Jellemzők, amelyekben csúcsteljesítményt nyújtott az Orbán – kormány és vezetője, Orbán Viktor:
1. A legarrogánsabb
Azt hiszem, nincs még egy olyan politikai közösség, amely ennyire nyilvánvalóan tesz minden társadalmi egyeztetésre, amely a nyolcvanas évek óta kialakult. Amit helyette létrehoz, azok csak látszatintézmények.
2. A legelszántabb
Mindenben elszántnak, ön-azonosnak és rettenhetetlennek tűnik. Akkor is, amikor az égbe kergeti a deviza hitelek törlesztő részleteit, mert szabadságharcot vív vagy ellenszegül az IMF-nek – s akkor is, amikor a leghangosabb társadalmi csoportoknak nekimenve is végrehajtja a költségvetés kiadásainak lefaragását.
3. A leg-reformerebb
A legnagyobb vagy legköltségesebb társadalmi alrendszerekhez nyúlt hozzá: a nyugdíj rendszerhez, a rokkant nyugdíjakhoz, a kötelező tb ellátásához (lásd táppénz ellátás csökkentése), a kórházak működéséhez. A reformer értelmiségnek keblére kellene ölelnie a bejelentett intézkedések alapján.
4. A leggyurcsányistább
Orbán Viktor ugyanazt akarja megvalósítani, amit Gyurcsány Ferenc: az államháztartás méretre szabását. Orbánnak volt egy félmondata, hogy Magyarországon nem szabad reformokról beszélni, mert ez a kifejezés lejáratódott, s a politikai öngyilkosság nyelvi segédeszköze. Ugyanolyan hit által vezetett, mint Gyurcsány, de a mögötte álló masszív 1,5 millió és az időlegesen hozzácsapódott plusz másik másfél millióval (még ha ez utóbbiak száma jelentősen megcsappant) azt nyom le mindenki torkán, amit akar. Gyurcsányabb Gyurcsánynál.
5. A leginkább politikailag vezérelt
Orbán Viktor és a Fidesz politikusai számára a politikai önálló terület, amely nem leszármazottja a szakpolitikáknak, s nem is egyszerűen csak divatos szlogen. A politika a hatalom megszerzésének, gyakorlásának, s elvesztés esetén az újra megszerzésének az eszköze és terepe. A politikában megszerzett erőtér teremti meg a szakpolitikai döntésekhez a mozgásteret. Addig lesz reformer a kormányfő, ameddig ezt a politikai mozgástér lehetővé teszi. Mert életerejét a politikai szférából nyeri. Számára a politika nem szolgálóleánya más társadalmi-kulturális alrendszereknek (pl jog), hanem azok szolgálják ki a politikát. A demokrácia sem egy önmagában álló entitás, amely önműködően szabályoz és jelöli ki a politika mozgásterét, hanem a politika által formált terület. A politikát pedig a választói akarat, a választói vágyak, frusztrációk éppúgy meghatározzák, mint szakpolitikai problémák vagy egyszerűen csak egy elit működésének hiányosságai. Ezek együtt alakítják ki a politikai mozgásteret.
6. A legnagyobb nyelvi zsonglőr
A politikában a nyelvhasználat maga is politikai erő (lehet). A Nemzeti Együttműködés Rendszere valójában a Nemzeti Együtt Szívás Rendszere, de egy elkábult közeg ezt észre sem veszi. A nem-ortodox gazdaságpolitikát úgy vette meg a világ, mintha az nem egy szűk szakma kifejezése lenne, hanem egy egyébként gyakran használt kifejezés; angolul egyébként az értelme nem az, hogy bármit megtehetünk – leginkább a politikai szuverenitás világából kölcsönözve a megoldásokat (lásd, a szuverén mindent megtehet, amivel nem borítja fel saját hatalmát). 2010-re kitalálta azokat a nyelvi megoldásokat, amelyek elfüggönyözik valódi szándékait, s elnémítják politikai ellenfeleit. Nem demagóg, s nem is hazudik, hanem színtisztán mellébeszél egy végtelenül álszent közegben. Lefegyverző kifejezéseket talál ki.
7. A legautistább
Orbán Viktor azért sajátos politikus, mert a tekintélyét és támogatottságát – eszét, erejét és tehetségét nem is említve – egészen nyíltan arra használja, hogy minden más, a politikától elkülönülő szférát a politikai döntések alá rendel. Kritikusai szerint azért, mert diktátor hajlamai vannak – szerintem pedig csak azért, mert megteheti. Orbán és a Fidesz azokban a szférákban erős, amelyek az elmúlt húsz év – hatvan év, száz év, százötven év – alatt elkorhadtak. Arra taposnak rá, ami egyébként is düledezik.
8. A leginkább kockáztató
Ebben vagyok a legbizonytalanabb. Horn Gyula 1994-es háromnegyed éves próbálkozása, majd a szocialista kormányfők adósságfelhalmozó politikája után Orbán Viktor ugyancsak háromnegyed éves nem-ortodox útkeresése alapján még legalább három kormányfővel együtt nevezhetjük szerencsejátékos hajlamúnak a mostani kormányfőt. Összemossa teljesítményüket az a tény, hogy mindegyikük épp csak egy hajszál híján kerülte el az összeomlást.
9. A leginkább hatalom-centrikus
A politikai hatalom a végrehajtás eszköze, ezért annak mozgásterét növelni kell - más alrendszerekkel szemben is. Ezért nem számít semmilyen szakmai hagyomány, ethosz. Igaz, a fideszesek szerint Magyarországon nincs olyan szakmai ethosz, amit ne a kádárista vagy a rendszerváltás során összesűrűsödött áporodott felfogás konzerválna.
10. A legvilágosabb és a legőszintébb
Nincs még egy olyan politikus, aki ennyire nyíltan felvállalja a kimondhatatlan képviseletét. Míg a politika osztály tagjai mindig sunnyognak egy sort a társadalmi érdekegyeztetés fontosságáról, addig Orbán Viktor miniszterelnökként tavaly ősszel egészen világosan kimondta azt, amit nálunk nem szokás kimondani: azért nem hívta össze az OÉT-et, mert úgy sem tudtak volna megegyezni semmiben sem.
Amikor elmondja, amit gondol – húsz évnyi uralom a politika centrumában, a nyugdíjak csökkentése, a politikai karrierje befejezése, ha a népszavazás nem lesz sikeres ( amit nekem mondott a 2004-es Hírtévé interjúban) -, akkor mindenki ráveti magát, s szétcincálja.
Miután a magyar demokratikus rendszernek nincsen önbecsülése, csak frusztrációja és pártossága, ezért szavait sosem úgy kezelik, mint egy akaratos és öntudatos demokratikus szereplő önvallomását, hanem szavainak demokrácia-ellenes démoni értelmezést adnak az ellenfelei, s földöntúli erőt látnak bele a rajongói. Mindkét nézőpont képviselői szavait, nyilatkozatait isteni igének tekinti, amely kimondása által válik termelő és teremtő – ellenfelei szemében pusztító - erővé. Holott csak végtelenül demokrata, aki néha megpróbálja kicsit megtisztelni a közönségét az igazság kimondásával. Azért demokrata, mert azt gondolja, hogy a politikai rendszer kereteit nem csak az ő szavai és szándéka, hanem sok más egyéb szereplő szavai és szándékai is meghatározzák. A demokrácia falai nem dőlnek le attól, ha politikai közössége számára lehetőségként felvillantja a húsz éven át tartó hatalomgyakorlást. A demokrácia akkor düledezik, ha e szavak kimondása után mindenki evidensnek veszi, hogy a dolog meg is valósul majd – és senki nem képes annak korlátait megteremteni.
