Az Orbánban tocsogó közönség számára fontos hír: Hajdú Péter tegezve csinált interjút a Fidesz elnökével, aki ezt hagyta.
Kis lépés ez Orbánt Viktornak, de más tekintetben mérföldkőhöz érkeztünk. Hajdú Péter életében és a magyar demokrácia viszonyait tekintve is.
Orbánról jó-és rosszakarói csodálattal és tisztelettel, borzongva és elképedve mesélik, hogy csak magázódva lehet hozzáfordulni.
Nekem legutóbb pár hete mesélte valaki, hogy a színházban megpillantott, régi ismerős Orbán Viktor azért nem köszönt vissza neki, mert tegezve köszöntötte. Ezt később egy közös ismerős adta tudtára.
Orbán kiválóan alkalmas mítoszok – újkori nevükön urban legend-ek – gyártására, amely azonban nem csak a leendő miniszterelnök személyiségéről, hanem inkább annak percepciójáról tanúskodnak.
Az, hogy Orbánt állva kellett –e várni a kormány üléseken, csak azért foglalkoztathatja a fantáziánkat, mert mi még egy régimódi apai-tekintélyt elváró társadalomban élünk.
Gondoljunk bele: ha túl lennénk ezen, a miniszterelnök állva fogadása múló emlék lenne röhejes botlásai között. Más politikusnak, közéleti embernek is elfelejtettük már ezernyi csetlését-botlását.
Orbán Viktor azonban rájátszik ezekre az érzelmekre. Ő ugyanis az a politikus, aki nem csak értelmi, de érzelmi intelligenciájával is dolgozik, azt politikusi léte és politikai céljai szolgálatába állítja. Nem egy Cipolla, mielőtt még valaki Thomas Mann-nal jön elő, hanem egy tehetséges politikus, akit egyébként közeli ismerősei kifejezetten érzelmes embernek írnak le, ha túljutnak zsenije, teljesítménykényszere és állandó izgágasága leírásán. Szóval, az érzelmi telítettség személyéből jön, s időközben megtanulta a benne rejlő szégyenlős énjét háttérbe szorítani akkor, amikor arra szüksége van. Ezért tud játszani az érzelmekkel.
De nem csak a sajátjaival, hanem másokéval is játszik. Pontosabban, rájátszik. Orbán Viktor egyik titkos fegyvere az, hogy porciózottan tud érzelmeket kiváltani és menedzselni. És azt is tudja, hogy az érzelmi hatáskeltés több dimenzióban érvényesül. Ami egy liberális választónak a királycsinálás első aktusa, az egy konzervatívnak a tekintélyes ember egyik megkülönböztető sajátossága.
Szerintem nagyon érdekes az, hogy Orbán számos nagy vitát kiváltó gesztusa pontosan megfeleltethető legalább két, de akár több kódrendszernek is. A miniszterelnök állva fogadása a hívők felé jelzi, hogy a tekintélye még a nála jóval idősebb emberek között is hat, azok elfogadják vezetőjüknek. A tőle viszolygóknak viszont azt üzeni, hogy a hatalom az övé, s nem csak formálisan, de a gesztusok szintjén is befolyásolni tudja a maga körüli erőteret. Azaz, egy erős ember.
Aki ennyire beletalál a magyar társadalmat megosztó érzelmi kódok és percepciós sémákat megkülönböztető sajátosságokba, az részben nagyon nagy tehetség, hiszen a megosztás ellenére is el tudja adni a portékáját a piacon, részben eléggé tudatos ember lehet.
Ha vasárnap tegeződött Hajdú Péterrel, akkor azt nem véletlenül tette. Lehet, hogy az alkalmat a véletlen szülte, de a gondolat már korábban megszületett.
Hajdú Péter azzal írt történelmet, s formált szokásjogot, hogy egy tömegeknek szóló műsorban, Orbán második kormányzásának rögtön az elején a leendő miniszterelnökét kiemelte a tekintélyes magázódásból, s egy fesztelenebb percepciós közegbe helyezte. Műsorát az átlagemberek nézik, még hozzá nagy számban, ezután tehát nem lehet Orbán Viktorból régi vágású, merev konzervatívot faragni.
Ha igaz, amit a tudatosságáról gondolok, s igaz az is, hogy átgondoltan készül a kormányzásra, akkor lehet, hogy a tegeződés egy új korszak nyitánya. A politikai középre tartáshoz, a több cikluson át vonzó-uralkodó jobboldal pozíciójának megszerzéséhez szüksége lehet egy olyan új profilra, amely nem a jobboldal megosztó gesztusaira épít, még ha azok veretes értékek mai képviseletét is jelentik.
Ma még nem tudjuk, mindennek van –e jelentősége. Talán az első kormányülés eligazít majd. Állva fogadják, s „szerbusz, miniszterelnök úrral!” köszöntik? Laza „sziával” fordulnak felé, a helyükön ülve? Mereven felállnak majd, amikor bejön, de tegezve köszönnek egymásnak?
Látszik, hogy még ez sem lesz olyan egyszerű. Ha állnak és tegeződnek, olyanok lesznek, mint a Horthy-korszak filmjeinek a szereplői, amelyeket a Duna TV ad le állandóan. Ha mindenki csak úgy lazán van jelen a kormányülés kezdetén, akkor megzavarodnak a konzervatív választók.
Mindig tudtam, hogy miniszterelnöknek lenni nem könnyű, de hogy még egy ilyen apróságnak is jelentősége lehet, azt nem gondoltam. Csoda, ha Orbán megtanult nagyon tudatos lenni?
