésre képes, csak éppen a baloldali média kifulladt, s ezért az erőt vesztett hangulat. A Népszabadság, az ATV, a Napkelte és Friderikusz nem eléggé korszerűek, a díszlet menő, a tartalom nem.
A jobboldali médiának egy előnye van: úgy lett szocializálva, hogy harci eszközként kell szolgálnia a jobboldal térnyerését. Szerintem a győzelemmel- főleg a nagyobb arányú győzelemmel – ez a felfogás is változni fog, a jobboldali média is szeretne majd tagoltabbá válni, de ez a konfliktus még odébb van.
A baloldali média viszont a világ semleges, tárgyilagos közvetítésére való képességéből merítetett önmaga legitimációját, ezért a pártosság nem áll jól neki. A benne szereplők nem ezen nőttek fel, ezért kényelmetlen nekik a szerep.
Itt természetesen senki nem törekszik már objektív tájékoztatásra.
Senki nem hisz ebben.
Mindenki azt állítja, hogy a közönség erre nem kíváncsi.
Szerintem inkább csak arról van szó, hogy már a magyar média irányítóit teljesen beszippantotta a pénz és a politikai hatalom őrülete. A média elit – újságírók, szerkesztők, producerek, menedzserek, tulajdonosok - egyik felét csak a hatalom megszerzése, a másik felét a hatalom megtartása izgatja.
Korábban azt hittük, azért kell a hatalom, hogy pénzük legyen. De mára kiderült, ez sem igaz. Ellenzékben is lehet működni, élni, pénzt keresni. Nem olyan sokat, mint a hatalomban, de eleget. Hiszen a komoly média finanszírozása politikai, üzleti, társadalmi elitek jóindulatán múlik.
Korábban azt írtam, ez egy reprezentatív média, amely az eliten belüli véleményeket, nézeteket reprezentálja. A politikai hatalom megszerzése a reprezentációt befolyásoló társadalmi, politikai és gazdasági erőforrások redisztribúciójára irányul.
Polányi Károly írja le, hogy a kapitalizmus mellett létezett egy redisztributív társadalmi elosztási modell is. Magyarországon ez valósul most meg. A politikai ellenzék és a politikai hatalom birtokosai a hatalmi erőforrásokat felosztják egymás között: valamiféle arányosság alapján, amelyet a megszerzett szavazatok aránya,s a társadalmi, üzleti életben megszerzett pozíciók alapján, egyfajta informált becsléssel osztanak el.
A Fidesz kétharmados győzelmének lehetősége azért borítja ki az MSZP-t, mert ennek az arányos becslési rendszernek a felrúgásával fenyeget. Már nem lesz elég az erő látszata, valódi erővel kell rendelkezni.
A média sajátos valuta, amelynek birtoklásán, birtoklási arányain keresztül a magyar politikai elit levezeti indulatait, kiéli hatalmi törekvéseit, s a táborokon belül egy csomó energiát levezet a médiaviszonyok újraosztásáért folytatott küzdelem. A táborokat vezetőknek ez azért jó, mert a médiaháború kicsinyes és fárasztó csatáiban lekötött politikai erők nem tudnak mással foglalkozni. Antall József volt ennek mestere miniszterelnökként.
Ezért értékelődik fel újra és újra a média, s ezért nem történik benne semmi. Az elitek ugyanis saját maguk véleményének, forma világuk megjelenítésén kívül semmit nem akarnak a médiától. Nem akarnak szórakoztatni, tájékoztatni, véleményt és világot formálni – pontosabban, nem érdekli őket annak hatékonysága. Azzal sem foglalkoznak, hogy egy modern társadalom tagolt ( legalább két osztatú). Az ellenőrzésük alá kerülő médiának ugyanis nem az a dolga, hogy a társadalmat formálja.
Csak az uralkodó vélemény reprezentálása a fontos.
A magyar média ezért nem halad előre, ezért nem innovál, s ezért válik lassan a demokratikus rendszer legreakciósabb elemévé. Na jó, egyik legreakciósabb elemévé. Hiszen az összes többi is romlik le.
