Dávid Ibolya és tanácsadóinak kísérlete páratlan: ez az első eset, hogy egy párt vezetése az üzenethez keres választókat, s azt sem bánja, ha közben a hagyományos tagság teljesen elhagyja a pártot.

Természetesen kötélen táncolnak. Az eddigi mutatványt csak az igazolja, hogy amióta belekezdtek, mindig bejutottak a parlamentbe.

Ugyanakkor a játék lényege a választási küszöb átlépése. Ha ez meg van, akkor minden meg van. Szavazati erő a parlamentben, az ORTT-ben, a közmédiumok kuratóriumaiban, országos média jelenlét.

A stratégia lényege két mozzanatból áll.  Egyrészt Somogyi Zoltán elképzeléséből  egy középosztályi tematikáról, amely szekularizált liberális –konzervatív álláspont. Szekularizált, mert Isten nem szerepel benne.

A stratégia másikrésze egy életérzés politika, amely azokra játszik, akiknek elege van a két nagy pártból, s azok tevékenységét a normális életet akadályozó tényezőnek tekintik, érzik. Innen a Normális Magyarországot! szlogen.

A szekularizált liberális-konzervatív irány csak Somodi és Szabados Krisztián nyilvánosan publikált tanulmányaiban érhető el (persze, a konzervatív eszmehordozók  hosszan vitatnák annak konzervatív jellegét,de ez most mindegy). A párt üzeneteiben nem jelenik meg, még szakpolitikai üzeneteiben sem. Ez a hiány egyébként azt is jelzi, hogy Dávid és Herényi – sem a pártban, sem a frakcióban – nem talált politikai-ideológiai szövetségesekre, akik az általános ideológiai irányt képesek lennének részelemeiben megjeleníteni. Magyarul, az MDF ma csak Dávid Ibolya és Herényi Károly.

A populáris szlogen a tiltakozásra épít, a kommunikációs szabályok szerint pozitív irányt kijelölve: Normális Magyarországot! Hogy ez működik-e, az nem az MDF-en múlik, ugyanis az MDF- nek valószínűleg alig vannak szervezetei, nincsen elég politikusa, hogy azok szertevigyék az üzenetet.

Több ismerősöm, akik masszív SZDSZ, MSZP szavazók, azt mondták, hogy vagy nem mennek el szavazni, vagy ha igen, az MDF-re szavaznak. Velük együtt elérhetik az 5 százalékot, sőt, akár a ma még meglepőnek tűnő 6-8 százalékot is. Tehát a másokban csalódott, de még aktív szavazók vihetik be az MDF-et a parlamentbe.

Az MDF léte így megint egyik választásról a másikig tart. Bukdácsol, mondhatnánk, de hát mégsem helyes bukdácsolónak nevezni azt a pártot, amely a sokadik választáson bizonyít majd. Ha a létezést bizonyítéknak tekintjük, akkor nem mondhatjuk, hogy „egyelőre még létezik”.

Az, hogy az SZDSZ-el kötnek szövetséget, hogy Retkes Attila pártvezetővel és támogatóival, s közben Magyar Bálinttal, a lázadók kicsiny csoportjával is, tárgyal, nos, ez szerintem teljesen ésszerű. Az elmúlt évtizedek alapján tűnhet szörnyszülöttnek az így létrejövő pártalakulat, de ez érdektelen. A 2010-es választást ugyanis már nem az elmúlt évtizedek, hanem az elmúlt 12 év alapján döntik el a választók. Egyébként az összes többi párt esetében is.

Ahogyan Orbán Viktor, úgy Dávid Ibolya is a makacsságának, a kitartásának köszönheti, hogy ismét bekerül majd a parlamentbe. A dolgok úgy alakultak, hogy a stratégiája akár még helyesnek bizonyulhat majd a választási eredmény kihirdetésekor.   Ha nem, akkor tévedett. Legalábbis 2010 –et illetően.