Most ez a menő: a kudarc szétszakítja az MSZP-t. Ne dőljünk be, a párt nem fog szétszakadni.
A politikai riválisok persze ezt kell terjesszék; Orbán visszavonulása is fontos téma volt a baloldalon, amikor választást vesztett. Ez a politikai folklór szokásos része. Mint az Óperenciás tenger és az, ami azon is túl van.
Az egyik teória szerint Gyurcsány Ferenc új pártot alapít. A másik szerint átveszi az MSZP irányítását, s a vele egyet nem értők lépnek ki a pártból.
Akik ezt gondolják, azok a két tábor közötti ellentétet kibékíthetetlennek látják, s azt feltételezik, hogy a személyes ambíciók és ellentétek mindkét oldalon olyan erősek, hogy minden más szempontot felülírnak.
Autistának kell lenni ahhoz, hogy valaki azt higgye, az MSZP politikusok inkább a szakadást választanák. Ha másért nem, hát épp azért, ami az MSZP politikusok szeme előtt játszódott le az elmúlt két évben: az SZDSZ szétesése és az MDF felmorzsolódása.
Az SZDSZ-en egymással szemben álló, egykori hű szövetségesek, Fodor, Demszky, Kuncze, Pető Iván vesztek össze egymással, s a politikai ellentéteiket annyira kiélezték, hogy képtelenné váltak az együttműködésre.
Az MDF pedig gyakorlatias politikai fordulatok során ment keresztül. Az egyes fordulatok támogatóinak – Boross Pétertől Katona Kálmánig – mindegyike elérkezett egy olyan ponthoz, ahol az újabb és újabb pragmatikus döntéseket már nem tudta felvállalni.
Az SZDSZ az értékek vitáján és a gyakorlatias politika kihívásain ment tönkre. Az MDF addig kereste az ideológiáját, amíg nem maradt elég választó, aki azt követni tudta volna.
Az MSZP előtt is hasonló utak állnak. Vagy összevesznek az ideológia különböző árnyalatain vagy addig hajlanak ide-oda, míg felismerhetetlenné válnak. Vagy pedig – mert elég sokan vannak – emberek mentén sorakoznak fel, s azon vesznek össze, hogy kinek melyik a szimpatikus.
Szerintem azonban az MSZP-sek látják, hogy nincs másik út. Ha bárki kiválik a pártból, az nem tud elég nagy többséget magával vinni. Hátra maradnak fontos értékek, nélkülözhetetlen tudás, hiányzó emberek, választói csoportok, amelyeknek az új erő kevésbé lesz szimpatikus, mint az előző MSZP volt. Nem lehet az MSZP szétszakadó részein, s a romjain új politikai erőt építeni.
A magyarázat abban a szocio-kulturális közegben van, amely Magyarországon a politikai pártokat és táborokat kialakítja és összetartja. Magyarországon a politikai táborok érzések, szocializáció, a múlt és a jelen világmagyarázatai alapján alakulnak ki. Az MSZP felbomlásához a mögötte levő, azt tápláló szociális-kulturális élménynek kellene eltűnnie. De ez nem tűnt el, s nem is foszlik szét.
Orbán Viktornak a Fidesz domináns politikai erővé válásáról szóló elképzelésének ez a gátja. Egységesen érző, gondolkodó választói tömegnek kellene kialakulnia, amely elfelejti mindazt, amit az MSZP-hez kötötte korábban. Bármilyen elsöprő is a Fidesz győzelme, ez azért elképzelhetetlen.
Az MSZP ugyanis nem az értékei, nem az ideológiája, a gondolkodásmódja mentén esett szét, hanem a kormányzati teljesítménye, a korrupció miatt. Bármennyire egetverőnek tűnik is e mélyrepülés, a pártelit másodvonala ilyenkor abban gondolkodik, hogy ő majd megmutatja, s jobban csinálja azt, amit elődei elrontottak. Az MSZP ma ilyen politikusokkal van tele. Paradox, de Gyurcsány Ferenc is így gondolja, hiszen ő pártot, a pártelitet vádolja azzal, hogy nem hagyták elképzeléseit megvalósítani.
Harc, küzdelem, rivalizálás, belső kínlódások várhatók, de kiválás és szétesés nem. A jelenlegi MSZP újul majd meg. Előbb vagy utóbb.
